Benne vannak a tévében…

Kaposgyarmatot úgy kell elképzelni, hogy először képzeljük el a ringatódzó, zöldben pompázó, erdőkkel borított Zselic lankáit, ebbe képzeljünk bele egy kis völgyet, amit mindenütt dombok vesznek körül, és ebbe a völgybe képzeljünk el egy aprócska falut, ami összesen csak 38 házból áll. Egyetlen út vezet ide - Szentbalázs, Cserénfa felől -, de a térkép rosszul mutatja, innen már nincs kijárat Hajmásnak, ez egy zsákutca-falu. És az is marad, bizonygatják az itteniek, mert addig van itt békesség...
Nohát ebben a békességbe rondítottak bele az újságnak látszó tárgyaikat tudósító újságíróknak látszó egyedek, amikor is hírbe hozták az ittenieket, hogy pártházat építettek templom helyett, mondván: komenyista-vörös lett az új kaposgyarmati templom. És az itteni népek - a teljes lakosság 130 fő - egyszer csak azt vették észre, hogy benne vannak a tévében, mit a tévében - valamennyi tévében, hogy újságok címlapon hozzák a nem létező históriát, hogy a kertek végében, pincében, padláson mindenütt szerkesztő urakat találni, hogy fotósok kattintgatnak csodamasináikkal mindenre, ami csak mozog... Érthető hát, ha normális kaposgyarmati mostanában már nem áll szóba idegennel, hanem, ha megáll a főutcán - amúgy nincs másik - egy autó, bemenekül a házába, magára húzza az ajtót, a dunnát, úgy várja az esti híradót - mi történt már megint...

Nem könnyű hát szóra bírni a falubelieket, némi gyanakvás is tapintható, mert nincs gazdája a botrányt kirobbantó hírnek. Annál is inkább nincs - ezt már Rózsika néni mondja, vagyis Balogh Józsefné, a település korábbi polgármestere -, mert az itteniek meg voltak elégedve a templommal; ha valaki mégis mondott valamit, az nem lehetett gyarmati ember. (Ami alatt érthetjük azt is, hogy nem volt rendes ember...)
Rózsika egy kicsit sírdogál, amikor a múltba réved, s a tanítójára emlékezik, aki azt mondta: Magyarország Mária kalapja, és Kaposgyarmat a bokréta rajta... És mondja, hogy polgármesteri tevékenységének ez lett a jelmondata, megfogadta, hogy ismét érvényt szerez ennek az aranyigazságnak. S úgy is lett, ez a csöppnyi település tavaszszal virágba borul, az egykori tehénlegelő helyén parkféle látható, játszótér, gondozottnak mondható halastó, teleház ingyenes internettel, a házak, a porták szépek - igaz, tehénből már csak kettő lakik a faluban.

A színkatolikus Kaposgyarmat templomának története a régmúltba ér. Állítólag a tatárjárás idején már volt itt imahely; s még a középkorban is 61 településen éltek a környéken, ebből maradt mostanra hét. Templomuk később már nem volt, egyik héten Szentbalázsra, a másikon Gálosfára jártak misére, gyalog, a dombokon keresztül. Aztán 1920-ban, a kocsma épületében megkezdődött a tanítás, az egykori ivó lett a tanterem. De '28-ra összegyűjtöttek 35 ezer pengőt, hogy végre rendes iskolát építsenek, háromszobás tanítói lakással, és akkortól fogva kéthetente már abban is lehetett istentiszteletet tartani. Így érkezünk a mába, amikor az ide misézni járó plébános egyszer csak azt mondta a polgármester-asszonynak: építsünk templomot. Ez volt 2000-ben, lerakták az alapkövet, s ha minden igaz, 2007. május 19-én elkövetkezik a templom felszentelése is.

Közben meg történt, ami történt... Az épület már magában is merésznek mondható - szó mi szó, nem az a szokásos, parasztbarokk kápolna, hanem egy mai, ám modernségében egyszerű imaház -, ami tán éppen ezért nem a mindenütt látható sárga színt kapta, hanem egy sötétes téglavöröset. Ezt hozták hírbe a szenzációt kergető skriblerek, megtoldva azzal, hogy a falu másik, fideszes fele pedig átfestette narancssárgára...
- Ez egyszerűen hülyeség - mondja az alpolgármester, aki civilben egy 28 éves csinos, fiatal nő, Papp Mariannak hívják -, nyilván közrejátszott a kellemetlen botrány is az átfestésben, de az építész is és a püspökség is egyszerűen sötétnek találta az eredeti színt, s ezért kértek egy világosabb változatot.
Na végre: a 38 ház egyikében senki nem bújik el, hanem hangos nevetésre fakad, hogy már megint a templom ügyében járnak itt újságírók. Igaz, ő könnyen beszél, mert nem gyarmati. A közeli Guam szigetén született, Duenas Inas a neve, egy nyugdíjas amerikai katona...

Guam szigetét legegyszerűbben úgy találjuk meg, hogy a Rejtő Jenő által is megénekelt szumátrai és borneói fegyenctelepek után elérjük Celebest - amely tudvalévően magyar volt és magyar lesz... -, ahol is veszünk egy új úszóruhát, aztán egyenesen előre, Pápua Új-Guineának, itt erősen balra fordulunk, s Japán felé tempózva mintegy 300 kilométert haladunk északnak. Na ott van Guam. Ez Mikronézia. A mintegy 700 kilométer hoszszúságban elhelyezkedő szigetcsoport idilli környezetében az átlaghőmérséklet sem hagy maga után sok kívánnivalót: 27 fokos.
Magellán fedezte fel 1521-ben. Tolvaj-szigeteknek nevezte, ugyanis a szigetlakók kedves szórakozása volt kisebb tárgyakat ellopni a hajóiról. 1667-ben spanyol fennhatóság alá került, ők 1898-ban adták át az Egyesült Államoknak, azóta szól így a térség mottója: Where America's Day Begins, vagyis, kissé szabadon, ahol Amerika napja felkel. A hivatalos nyelv az angol és a chamorro, de hál' isten megértik a japánt és a tagalogot is...
Inas, aki viszont kicsit beszéli a kaposgyarmati nyelvet - s tudja, mit jelent keresztneve magyarul -, imádja a környéket. Taszáron volt katona, aztán itt ragadt. Mindennel próbálkozott, fajtiszta kecskéket hozott Németországból, tejet, sajtot akart eladni, tyúkokat ültetett, tojást akart eladni - de rendre fennakadt a magyar bürokrácián. Azt mondja, a nagy gazdaságokat támogatják, a kicsit inkább ellehetetlenítik, ő pedig inkább csak hobbiszinten működött volna. Látom ám, hogy mi megy nálatok - mondja -, hogy amikor a kocsmában kérek bort, az ember azt kérdi, "Házi jó lesz?", s már nyúl is a pult alá a demizsonért, de én külföldi vagyok, nem tehetem meg ugyanezt... Hogy igazi amerikai, az is hamar kiderül: abbahagyja a panaszkodást; ne beszéljünk a rosszról, hanem inkább arról, hogy milyen csodálatos itt az élet, hogy milyen fantasztikus a csülkös bableves és a pörkölt, bár, teszi hozzá, a kakastökével sehogy sem tud megbarátkozni...
Búcsúzáskor hosszan nézem a templomot. Hogy milyen? Az biztos, hogy nem komenyista vörös, de nem is fideszes sárga... A téglavörösnél világosabb, és kétségtelenül van benne valami narancsos beütés. Azt mondják a falubéliek: jó lesz így is, ezzel sincs bajuk.
Illetve, majd megtudják a tévéből, ha mégis...

A térképen
Kaposgyarmat a Zselic ékessége, Kaposvártól délre, mindössze 17 kilométerre található. A faluról szóló első írásos emlékek 1296-ból valók, ebben az időben Yormoth néven említették Gyarmatot. A török hódoltság alatt jelentősen megfogyatkoztak, még az 1720-as összeírás is csak három itteni családot említ.