Unokáik is nyögni fogják

- Cifra palota, cifra nyomorúság... - heherészik a helyi focipálya mögött pompázó, inkább giccsesen szecessziós várkastélyra, mintsem sportlétesítményre emlékeztető építmény előtt a Laci bácsiként bemutatkozó, biciklijét toló nyugdíjas. Arról faggatom, mit szól ahhoz, hogy pünkösdkor ünnepélyesen átadják a nemzetközi szabványoknak is megfelelő kézilabdapályával és 25 méteres tanuszodával rendelkező "csodát".
- Tudja, minket elfelejtettek megkérdezni róla, kell-e ez nekünk. Még az unokáink is nyögni fogják a bankhitelt, amit felvett a város erre az izére - mutat a színes falakra Laci bácsi.
- A futballcsapat mögött álló sportlobbi vitte keresztül az agyament tervet. Mind a négyen képviselők voltak akkoriban - vágja ki némi ódzkodás után a posta előtt megszólított középkorú házaspár szürke anorákos férfitagja. - Persze nemcsak ők a felelősök, a mai képviselők közül is többen megszavazták. Mellette agitált az akkori polgármester, Sós Zoltán is. Télire nejlonfóliával takarták le a félig felhúzott falakat. A sportcentrum hívei meg csak a vállukat vonogatták, hogy nem ők kötötték a szerződést a kivitelezővel, ők nem értenek hozzá...
- Miért, mihez értenek ezek? - szól közbe mérgesen a felesége. - Mert, kérdezem én magától, mire jó az olyan demokrácia, ahol dilettánsok döntenek a zsebünkre menő ügyekben? Mi fizessünk azért, mert egyesek nagyzási mániában szenvednek?
Férje csitítja a vörös hajú asszonyt, és kéri, ne írjam le a nevüket; ezt külön lelkünkre kötötték, mert nem szeretnék, ha az önkormányzat kipécézné őket. Már elbúcsúzunk, amikor a nő utánam, siet:
- Néztem a Boglár Tévében a testületi ülést, és megdöbbentem, hogy eltörölték a parkolási díjat. Egy olyan városban, amelyik a csőd szélén van. Hát normálisak ezek? Ripsz-ropsz kidobtak az ablakon hét-nyolc milliót. Mi annak idején a tanuszodát akartuk, nem ezt... - kezdene bele egy másik történetbe, de az ura odaér, és erélyesen eltuszkolja.
- Tényleg nem ilyen lovat akartunk - mondja Gárdos Zoltán ingatlanközvetítő, aki 1998-2002 között önkormányzati képviselő volt. - Az alakuló ülésen bejelentettem, hogy a képviselői tiszteletdíjamat egy boglári tanuszoda építéséhez ajánlom föl, amire egy magánalapítványt is létrehoztam. Akkor mintegy százhúszmillióból, fél év alatt felépíthettük volna. De elképzeléseinket a képviselő-testületi többség leszavazta, annak ellenére, hogy a tanuszodát a lakosság lelkesen fogadta, anyagilag is támogatta volna. Helyette egy, a város teherbíró képességét lényegesen meghaladó sportcentrumot szavazott meg. A tizennégyből mindössze hárman voltunk ellene.
Gárdos Zoltán szerint a megvalósítás során a képviselő-testület nem tartotta magát saját döntéséhez, ezáltal jogszabályt sértett.
- A beruházásnak - bizonygatja - az eredeti tervek szerint szakaszolva, a város teherbíró képességét figyelembe véve, három lépcsőben kellett volna megvalósulnia: először elkészül az uszoda, aztán a klubhelyiség, végül a csarnok. Ehelyett lealapozták, és egyszerre elkezdték az egészet...
A bogláriak most attól félnek, hogy fél év után majd le kell húzni a rolót, mert nem bírják fenntartani a sportcentrumot. Ez a számítások szerint mintegy százmillióba kerül. Ha ennek fele bevételként esetleg bejön, amire kevés a remény, akkor is irdatlan költségekről van szó. (A tanuszodát Gárdos szerint évi tízmillióból működtetni lehetett volna.)
- Kész helyzet elé állítottak, csak előre lehetett menekülni - vélekedik Kovács Miklós polgármester. - Mire én a 2002-es választásokkor újra polgármester lettem, az előző testület már aláírta a szerződést a pályázaton nyertes kivitelezővel, a kecskeméti Híröséppel.
A kecskeméti építőkkel (az önkormányzat által megbízott lebonyolító cég "bénázása" is közrejátszott benne) alaposan befürdött Balatonboglár. Vontatottan kezdtek a munkához, háborúskodásig fajuló napi vita alakult ki a tervezőiroda és a kivitelező között. Az építkezési hatóság a rengeteg hiányosság miatt 2003 decemberében (amikorra a létesítményt már be kellett volna fejezni) leállította a munkálatokat. A Hírösép időközben csődöt jelentett, a létesítményt pedig negyvenmillióért ismét meg kellett terveztetni. Az építkezést 2005-ben a zalaegerszegi ZÁÉV kezdte újra, ám az sem fejezte be határidőre. Azon meg sem lepődtek a bogláriak, hogy "megértő" képviselő-testületük - bizonyos munkálatok elvégzése ellenében - eltekintett a késedelmi kötbér érvényesítésétől.
Felelős persze nincs. Vadasfalvi János alpolgármester szerint májusban valószínűleg vizsgálatot kezdeményeznek. A bogláriak kíváncsian várják a fejleményeket...

Eladósodott város
Tavaly szeptember 30-áig közel 750 millió forintot fizetett ki az önkormányzat a beruházás kapcsán. A kifizetetlen számlák összege 240 millió forint, de ebben nincsenek benne a berendezések, a területrendezés és a parkoló sok tízmilliós költségei. A város 600 milliós hitelállománnyal rendelkezik, melyből 100 millió rövid, 500 millió forint hosszú lejáratú. A rövid lejáratút ez év november 30-áig vissza kell fizetni az 56 millió forintnyi kamattal együtt. A félmilliárd törlesztése 2009 márciusában kezdődik évi kétszeri, 14-14 milliós részletekben, és 2026 májusában jár le. A hitel biztosítékául értékes önkormányzati ingatlanokat terheltek jelzáloggal.