Vihar a gázórák körül

Botrányokkal terhes az elmúlt időszak a gázfronton. Az új gázár-támogatási rendszer bevezetése során kiderült, hogy a fogyasztók nagy része megszegte adatszolgáltatási kötelezettségét, és nem íratta át a gázórát: enélkül viszont nem tudta volna igénybe venni a támogatást. A feledékeny jóemberek megrohanták az ügyfélszolgálatokat, amelyek azonban a sorozatos leépítések miatt nem bírták a nyomást, ráadásul ekkorra esett a Gaz de France (továbbiakban: GDF) tulajdonában álló két cég, az Égáz és a Dégáz számítógépes rendszerének összevonása, és ezért az ügyfélszolgálatok januárban egy hétre bezártak. A gázóra átírásával kapcsolatos roham még nem csengett le, amikor kiderült, hogy a tavalyi hideg alapján becsült fogyasztás jóval nagyobb, mint amennyit az enyhe télen az emberek valóban elhasználtak, a túlszámlázás ráadásul a már 70 százalékkal megemelt gázárat vette alapul. A fogyasztók most azért rohanták meg az ügyfélszolgálatot - telefonon, interneten és személyesen -, hogy bediktálják a valós óraállást, ám ebbéli igyekezetükben találkoztak a gázár-kompenzációs ügyintézők utolsó hullámával. Az eredmény: a Dégáz elérhetetlenné vált.

Átalány talány
A címzett vagy befizette a hatalmas summákra rúgó, túlbecsült fogyasztáson alapuló számlát - azaz hitelezett a gázszolgáltatónak -, vagy pedig azt a megoldást választotta, hogy nem fizet, amíg a szolgáltató nem korrigál - erre azonban nem volt lehetőség, amíg az ügyfélszolgálatot nem lehetett elérni.
A kormány április elsejétől megváltoztatta a gáztörvény végrehajtási rendeletét: nyolc napon belül visszakövetelhető a túlfogyasztás összege. Ez a kedélyek megnyugtatására gyorsan hozott rendelkezés semmit nem változtat a helyzeten: ugyanis csak a gázóra-leolvasó által hitelesített mérőállás után igényelhető vissza a kifizetett túlfogyasztás, a leépített, anyacégből külön vállalkozásba kiszervezett leolvasói állomány egy tagja pedig továbbra is csak évente egyszer jár hozzánk. A valós probléma sokak szerint nem a túlfogyasztás visszafizetése, hanem az, hogy hazánkban a gázszolgáltatók elégtelen ügyintézői létszámmal dolgoznak, illetve sok helyen nincs ügyfélszolgálat. Táblázatunkból egyértelműen kiolvasható, hogy ugyanaz a cég Magyarországon ezer fogyasztóra csak harmadannyi alkalmazottat tart, mint Nyugat-Európában. Információink szerint ennek szabályozása a Magyar Energia Hivatal részéről már évekkel ezelőtt felvetődött, ám a Gazdasági Minisztériumban elbukott: kérdésünkre Zarándi Tamás energetikai osztályvezető azt válaszolta, hogy a problémával kiemelten foglalkoznak, és az új villamosenergia-, illetve gáztörvényben lesz a témára vonatkozó rendelkezés.

Mi az az internet?
Mára nagyjából beállt a számlázási gyakorlat Magyarországon, nem találunk olyan céget, amely jellemzően más üzletpolitikát követne. A fogyasztásmérőt hazánkban sehol nem ellenőrzik a lakosságnál havi rendszerességgel, mert az drága: következésképpen akárhogy kapálózunk, nem tudjuk elérni, hogy évi egynél többször kijöjjön hozzánk a leolvasó.
Két alapvető megoldás marad: átalányfizetés vagy óraállás-bejelentés. Az első esetben megszámolják, mennyi gázt/villanyt használtunk előző évben összesen, azt elosztják tizenkettővel, és a summát minden hónapban befizetjük. Így a kiadás tervezhető, de ha a becslés túlzó, akkor egy évig kell hitelezni a szolgáltatónak. Akinek ez nem tetszik, önnön óraleolvasója lesz: valamilyen módon bejelenti a fogyasztását minden hónapban. Így biztosan nem kell hiteleznie, ellenben télen sokat fizet, nyáron meg keveset, míg a jövedelme jellemzően nem változik. A bejelentési módok közül a legkellemesebb feltehetően az internetes: se sorban állni, se beszélgetni nem kell, az ember leül a számítógépe elé, beír két számot, és ezzel vége is. Csakhogy hiába erőltetnék ezt a szolgáltatók egy olyan országban, ahol a lakosságnak csak 16 százaléka rendelkezik internet-hozzáféréssel.
A telefonos ügyfélszolgálaton eltömődhetnek a vonalak, viszont már van lehetőség kérdezni: a személyes kontaktus hiánya azonban az idősebbeket elriasztja ettől a formától. Az ügyfélszolgálati irodákat a szolgáltatók fokozatosan építik le, holott bizonyos helyzetben csak itt lehet bármit is tenni. Ráadásul a vidéki lakosság számára ezzel egy óraátíratás egész napos vagy akár hetes programmá is válhat.
A két variáció lényege, hogy vagy a pénzünket kéri kölcsön a szolgáltató, vagy az időnket. Azért teszi ezt, mert kereskedő, és mint ilyen, olcsón kellene vennie és drágán eladnia - ám a gáz árát nem befolyásolhatja. A gázszolgáltatónak az állam mondja meg, mennyiért adhatja a fűtőanyagot: neki hiába kerül ma kétszer annyiba, nekünk nem árulhatja többért, mint tegnap. Így a működési költségeken, vagyis az emberi munkaerőn spórol: ezért kell nekünk elvégezni az adminisztráció felét. A legtöbb magyarországi közműcég jövedelmezősége ugyanis még mindig töredéke egy nyugat-európainak.

Megajoule és köbméter
Persze kevés ember tekint a szolgáltató megtérülési rátájára, amikor megkapja a számlát, amit kisilabizálni sem egyszerű, hiszen nem köbméterben számol, mint a gázóra, hanem fűtőértékben, azaz megajoule-ban. Az egyik ugyan egyszerű szorzással átváltható a másikra, de a költségek figyelemmel követését ez sem könnyíti meg.
Ám jó, ha tudjuk, hogy a számlázási gyakorlat Nyugat-Európában is ugyanilyen: igaz, hogy arrafelé többször annyi ügyintéző dolgozza fel a telefonos, illetve internetes bejelentéseket, mint nálunk.

Számla
Iváncsics Sándort, az Égáz-Dégáz Zrt. ügyfélszolgálati igazgatóját faggattuk.
- Miben látja az Égáz-Dégáz Zrt. a sorban állások, illetve annak az okát, hogy a telefonos ügyfélszolgálatok nem voltak képesek a feladataikat ellátni?
- A kompenzációs rendelet megjelenése kapcsán senki nem számított arra, hogy ilyen mértékű a névátírások elmaradása. Erre nem lehetett felkészülni: az ilyenkor szokásos ügyfélforgalom négy-ötszöröse jelentkezett. Ezt tovább növelte az enyhe tél miatti csökkent fogyasztás és a részszámla-mennyiség közötti különbözet.
- Tervezik-e ügyfélszolgálatok visszaállítását, esetleg a telefonos szolgáltatásaik bővítését?
- Társaságunk eddig is megerősítette ügyfélszolgálatát, mind a telefonos központban, mind az irodákban. A technikai fejlesztésen túl létszámot is bővítettünk: jelenleg hatvannal több ügyintéző dolgozik az ügyfélszolgálatokon.
- Április elsejétől a túlfizetést nyolc napon belül visszakövetelheti a fogyasztó a gázszolgáltatótól.
- A hír kapcsán máris megnövekedett az ügyfélforgalom. Valójában a rendelet nem hozott újat a szolgáltató életében. A rendelet két fontos eleme, hogy csak elszámoló számla esetén kérhető, tehát csak a leolvasáskor, írásban kérheti az ügyfél. A mostani enyhe tél miatt mindenki a túlfizetésből indul ki, holott egy év távlatában ez egyáltalán nem biztos. A túlfizetésnek az is feltétele, hogy az ügyfél eddigi összes számláját kiegyenlítette. Ennek ellentmond, hogy társaságunk kintlévősége a tavaly decemberi állapothoz képest 50 százalékkal megemelkedett, egyértelműen a lakossági ügyfélkör nem-fizetése miatt. Tehát igen sok elmaradt befizetés van.

Olajárhullámzás
Az olaj, és ezzel a gáz árát is alapvetően a világpiac határozza meg, annak alapján, hogy mennyi olaj van és mekkora rá a kereslet. A kínálat nemcsak azon múlik, hogy mennyi olajat találnak, hanem főleg azon, hogy milyen tempóban engedik ki a piacra. Ugyanis az olajüzletben éppen visszafogni éri meg a termelést: tovább kitart a készlet, az ár pedig felfelé kúszik. Ráadásul egyes kőolajlelőhelyek csak akkor termelhetők ki nyereségesen, ha az olaj ára egy bizonyos szint felett van.
A kereslet egyre nő, India és Kína fejlődő piacai gyorsabban szívják fel a kőolajat, mint ahogyan a termelés növekszik, ezért az ár lassan felfelé kúszik. Ezt az alapvető folyamatot azért nehéz érzékelni, mert e stratégiai nyersanyagnak az ára - részben a világpolitikai események hatására, részben a tőzsdei spekulációk miatt - hullámzik. Ha egy nagy olajszállító országban baj van, az ár felszökik: mint tette ezt akkor, amikor Irakot megtámadta az Egyesült Államok, vagy most, amikor Irán angol katonákat ejtett foglyul. Amikor azonban már látszott, hogy amerikai kezekben az iraki olaj gond nélkül csordogál tovább, békés idők következtek az olajpiacon. Elemzők szerint az olajár nem "nyugodhat meg", amíg a Föld bizonyított készleteinek 11 százalékával rendelkező Irán, illetve a Nyugat konfliktusa valamilyen módon el nem csitul.

Csövesek, ha vitatkoznak
Komoly vitákat gerjesztett a közelmúltban, hogy Magyarország két gázvezeték megépítésében is partner kíván lenni: az egyik a Gazprom által tervezett Kék Áramlat meghosszabbítása, amely a volt szovjet utódállamokat kerüli meg, hogy zsarolási céllal ne zárhassák el a gázcsapot Nyugat-Európa felé. A másik az EU Nabucco fantázianevű gázvezetéke, amely az orosz energiafüggőségen kívánna enyhíteni - azon keresztül Iránból érkezne hozzánk az áru. A két létesítmény üzleti konkurenciát támaszt egymásnak. A Kék Áramlat meghosszabbítása jóval közelebb áll a megvalósításhoz, ráadásul az oroszok egy gáztározót is építenének nálunk, ami megnövelné az ország biztonsági tartalékait, ellenben nem segítene azon, hogy továbbra is Oroszországtól függne, tudunk-e fűteni télen. A Nabucco ezt a problémát kiküszöbölné, csakhogy arra még befektető sincsen, arról nem is beszélve, hogy Irán sem túl biztonságos kereskedelmi partner mostanában.

Indul Penészlek
A brit Ascent Resources magyarországi cége, a PetroHungaria Kft. az ország északkeleti térségében hamarosan megkezdi azon a penészleki területen a gáz kereskedelmi kitermelését, ahonnan tavaly novemberben jelentett be sikeres tesztfurást. Ráadásul a Nyírség program keretében hamarosan két másik fúrási tervezet veszi kezdetét. Ezeket a kanadai DualEx és a svéd PetroPequnia is finanszírozza. Az egyik helyen a '80-as évek elején folyt már kutatás, de kitermelés nem volt. A brit cég Délnyugat-Magyarországon, a Mollal partnerségben egy meglévő gázmező újrafeltárását kezdi meg. A gazdasági tárca hozzájárult ahhoz, hogy az feltárás hozamának bányajáradéka 70 százalékról 12,46 százalékra mérséklődjön. A PetroHungaria Kft.-nek összesen ezer négyzetkilométernyi területre szóló szénhidrogén-kutatási engedélye van.