Ember és Föld

Túlságosan nagy lábon élünk

Játékra hívjuk olvasóinkat az április 22-i Föld napja alkalmából. Számítsuk ki együtt az ökológiai lábnyomunkat!

Az ökológiai lábnyom a Földnek az a területe, amit ki-ki az életviteléhez használ. Ez persze nem egyforma a világ különböző tájain, más Kínában, mint Kanadában, más Bangladesben, mint az Egyesült Államokban.
Összességében azonban leírható, hogy az emberiség nagyobb mértékben használja a Földet, mint amennyit az elbír. A legutóbbi, 2001-es adat szerint 122 százalékosan terhelte túl, azóta évente egy százalékkal nő.
Hogyan jön ki ez a szám? Egyszerű. Ha a Föld hasznosítható területét, ami valamivel több mint 11 milliárd hektár, elosztom a Föld lakóinak számával - 2001-ben 6,1 milliárd volt -, 1,8-as szám jön ki. Ennyi jut tehát a Földből egy emberre anélkül, hogy károsítaná azt. Mi viszont úgy élünk, mintha 2,2 hektár jutna ránk fejenként.
Vagyis túlterheljük a Földünket. Amit pedig túlterhelnek, az - előbb vagy utóbb, de - elsorvad.

A táblázatok segítségével

Számoljuk ki a saját ökológiai lábnyomunkat. Ebben a mellékelt táblázatok segítenek.

Még csak egyetlen megjegyzés elöljáróban: ne tévesszen meg bennünket, hogy hektárt, vagyis elsősorban a mezőgazdaságban használatos mértékegységet használok. A terület nem csupán az élelmiszer megtermeléséhez és a víz biztosításához szükséges, ebbe beleszámítódnak azok az utak, amelyeket szállításhoz használunk, az erdők, amelyeknek az oxigént köszönhetjük, a szeméttelepek, a házhelyek, a halászterületek, egyebek.
Ökolábnyomunk négy részből áll:
- a lakásunkból
- az élelemből
- a szemétből, ami a fogyasztásunk után marad
- a közlekedési szokásainkból.
Lakás
Azt kell megvizsgálnunk, hogy környezetbarát házban lakunk-e, különálló házban vagy pedig lakásban. (Környezetbarát háznak az számít, amelyet kevés energiával lehet felépíteni, s elbontása után hasznosítható az anyaga, nem pedig szemétté, sitté válik. Környezetbarát például a vályogház.) Most, hogy tudjuk, milyennek számít lakhelyünk, keressük meg a megfelelő táblázatban azt a számot, amely ránk illik. Ezt úgy találjunk meg, hogy a vízszintes sorból kikeressük az otthonunk területét jelölő számot, a függőlegesből pedig azt, hogy hányan lakunk benne. A két adat találkozásánál található szám illik ránk.
A könnyebbség kedvéért most az olvasóval együtt magam is kiszámolom az ökológiai lábnyomom nagyságát.
Különálló házban lakom, de téglából és betonból épült, tehát nem környezetbarát, vagyis az első táblázat vonatkozik rám. Otthonom területe nagyobb, mint 92 négyzetméter, de kisebb 139 négyzetméternél, tehát a harmadik számoszlopban kell keresnem a számomat. Mivel a házban öten lakunk, a számom 0,75.
Élelem
Először is azt kell eldöntenünk, hogy az élelmiszerünk hányad része feldolgozott, csomagolt és 300 kilométernél távolabbról szállított. Más szavakkal: magunk termeljük-e meg, netán piacon vásároljuk, vagy pedig boltban jutunk hozzá. A távolság eldöntése se riasszon meg senkit, leegyszerűsítve arról van szó, hogy hazai vagy külföldi terméket vásárolunk-e.
A függőleges sorok azt firtatják, hogy milyen gyakran eszünk húsételeket. Ide tartozik a tojás is.
Saját számításom: néhány málnabokron s egy örökké tetves cseresznyefán kívül csak dísznövényeim vannak, s piacra is ritkán járok, ám a halon és a déligyümölcsön kívül általában hazai terméket vásárolok. Mondjuk tehát, hogy a vízszintes oszlopban az 50 százalékot jelölöm be. Húst viszonylag ritkán eszem, itt a 20 százalék az enyém. A két százalék találkozásánál az 1,18-as számot találom.
Szemét
A táblázat egyszerű, azt kell eldöntenünk, hogy az átlaghoz képest kevesebbet szemetelünk-e, ugyananynyit vagy többet. De mi az átlag, kérdezheti az olvasó. Ennek eldöntéséhez azt kell tudnunk, hogy mi az ez alatti és fölötti. Alatti az, aki szétválogatja a hulladékát; ha kertes házban lakik, akkor a szerves hulladékát komposztálja, majd trágyaként, virágföldként felhasználja, s ha lehet, visszaváltja az üveget. Az átlag fölötti szeméttermelés biztos jele az, ha a kuka hamarabb megtelik, mint ahogy a szemeteskocsi érkezik.
Jó cserkész módjára válogatva gyűjtöm a hulladékot, s komposztáló gödröt is ástam már, sőt az üzleteket sem reklámozom azoknak a szatyroknak az elfogadásával, amelyet szinte valamennyiszer felajánlanak a boltos kisasszonyok, ha egyszer úgyis minden cucc elfér a hátizsákomban. 0,3 pontot gyűjtöttem.
Közlekedés
Három részre kell osztanunk: az autóhasználatra, a tömegközlekedésre és a repülésre.
Autózás
A legbonyolultabb számításnak az autóközlekedés tűnik - de csak első pillantásra. Először azt kell tudnunk, mennyit fogyaszt az autónk - esetleg motorunk -, majd azt, mennyit használjuk, s átlagosan hányan utaznak vele. Akinek nincs autója, de taxizik vagy más hurcolássza, az is számoljon, hiszen utasként is terheli a Földet.
Nos, egy Suzukit birtoklok, aminek a hivatalos fogyasztása 8 liter. Ha csak lehet, kerékpározom, ám hosszabb utakra, különösen, ha rossz a tömegközlekedés, használom a kocsit is. Heti áltagom azonban így sem magasabb 160 kilométernél. Néha egyedül autózom, máskor nem, itt talán a másfeles szorzót érdemes használnom. A számom 0,13.
Tömegközlekedés
Könnyű kiszámolni, azt kell bejelölni, hogy hetente hány kilométert utazik valaki tömegközlekedéssel.
Saját számításom: Budapest környékéről járok a szerkesztőségbe, ez oda-vissza ötven kilométer, hetente háromszor-négyszer. Ez tehát 150-200, ehhez még hozzájönnek a vidéki utazásaim, esetleg a hétvégi kiruccanások. Mindent összevetve többet tömegközlekedem heti 320 kilométernél. Számom: 0,35.
Repülés
Ismét könnyű számolni, azt kell megnézni, átlagosan ki mennyit repül évente. Aki semmit, az természetesen nullát írjon.
Átlagos éves repülési időm 10 és 24 óra közé becsülöm, számom tehát 0,24.
Ha a gyűjtött értékeket összeadogatom, a 2,95-ös érték jön ki.

Mit jelent ez?
Azt, hogy jobban terhelem a Földet annál, mint amit az elbír (zöld, 1,8), jobban, mint az emberiség átlaga (citromsárga, 2,2), s valamivel kevésbé, mint a magyar átlag (sárga, 3,5), s büszkén jelenthetem, nem tartozom a Föld legpazarlóbb egytizedébe sem (piros).
Ettől azonban még bőven részem van a Föld elpusztításában. Az én életmódomhoz, még komposztáló gödröstül és kerékpárostul is 1,6 Földre volna szükség.

Miért is fontos mindez?
Azért, mert ha így folytatja az ember, akkor immár belátható időn belül el fogja pusztítani az életterét, s evvel saját magát is.
Visszaolvastam a mondatot, eléggé rémisztő, elismerem. Mégsem javítanék rajta.  Legutóbb például az ENSZ adott ki egy minden eddiginél sokkolóbb jelentést. Eszerint az átlaghőmérséklet jelentősen emelkedik, aminek következtében az éghajlat minden bizonnyal megbolondul.
A felmelegedés immár ténykérdés, megállapításához elég a jó öreg hőmérő. Azon viszont eddig hoszszasan elvitatkoztak a tudósok, hogy mi is okozza ezt. Sokan állítják, hogy az ember tevékenysége, az egyre fokozódó termelés, mások szerint viszont erre nincs elég bizonyíték, lehet az például csillagászati ok is, mondjuk a Föld eddigiektől eltérő billegése, ami a jégkorszakok létrejöttéért felelős.
Vitatkozgattak tehát a hozzáértők - egészen mostanáig. Az ENSZ jelentése szerint ugyanis ma már 90 százalékos bizonyossággal állítható, hogy az üvegházhatású gázok légkörbe kerülése a fő bűnös. Pontosabban az ember, aki ezt termeli.
A várható következmény pedig? Néhány évtizeden belül élelmiszer- és vízhiány, illetve az alacsonyan fekvő tengerparti részek elöntése.
A mindebből fakadó következményeket már nem említi a jelentés, de nem kell hozzá túl bő képzelőerő. Népvándorlásokra gondolok, vagy inkább menekülésre az élhetetlen vidékekről, ennek következtében minden eddiginél véresebb háborúkra, az összezsúfolódás miatti járványokra.

Népességrobbanás
Figyeljük csak meg az állatokat! Kísérletek során kiderült, hogy a patkányok bizonyos zsúfoltságot elérve egyszerűen megőrülnek. Egymás torkának esnek, s addig pusztítják egymást, amíg a számuk ismét akkorára mérséklődik, amekkorát az adott hely el tud tartani.
Hogy az ember nem állat? Biztos? A történelemből nem mindig ez derül ki. A Húsvét-szigetek történetét hozom példának, ahová 1200 évvel ezelőtt a polinéz szigetvilágból érkeztek lakosok. Túlszaporodtak, letarolták a természetet, majd, miután mindent feléltek, gyilkolni kezdték egymást egészen addig, amíg "ideálisra" nem csökkent a számuk. (A maradékkal a gyarmatosítók végeztek meg az általuk behurcolt járvány.)
De említhetném a nálunk kisebb, 7 milliós Ruanda esetét is, ahol 1994-ben három hónap alatt 800 ezer embert gyilkoltak meg. Az ok a túlszaporodás: negyven év alatt megháromszorozódott az ország lakóinak a száma. (Gondoljuk el: mintha Magyarországon négy évtized múlva harmincmilliónyian lennénk.) Egy emberre egyre kevesebb földterület jutott, a cérna az elnök helikopterének lelövésével elszakadt, s patakokban folyt a vér.
Kiirtja tehát magát az ember? Nem. Csak beáll az egyensúly. Egyes elméletek szerint ez egy-két milliárd körüli. Hogy mekkoráról csökken ennyire? Az ENSZ előrejelzése szerint talán a század közepére megáll a népességrobbanás. Ekkor körülbelül kilencmilliárdnyian leszünk. A legbizakodóbbak szerint ha az ember belátja, a Föld határai végesek, s visszafogja magát népesedésben is, fogyasztásban is, az összeomlás helyett elviselhető csökkenés következhet. Talán nekik lesz igazuk. Még ha erre vajmi kevés jel mutat is...

Feltört a pöcegödör
Hol kezdődött a baj? Az ember először úgy jó tízezer éve szaporodott túl, ám talált magának kiutat: a vadászatról áttért a földművelésre, amivel persze meg is kezdte a természet egyensúlyának felborítását. Szaporodása azonban ekkor még lassú volt. Háromszáz évvel ezelőtt azonban "feltört a pöcegödör". Vagyis az ember elkezdte kitermelni a szenet, majd a kőolajat, földgázt, pillanatokon belül rengeteg szén-dioxidot juttatva a légkörbe. A végleges túlszaporodáshoz pedig különös módon éppen a II. világháború járult hozzá. A nagy létszámú hadakat csak úgy lehetett biztonságosan mozgatni, ha előbb legyőzik a járványokat. A háború után a polgári lakosságot is oltani kezdték szerte a világon, ám a családtervezési eszközök nem terjedtek hasonló gyorsasággal. A gyermekhalálozás csökkent, de a születésszám nem. Következmény: a gyerekek nem betegségben haltak meg, hanem éhen.
A kép tehát drámai, s a műfaj szabályai szerint a katarzist követően a feloldozásnak kellene itt következnie. De van-e ilyen?
Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! A mondást egy természetvédőtől hallottam. Vagyis, ismerve a Föld állapotát, nézzük meg, mit tudnánk tenni érte mi magunk. Ezt persze kinek-kinek magának kell eldöntenie. Biztos, hogy egymagamnak szükségem van akkora házra, aminek ráadásul a kifűtése is gond? Biztos, hogy mindent feldolgozva, agyoncsomagolva kell megvennem, nem férne-e bele az időmbe, hogy magam termeljem meg, vagy legalábbis helyi őstermelőtől vegyem a konyhába valót? Biztos, hogy nem volna megfelelő egy kisebb fogyasztású autó? Minderre persze lehet legyinteni, ám az éghajlat kutatói nem viccelnek.
A felesleges fogyasztás visszafogása azonban csak az egyik fele a megoldásnak.
A másik a szaporodás mérséklése.
Miként lehetne ezt elérni? Kétféle módszerrel. Az egyik az óvszer. Kérem az olvasót, ne csukja be a szemét, ez halálosan komoly, az emberiség jövője múlhat rajta. Percenként 380 új emberi élet fogan a Földön, ennek a fele nem a pár akaratából. S itt komoly a felelőssége a vallásoknak. A római katolikus vezetés például akkor is eltanácsolja a híveit az óvszer használatától, ha egy házaspár egyik tagja AIDS-ben szenved. A nyugati világ fiataljainak többsége mosolyog az egyház szexualitással kapcsolatos tanácsain, ám a harmadik világ katolikusai komolyan veszik. S szaporodnak.
A másik kiút lehet a nők iskolázása, mert a tanultabb nők átlagosan csak harmadannyi gyereket vállalnak, mint iskolázatlan társaik.
Megoldás tehát lehetséges, ám hogy él-e vele az ember, az az elkövetkező évtizedek kérdése.
Mindenesetre a léte függ tőle.

Megfőnek az utódaink?

Ha nem teszünk semmit a globális felmelegedés ellen, az Északi-sarki jég elolvad. Beszélnek újabb jégkorszakról is, de az éghajlatkutató szerint utódaink inkább megfőnek, mintsem megfagynak majd. Mika János szerint a tétlenség miatt századunk végén klímával kell szembenéznünk.

- Bizonyos, hogy változik a klíma, a kérdés az, hogy megfőnek vagy megfagynak az utódaink?
- Inkább megfőnek. A vizsgálatok egyértelművé tették a felmelegedést, s kevésbé valószínű a jégkorszak bekövetkezése. Globális klímamodellezésekkel kutatták, hogy a melegedés egy pontján átfordulhat-e mindez jégkorszakba. E modellkísérletek a lehűlés helyett a kontinensek felmelegedését igazolták. Az elhíresült Pentagon-jelentésben is nagyjából ez olvasható.
- Miközben ez a jelentés arról is írt, hogy ha leáll a Golf-áramlat, Portugália partjainál jéghegyek tűnnek fel, Európában kemény telek és aszályos nyarak követik egymást, kiszáradnak a mezőgazdasági területek.
- Ezek valóban bekövetkeznének, de ez a modellezés csak játék a lehetőségekkel, melyeket a tudomány nem igazolt vissza. Feltételezések vannak: az például, hogy ha a nyugat-antarktiszi jégtömb elolvad, öt-hét méterrel emelheti meg a tengerszintet. Nem tudjuk, ez mikor következik be, de nem valószínű, hogy ebben a században megtörténik.
- A mostani enyhe tél felfogható-e a klímaváltozás egyértelmű bizonyítékaként?
- Szó sincs a Föld felszíni hőmérsékletének gyors emelkedéséről. A különlegesség az volt, hogy szeptembertől kezdve minden hónap melegebbnek bizonyult az átlagnál. Kétségtelen, melegszik a Föld, Magyarországon is egyre melegebb lesz, de az átlagos hőmérséklet-változás egy fok vagy annál kisebb.
- Az ENSZ április eleji jelentése 2080-ig a hőmérséklet két és fél fokos emelkedését jósolja...
- Nem volt szerencsés, hogy a hazai újságok átvették ezt az adatot. Egy korábbi jelentés szerint ha a XXI. században sikerül konzerválni a 2000-es év légkör-összetételét, félfoknyi melegedés akkor is bekövetkezne a korábban a légkörbe kibocsátott káros anyagok miatt. Ha a népességet alacsonyan tartanák, ha a gazdaságokban elérnék a legkisebb károsanyag-kibocsátási szintet, 1,1 fokot jelentene pluszban.
- Mindez tehát még nem jelenti azt, hogy a mérsékelt égöv alatt is megjelennek a trópusi betegségek, háborúk törnek ki az ivóvízhiány miatt, miként ezt még erre a századra jósolják?
- Ilyesmire nem kell számítanunk, de a változás jelei érzékelhetőek. Észak-Európában megjelentek a kullancsok, de nálunk is feltűntek eddig ismeretlen rovarok és baktériumfajok. Bizonyos fák északabbra tolódtak, korábban teremnek egyes gyümölcsök, ami öröm, hiszen nagyobb termést is hoznak. Másrészt aggodalom is, mert a tavaszi fagyok elpusztíthatják az idő előtt virágba borult gyümölcsfákat.
- A napokban az amerikai legfelsőbb bíróság kimondta, hogy a szén-dioxid környezetszennyező gáz, így korlátozhatják a kibocsátott káros anyagok mennyiségét. Bush elnök eddig visszautasította ezt, mondván, e korlátozás amerikai gazdasági érdekeket sértene. A világ éghajlatkutatói most örvendeznek?
- A 2001-es kiotói egyezményt a Bush-kormányzat azért nem írta alá, mert szerinte kevés és eredménytelen lesz. Az említett bírósági ítélet kimondta az állam felelősségét, de az nem következik belőle, hogy csökkentik a káros anyagok kibocsátását. Az viszont igen, hogy emiatt perek indulhatnak, és a kormányzat meggondolja a kibocsátások korlátozását.
- Végül is, ha a kormányok változatlanul nem gondolják meg a korlátozásokat, megérjük, hogy a pingvineket tevék váltják fel a sarkvidéken?
- A pingvinekkel a Déli-sarkon még nincs baj, de az Északi-sark jegesmedvéivel annál nagyobb lehet: ott a legerősebb ugyanis a felmelegedés hatása. Ha semmit nem teszünk és bekövetkezik egy hatfokos felmelegedés a századunk végére, az emberiség történetében példátlan klíma várható.