Párizs dönt: jólét vagy szigor

Az előny Nicolas Sarkozy oldalán van. A vasárnapi első fordulóban részt vevő francia polgárok 31 százaléka adta rá szavazatát, míg Ségolene Royal 25 százalékot mondhat magáénak. A középen álló François Bayrou 18 százalékot kapott, negyedikként pedig a szélsőjobbos Jean-Marie Le Pen futott be 11 százalékkal.
Nagy meglepetést az eredmény nem hozott. A legnagyobb talány talán az volt, hogy François Bayrou bejut-e a második fordulóba. Nos, ez nem sikerült neki, bár támogatói számát két hónap alatt megháromszorozta, ami sokkal jobb teljesítmény, mint a négy évvel korábbi. A másik említésre méltó eredmény Jean-Marie Le Pen-é, aki elmaradt a sokak által vártaktól. A franciák nem lepték meg magukat ismét az öt évvel ezelőtti szenzációval, amikor a hetvenen felüli, szélsőjobbos politikus kiszorította a szocialista jelöltet.
A két állva maradt jelöltnek tehát nem egészen két hete van arra, hogy megdolgozza a franciákat. De vajon mit is ígérnek a rájuk szavazóknak, miben is különbözik elképzelésük arról, hogy mi a jó Franciaországnak? Annak az országnak, mely meghatározza egész Európa politikáját.
Programjaikat nem nehéz megkülönböztetni, markánsan térnek el egymástól. Sarko - ahogy a franciák Sarkozyt maguk között nevezik - szakítani kíván a mostani gondoskodó állammal, a leginkább az angolra hasonlító szabad piac híve. Változtatnia volna min, a franciák munkatempója s főleg -ideje elmarad az európai átlagtól. Márpedig, ha nem akarnak visszavenni az életszínvonalukból, a mostani 35 óránál mindenképpen többet kell dolgozniuk.
Ellenfele - a franciáknak csak Ségo - másképp látja. Szerinte Sarkozy szétzilálná az oly sokak által szeretett francia jóléti modellt, s a gazdagabbat még gazdagabbá, a szegényt még szegényebbé tenné. Ő jó anya módjára gondoskodni kíván az ő franciáiról. Mindenekelőtt a minimálbért akarja feljebb emelni, s jobb feltételeket nyújtani a munkavállaláshoz a fiataloknak, akik közül éppen a legképzettebbek tudnak a legnehezebben elhelyezkedni.
Egy biztos: a franciák érzik, hogy az eddigieknek vége, a közéletben változás következik. Ezt bizonyítja, hogy csaknem 85 százalékuk nyilvánított véleményt. Ötven éve nem mentek el ennyien szavazni.
A két politikus most járja az országot s gőzerővel kampányol. A legnagyobb kérdés az, hogy május 6-án a voksok majd' ötödét megszerző François Bayrou hívei melyik oldalt részesítik előnyben. A politikus egyelőre egyik jelöltet sem ajánlotta. Bizonyára meg kell fontolnia, mi a kedvezőbb számára: ha elkötelezi magát valamelyik oldal mellett, s ha befutó lóra tesz, benyújthatja a számlát, vagy pedig nagyobb tétre játszik, s van türelme még öt évet várni, hátha a választók addigra mindkét oldalból kiábrándulnak, s a középen álló felé fordulnak. Ségo mindenesetre a magáénak tudhatja a hat kiesett baloldali jelölt ígéretét: választóikat arra biztatják, őrá adják a szavazataikat. Ez pedig papírforma szerint tíz százalék. Sarkozy ugyanezt nem mondhatja el a maga oldaláról: Le Pen kijelentette, hogy a szavazatai nem eladóak.

Régi magyar nemesi család
Melyik jelölt volna jobb nekünk, magyaroknak? Valószínűleg mindegy, a két ország viszonya rendezett.
Első gondolatunk persze az lehet, hogy egy magyar származású politikusra Franciaország élén mégiscsak büszkék lehetnénk. Ám ne higgyünk az első benyomásnak! Ugyanis ő sem tenné a helyünkben. Az elmúlt számunkban már írtunk arról, hogy a háború végén nyugatra menekült apja nem sokra becsülte a magyar kultúrát, gyermekének az anyanyelvét sem adta át. Hogy miért gondolkodott így egy olyan magyar, akinek a családja a nemesi címet az 1600-as években kapta, s nevében - mint ahogy természetesen a fiáéban is - szerepel Nagybócsa, rejtély. Talán önmaga előtt is igazolni akarta kivándorlását.
Nicolas mindenesetre nem sok szót veszteget származására, vagy ha igen, franciaságát hangoztatja. Amin persze nem is csodálkozhatunk, hiszen nem egyszer vetették szemére felmenőit - ráadásul anyai nagyapja Görögországból bevándorolt, kikeresztelkedett zsidó.
Az pedig bizonyára csupán a véletlen játéka, hogy ellenfele, Ségolene Royal apja éppen az ellentéte volt Nicolasénak. Zárdában neveltette lányát, hagyományos katolikus, jobboldali értékrend szerint. Ségo fellázadt, helyét a baloldalon találta meg, s mind a négy gyermekét házasságon kívül szülte párjának.
De visszatérve ahhoz, ki is volna nekünk jobb, talán az a válasz: az, aki Európának is. Vagyis az, aki mihamarabb tető alá hozna egy olyan európai alkotmányt, amelyre már a franciák is áldásukat adják. Sarkozy ezt ígéri is, ám, biztos, ami biztos, csak a parlamenttel hagyatná jóvá, nem pedig népszavazáson... Két évvel ezelőtt ugyanis a franciák elutasították az európai alaptörvényt, megakasztva evvel a kontinens egységesülési folyamatát. Most itt lehet az alkalom a javításra.