Agancsukért űzött vadak

A mustra szakmai információk forrása, az összegyűjtött agancsokból következtetnek a vadászok arra, hogy a területen mozgó gímszarvas-állomány milyen összetételű, milyen genetikai értékek hordozója. Hopp Tamás, a Zalaerdő Zrt. bánokszentgyörgyi erdészetének igazgatója szerint nem rossz a korpiramis: legtöbb a borjú, széles a fiatal s erős a középkorosztály, az 5-10 éves bika. Legkevesebb az idős, 10 év feletti bikák agancsából gyűlt össze, amiből többet szeretnének látni - de bekalkulálják, hogy ezeket a gyűjtők nem szívesen hozzák be. Megtartják vagy eladják, bár a hullott agancs tulajdonjogilag a vadgazdálkodóé, a gyűjtéshez engedélyeket adnak ki és kilós áron átveszik. Páll Tamás, a Zalaerdő vadászati felügyelője elmondta, hogy nincs akkora kereslet a hullott agancs iránt, mint korábban. Az első osztályúért kilónként 2,5 ezer forintot fizetnek, s mivel darabját 2,5 kilóban lehet számolni, nem rossz a gyűjtő keresete. Tíz éve még kitűnő exportcikknek számított, manapság inkább a dísztárgy- és gombkészítők veszik.
Feiszt Ottó, a Zalaerdő Rt. vezérigazgatója, az országos vadászkamara elnöke úgy látja, hullámzik az agancsüzlet, de nem rossz pénz a feketegazdaságnak, mert se személyi jövedelemadó, se áfa nem terheli. Szakmai oldalról is nagy probléma, mert olyan módszereket alkalmaznak az illegális gyűjtők, amivel ártanak a szarvasoknak. Nekikergetik őket a fiatalosoknak, hogy az ágak leszedjék a meglazult agancsot. A teheneket sem kímélik, láttunk olyan esetet, amikor emiatt elvetélt az állat. Tél végén a vad tartalékai kifogyóban vannak, ezért nehezen bírják a hajtást, a zaklatástól nem tudnak kérődzni, gyakori látvány, hogy ott gőzölnek összecsoportosulva a szántó közepén. Meg is betegedhetnek, tüdőgyulladást, mellhártyagyulladást kapnak. A pacsai vadásztársaság hivatásos vadásza, Zsernoviczky Károly egy jól megtermett agancsot mutatott, amely idő előtt szakadt le, rajta a koponyacsont darabja. Elmondta, nemegyszer találnak a váltókon kifeszített drótkötelet, hogy az űzött vad megakadjon benne. Fokozott ellenőrzéseket végeznek a tavaszi időszakban.
A természet csodája az, ami ilyenkor tavasszal történik a szarvasbikákkal. Gyorsan elveszítik súlyos fejdíszüket, és körülbelül 150 nap alatt, június végéig felrakódik az új, a még szebb. Most éppen barkásak az agancsok, s kezd száradni a bársonyos bevonat, amelyet a fákon tisztogatnak le, dörzsölnek fényesre. Akácosban világos, égeresben pirosas, tölgyesben sötét árnyalatot kapnak a trófeák, s különösen érvényesül a színhatás az idős állatok szarvának gyöngyredőiben.