Röstelkedő áldozatok, gátlástalan tolvajok

Hazai életTódor János2007. 04. 13. péntek2007. 04. 13.
Röstelkedő áldozatok, gátlástalan tolvajok

- Velem van megint a baj? - kérdezi legörbült szájjal Hujber László polgárőrtől a hátsó udvarból előkerülő idős asszony.
- Nincs semmi baj, Eta néni, de hallottam, hogy tegnapelőtt megint beengedett idegeneket a házba...
- Dehogy is voltak azok idegenek, Lacikám! Ismertem őket, többször is jártak már erre lomtalanításkor - csattan föl az előbb még megszeppentnek tűnő Szirák Pálné. - Végre elvitték az ócska hűtőszekrényt, ami csak foglalta a helyet.
- Hát nem tanult a múltkoriból? - csóválja ősz fejét a polgárőr.
- Csak az udvarra jöttek be, ott volt a hűtő... - válaszolja Eta néni, aztán az akciócsoport egyetlen hölgy tagjához, a móri rendőrkapitányság bűnmegelőzési előadójához fordulva bizonygatja, hogy amikor kijött a házból, még a bejárati ajtóra is ráfordította a kulcsot: - Mióta megloptak azok a szemetek, azóta nagyon félek ám, kedveském.
- Ahhoz képest, hogy félni tetszik, észrevétlenül be tudtunk jönni az udvarra. Miért nem zárja be a kaput? - kérdezi tőle, inkább szelíd együttérzéssel, mint hatósági szigorral a törékeny testalkatú százados, Kornokovicsné Vékás Klaudia, majd, akár egy lelkiismeretes tanítónő az alsós gyerekeknek, pontról pontra felsorolja a mondottakat tátott szájjal hallgató nagymamának, mire is kell vigyáznia, hogy ne érje többé kellemetlen meglepetés. Klaudia az összes olyan csákberényi portán, ahova akadály nélkül be tudunk menni, felmondja a könnyelmű háziaknak a bűnmegelőzési leckét, mi több, egy nyomtatott tájékoztató füzetet és a magyaralmási, valamint a csókakői körzeti megbízott névjegykártyáját is átnyújtja nekik.
Eta nénire különösképpen ráfér a lecke, mert a statisztikai adatok azt mutatják, a trükkös lopások műfajában korántsem igaz, hogy (legalább) saját kárán tanul az ember. Hogy aki egyszer megégette magát, az jobban vigyáz. Számos példa van az áldozattanban arra, hogy egymás után többször is becsapják, meglopják a még az előző balszerencséjén sopánkodó, sebeit nyalogató balekot. Miként arra is, hogy, figyelmét elterelve, újra besurrannak a háta mögött, elrejtett pénzét, értékeit kikutatják és magukhoz veszik. Végtére is, akit ilyen baj ér, önkéntelenül úgy gondolkodik, hogy ekkora balszerencse még egyszer nem eshet meg vele. Pedig dehogyisnem!
A hetvenéves, egyedül élő asszonytól, jóhiszeműségét kihasználva, még tavaly loptak el több mint egymillió forintot. Azzal mentek be (az akkor is nyitva hagyott kapun), hogy egy cégtől vannak, mert szennyvízberuházás indul a faluban. Arra kérték, engedje meg, hogy az udvarban raktározhassák a gépeket, szerszámokat, csöveket. Eta néninek persze fogalma sem volt arról, hogy a szennyvízelvezetést már régen megoldották Csákberényben, és segítőkészen vezette körbe őket az udvarban. Közben a négy közül ketten simán bejutottak a nyitva hagyott ajtón a házba. Néhány percre volt csak szükségük, hogy a nagyszoba szekrényében - hol máshol, mint a frissen vasalt ágynemű alatt - megtalálják a hosszú éveken át megspórolt pénzt, amelynek létezéséről egyébként Eta néni lányának sem volt tudomása.
- Az elkövetők kaposváriak voltak, az egyiket föl is ismerte a néni, de az eljárást meg kellett szüntetni, mert nem lehetett bizonyítani, hogy a lakásban jártak és ellopták a pénzt - magyarázza az eset kapcsán a felderítési fiaskók okait Magyaralmás, Söréd és Csákberény körzeti megbízottja, Czaltig Tivadar zászlós.
Sajnos az esetek kilencvenöt százalékában ez a helyzet. Mivel a sértettek többnyire idős emberek, rossz a látásuk, a hallásuk, a felismertetés is gyakran kudarcba fullad. Ha gépkocsival érkeznek, a tolvajok soha nem állnak meg a kiszemelt ház előtt, ezért a károsultak sem az autó márkáját, sem pedig a rendszámukat nem tudják megmondani.
- Akik hozzánk bejöttek, azok is a mellettünk lévő ház előtt álltak meg a kocsival. Nekünk ez volt a szerencsénk, mert a szomszédasszonynak gyanúsak voltak, és szólt az urának, nézze meg, kik lehetnek ezek - meséli a falu fölé magasodó erdőig kifutó, kilométer hosszú Petőfi Sándor utcában Rácz Józsefné, akire szintén sikerült könnyedén rányitnunk a záratlan kerítéskaput. - Józsi akkor ért át, amikor már a szobaajtónál voltak. Hebegtek-habogtak, hogy csak egy golyóstollat szerettek volna kérni. A rokkantkocsiban ülő férjem, aki egyedül volt otthon, nem tudta volna megakadályozni, hogy kirámoljanak bennünket. Most már föl vagyunk okosítva: mindtől megkérdem, aki megáll a ház előtt, hogy van-e engedélye.
A majd' kétméteres, tekintélyt parancsoló kiállású, fiatal körzeti megbízott szerint ez édeskevés:
- A községekben az unióba lépés óta tiltva van a házalás, ha ilyesmivel jönnek, legközelebb azonnal telefonál nekem, ugye? - ígérteti meg Rácznével.
Hujber polgárőr, aki maga is rendőr volt egykor Móron, mindezt azzal egészíti ki, hogy az önkormányzat egyetlen mozgóárusnak adott ki engedélyt a faluban:
- Ők erdélyi magyar cigányok, két éve albérletben laknak Csákberényben. Velük nincs baj, mindig ugyanott árusítanak, a központban.
Czaltig Tivadar azt mondja, legtöbbször az is lehetetlenné teszi a besurranók, trükkös csalók forró nyomon üldözését, hogy irodája-lakása Magyaralmáson van, s ha itt vagy Söréden történik valami, beletelik negyedórába, amíg átér.
- Addigra pedig bottal üthetem a tettesek nyomát. Ha egyáltalán tudomást szerzek a bűncselekményről. Legtöbbször nem is tesznek bejelentést, csak hónapokkal később, pletykaként jut el hozzám, hogy itt meg ott gyanús figurák próbáltak bejutni a házba. A meglopott, becsapott emberek röstellik, hogy átverték őket, ezért nem fordulnak a rendőrséghez, sőt még a szomszédjaik előtt is szégyellik az ügyet.
Holott a védekezés leghatékonyabb formája az odafigyelés egymás portájára, jelenti ki a rendőr. Ha hosszabb időre elutazunk, a postaládában felgyülemlett újságok, szórólapok jelzésként szolgálhatnak a betörőknek, ezért tanácsos megkérni egy szomszédot, hogy ürítse azt. Azzal is érdemes megbízni egy ismerőst, hogy esténként menjen be a lakásba, kapcsolja föl a villanyokat, ezáltal azt a látszatot keltve, hogy a lakás nem üres. Ha van rá mód, szereltessünk fel időzített kapcsolót, amely a beprogramozott időpontban felgyújtja a villanyt, bekapcsolja a rádiót, a televíziót, mintha a lakók otthon lennének.
A besurranásos lopások elhárítására ne engedjünk be senkit a lakásba még akkor sem, ha hivatalos szerv vagy vállalat képviselőjének mondja magát, amíg személyazonosságát hitelt érdemlően nem igazolja. Értékeinket ne hagyjuk elöl, lehetőség szerint zárjuk el lemez- vagy pénzkazettába. Amennyiben rajtakapunk egy besurranót, mérjük fel az erőviszonyokat, mielőtt esetleg szembeszállnánk vele.
Az utóbbi hónapokban összesen tizenegy esetben indult nyomozás idős emberek sérelmére elkövetett besurranásos lopások, illetve csalások miatt. A kárérték a több tízezertől az egymillió forintig terjed. Ez idáig valódi tettesek még nem kerültek rendőrkézre - pontosabban: ha sikerült is elfogni a feltételezett elkövetőket, a bűncselekményeket - olykor a sikeres szembesítés dacára - a rendőrség nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani.
A trükkök tárháza kimeríthetetlen. A magukat vízóra- és gázóra-leolvasóknak kiadók a mérőkészülékek leolvasásának, az álszerelők a házban tapasztalható rendellenességek elhárításának ürügyén jutnak be a lakásokba, ahonnan a sértett figyelmének elterelésével lopják el a pénzt, az ékszert, egyebeket. Az álügynökök különféle, kedvezőnek tűnő üzleti lehetőségek felajánlásával bírják rá az idős embereket, hogy beengedjék őket. Az álrendőrök módszerére jellemző, hogy a kihozott nyugdíj bemutatását kérik azzal az ürüggyel, hogy a bankjegyek hamisak, aztán ezeket "lefoglalják". Amennyiben kétség merül fel a rendőrként fellépő személlyel kapcsolatban, kérjük, hogy igazolja magát, adja meg szolgálati helyét és jelvényszámát. A rendőrök azonosításakor a 107-es és a 112-es segélyhívók tárcsázása is a segítségünkre lehet. Az ügyeletek ugyanis pontosan tudják, melyik rendőr hol tartózkodik.
A szélhámosok naprakészek, trükkjeik közé beiktatják az embereket éppen foglalkoztató, a televízióból, a rádióból, az újságokból visszaköszönő eseményeket, jelenségeket. A madárinfluenza idején országszerte, így a vértesi falvakban is föltűntek olyan figurák, akik a tisztiorvosi szolgálat munkatársainak adták ki magukat; a magyaralmási körzeti megbízotthoz (kmb-shez) olyan bejelentés is érkezett, hogy átdátumozott, romlott hús után is "nyomoztak" a falvakban.
A csalók különféle történeteket előadva igyekeznek pénzt kiszedni azokból, akik a bizalmukba fogadják őket. Legtöbbször előnyös befektetést ajánlanak, magas kamatot ígérve kérnek kölcsön, illetve arra hivatkoznak, hogy jótékony célokra gyűjtenek.
Ha házalók keresnek fel bennünket, kérjük, mutassák meg mozgóárusításra jogosító önkormányzati engedélyüket.
Miközben a rendőröket hallgatom a trükkökről, a hajdani grófi kastélyt rejtő Merán parkban battyogunk, és próbálkozunk a csoportos besurranással. De esélyünk sincs, hiszen a Rendőrség feliratú sárga-zöld mellények rögtön elárulnak bennünket. Ráadásul a délceg kmb-s, akinek első szóra elhiszem, hogy amióta ő itt a seriff, nem fordult elő hatóság elleni erőszak, le nem veszi füléről a mobiltelefont, annyiszor keresik.
- Csak nem rókák jártak a szőlőben? - kérdezem tőle, a lekagylózott töredékszavakból arra következtetve, hogy vasárnap valami történhetett a határban.
- Nem rókák, és nem a szőlőben, hanem ralisok a vetésben - rekonstruálja a tényállást Czaltig zászlós. - Elismerték, hogy letértek a pályáról, és hajlandóak megtéríteni az okozott kárt.
A Merán parkban lejárjuk a lábunkat, míg egy nyitott kapura lelünk. Pontosan annál a háznál, ahol az ősszel a több helyen is eljátszott csatornajavítás-trükkel próbálkoztak a besurranók. Szó se róla, Tóth Sándorék rozsdás ereszére ráférne a reperálás.
- Ketten voltak a kocsiban, ketten meg benyitottak, és erősködtek, hogy kicserélik a csatornát. Elbizonytalanodtam egy pillanatra, de mégsem engedtem be őket - idézi fel a történteket Tóthné. - Olyan pofátlanok voltak, hogy hiába kértem, nem vették el a kapuból a lábukat. Csak akkor fordultak sarkon, amikor megemlítettem, hogy mindjárt érkezik haza a fiam. Másnap hallottam a boltban, hogy Söréden ugyanezzel a mesével mentek be egy idős nénihez, és ellopták százezer forintját.

Bohanek Miklós felvételei

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek