Ne őszülj, ha állást keresel!

Szemléletváltoztatás, méghozzá természetesen a munkáltatók szemléletváltása segíthetné, hogy ez a generáció is lehetőséget kapjon. A 45 év felettiek közül ha valaki elveszti munkahelyét, minimális az esélye arra, hogy ismét elhelyezkedjen. E lehetetlen állapoton akartak változtatni azok a munkaadók és szakszervezetek, akik létrehozták a Szeniorok Foglalkoztatási Szövetségét. Társadalmi összefogás nélkül ugyanis nem lehet megszüntetni a nyilvánvaló diszkriminációt.
Európában egyre jobban érzékelik annak jelentőségét, hogy az idősebbeket is foglalkoztassák. Felmérések szerint az ő jelenlétük növelheti az adott vállalat versenyképességét. A kontinens számos országában az 55 év felettiek több mint negyven százaléka dolgozik még, nálunk viszont ezt a korosztályt csak 22 százalék képviseli.
Talán kedvezőbb lenne a helyzet, ha az érintettek tanulnának, de Magyarországon ez csak a diplomások körében érhető el. A szakképzetleneknek mindössze hat százaléka vállalja a képzést, míg az európai adat valamivel tíz százalék fölött van. Elengedhetetlen tehát a képzés, már csak azért is, mert épp ebben a korosztályban található a legtöbb szakképzetlen. Az bíztató, hogy a 45-54 év közöttiek közül jelenleg ötvenezren vesznek részt valamilyen oktatásban. Hogy ez az adat még jobb legyen, segíthet a civil összefogás is.
Pedig több érv is szól az idősebbek foglalkoztatása mellett. E korosztály előnye a megbízható szakmai tudás, a több évtizedes munkatapasztalat, az emelt szintű munkakultúra, a versenyképesség és az eredményérdekeltség is. Akik képtelenek munkát találni, azokat hátrányok sújtják. Ilyen például a társadalmi megbecsülés hiánya. A kieső jövedelem miatt csökken az életszínvonaluk, ennek következménye a romló életminőség. Növekszik velük szemben az előítélet, a kirekesztés, a hátrányos megkülönböztetés. Csökken a fizikai és szellemi teljesítményük, az aktivitásuk. Ezért feleslegesnek érzik magukat, romlik az egészségi állapotuk, megjelennek a betegségek. Amit csak drágán lehet gyógyítani: forintban mérhető össztársadalmi érdek is tehát foglalkoztatásuk.
A korosztály helyzetén a képzés vagy az átképzés segíthet, mert a meglévő tudás is elavul, ha nem képzi magát az ember. Az is igaz viszont, hogy az átképzések eddig nem hozták meg a várt eredményeket, mert csak azokon segítettek, akik rendelkeztek munkahellyel. Ők szorgalommal és akaraterővel vállalták a feladat megoldását, azért, hogy megmaradhassanak munkájukban. A munkanélküliek elhelyezkedésén alig javított valamit. A képzéshez viszont ragaszkodni kell, hiszen, amint kutatások is igazolták, nem igaz, hogy ez a korosztály már nem képezhető. A képzés minősége azonban nem mindig megfelelő, ezért változtatni kell a hagyományokon. Erre is vannak adatok, a módszerek helyes megválasztása eredményt hozhat. Ha sikerül, akkor eloszlatható az a tévhit, mely szerint nincs szükség az idősebbekre a munkában.