Kastélypark sonkagőzben

Hazai életTanács Gábor2007. 04. 27. péntek2007. 04. 27.
Kastélypark sonkagőzben

- Mi a franc tud egy temetésen három óráig tartani? Akkor mi csak a végére megyünk. A végén csattan az ostor, nem? - ordítja tele torokból a horgász. Áll a kastélyparkban, a Mágocs-ér partján, és a telefonba kiabál. - Most mi baj van? Hogy nem vittél kulcsot? Akkor tedd a kezed magad alá, üljél le szépen az árokparton, és várjál, míg hazamegyek! Most mit sírsz? Mit sírsz? Nyugodjá' má'!... Nem ordítok, csak hangosan beszélek... Azért. Mert nem vagy megértő.
Nem érted, hogy horgászom?

Nagymágocson minden a kastély körül forog. A Károlyiak régi lakóhelye ma szociális otthon, ám a grófok hajdani mintagazdasága nélkül itt csak a szél fütyörészne. Dóczi Jusztina, a helyi lap szerkesztője, helytörténész és citerazenész egy vaskos paksamétát vesz elő, amelyben meg van írva az egész história, nekem már nem sok munkát hagyott a kolléga.

A huszadik század elején alapították a falut a Károlyi grófék. Mintagazdaságot csináltak, ennek köszönhetően a települést virágkorában hétezren lakták. Mára három és fél ezren maradtak. Ez a három és fél ezer ember húsvét előtti ottjártunkkor szinte kivétel nélkül sonkafőzéssel foglalatoskodott.

Figyeljük a gólyát, Koczka Istvánné meg minket.
- A papa minden évben felírja, mikor jöttek meg - csevegi félrebillentett fejjel. A férj is előkerül, kezében füzettel, és elmeséli nekünk három évre visszamenőleg a gólyanépesedési statisztikát. Még nem érkezett meg a tojó, nagy az aggodalom.
- Régóta szeretném tudni, hogy ezek a madarak miért nem együtt repülnek? - morfondírozik a bácsi. Én sem tudom, de ha szakemberrel találkozom, meg fogom kérdezni.

Czabarka János állatorvosnak van egy tippje a témában.
- Lehet, hogy menet közben megették szegény madarat az olaszok. Vagy az ibók. Az olaszoknál a gólyahús különlegességnek számít, az ibók meg, szegények, éhesek. Nagy hálókat húznak fel a vonulás útjában, a gólya belerepül, és leesik.
Éhes vagyok, tehát megértem az ibókat. De az olaszokat nem. Náluk van spagetti.

- Katika most fogyókúrásat kért - mondja lelkesen a nyolcvanöt éves Molnár Juliska néni. - Megfőzöm én a Stahl Juditot is, csak nem szeretem! Mondtam is a Katikának: azt a fincom-fáncom ételt csináld meg te otthon. Csupa sajt, csupa tejszín, nehéz az már nekem. Én disznózsírral szeretek főzni. Soha nem kértem mást az Istentől, csak hogy egészség legyen. Meg is adta! De világéletemben dolgoztam. Nem úgy, mint ezek a kismamák, akiket látok mostanában a bolt előtt. Három évig gyesen! Mondják nekem, hogy vegyem a félkész kaját, akkor tíz perc alatt meglesz az ebéd. Nekem az nem kell, csak a friss hús. Látni akarom, mit eszek!

Molnár Andrásné Juliska néni a gróf lányainak volt a komornája, míg férjhez nem ment egy pékmesterhez. Esküvőjére a két Horthy-lány díszítette fel vörös rózsával a templomot, egyikük pedig saját cipőiből adott neki egy párat. A grófi leszármazottak azóta is visszajárnak Brazíliából meg innen-onnan, és megesznek egy babgulyást Juliska néni konyhájában, illetve elmerengenek a régi szép időkről. Horváth Gyula, a község nagyvállalkozója is úgy került ide kosztosnak, hogy hozta a grófokat, azután itt ragadt. Ezt nevezem folytonosságnak: a tehenészetet működtető agrárvállalkozó az arisztokraták földjeivel Juliska néni főztjét is megörökölte. Most már az ügyvédnő Katika is ide jár ebédelni. Mi is ide jártunk volna, ha előre tudjuk, hogy ekkora a forgalom, így viszont be kellett érni azzal a megbarnult kolbásszal, amit a főút melletti bodegában adtak (ez a főtt étel iskolapéldája annak, amikor az ember nem akarja látni, mit eszik).

- Ebből a kolbászból nem adok - közli a pultoslány másnap.
- Tegnap még simán kaptam belőle.
- Tegnap nem én voltam a pultban. Hidd el, neked akarok jót. Mindjárt sütök frisset.
- És akkor kidobod a barna kolbászt?
- Nem.
- Miért?
- Mert holnap megint nem én leszek - mondja a pultoslány, és feljajdul a zsírban a hús.

Adorjányi Gábor kiveszi a tubát a csomagtartóból. Alatta masszőrágy. Masszírozzál meg akkor, húzza a - civilben gyógytornász - ritmusgitárost Szabó Kornél billentyűs-frontember, ahogy a platánsoron menetelünk, megfelelő helyet keresve a fotózáshoz. A ti földetekre megyünk, Zoli, szól a trombitás Lucz Zoltánhoz, aki éppen a fülét fogja: Lévay György nem állta meg, hogy bele ne fújjon a tubába. A képi hatás kedvéért nem jó menetsorrendben álltak fel a rezesekkel, így került szegény trombitás a tuba hangos végére. A Nagymágocsi Négyes Fogat tagjai tizenkét éves koruk óta muzsikálnak együtt. Tulajdonképpen miattuk jöttem ide, mert láttam őket a lakodalmas zenekarok fesztiválján közönségdíjat nyerni. Már a kocsmában tárgyalják a másnapi próbát: Kornél főzi majd a pörköltet. Gábor és Zoltán összenéz: remélem, nem variál annyit, mint a múltkor. A körömpörkölt az pörkölt, nem kell bele paradicsom meg vörösbor. Megvan már a hús? Meg. Mennyit vettetek? Hét és fél kilót.
Négyünknek elég lesz, mondja Zoli reménykedve.

Nézem a kocsmában a cukorkaautomatát. Száz forint egy cukorka - de némelyik kis gömböcben nem édesség van, hanem tombolajegy! A szerencsések nyerhetnek vele távcsövet vagy kínai gyártmányú kombinált fogót. Aki már benne van a játékszenvedélyben, annak úgyis mindegy.
- Egy jóember éppen a múlt héten dobálta bele az egész nyugdíját - tájékoztat a csapos.
- A cukorkaautomatába?
- Ki akarta venni a távcsövet, de már előtte megnyerték. Hazavitte a metszőollót, a célbadobós játékot, az esőkabátot meg vagy ötszáz cukrot. Csak aztán nem maradt pénze, és az egész mindenséget behozta nekem másnap, hogy adjak érte egy nagyfröccsöt meg egy felest.

- Hazamentünk, érted, be voltunk rúgva - ordítja a horgász a kastély mellett, mely körül Nagymágocs forog. - Lefeküdtünk, de az Öcsi felkelt, mert éhes volt. Nagyanyám este ki szokta készíteni a zsíros mosogatólevet a disznóknak reggelre, és az Öcsi megette, a szivaccsal együtt. Másnap felkelünk, kérdi nagyanyám, melyikőtök evett az éjjel? Én, mondja az Öcsi. Híg volt a leves, a tészta meg rágós. Na, fiam, mondja nagyanyám, jössz nekem egy mosogatószivaccsal.

Merre találjuk?
Nagymágocs Csongrád megyében van, lakosai szerint a helybeliek legjellemzőbb három tulajdonsága a szorgalom, az intelligencia meg az irigység. A község a szokásos kistelepülési gondokkal küzd, de megvan az iskola, a posta és a többi létszükséglet - ráadásul kastély is akad, ami máshol hiánycikk.

Ezek is érdekelhetnek