A Manchester United 68 ezer férőhelyes stadionjába akkor is ömlik a pénz, amikor nem pattog labda a zöld gyepen. Ott van, ugye, az új múzeum, ahol végigutazhatja a belépőt váltó vendég a MU egész történelmét Eric Cantonától David Beckhamen át Paul Scholesig. A Hírességek Csarnokában vagy a Trófeateremben káprázatos a látvány. Van egy kommentátori helyiség, ahol a klasszikus góloknak mondhatja alá a látogató a saját szövegét, amit aztán jó pénzért hazavihet az önjelölt riporter. Az Old Trafford Stadionban olyan rend és tisztaság van, hogy akár nagyestélyiben is kiülhet bárki a lelátóra. Ami pedig a családi páholyokat illeti: ha egy bősz szurkolót kirak otthonról a felesége, igazán kényelmes körülmények között lakhat a bőrkanapés, légkondicionált garzonban, melyből a pályára nyílik a kilátás. Az évi bérleti díj 20-50 ezer font között mozog, a komfortfokozatnak megfelelően - ezek csak akkor változtatnak gazdát, ha egy család esetleg utód nélkül hal ki. Ezekből az üvegkalitkákból van félszáz, így a bérleti díjból vígan elfocizhatna a Tatabánya.
Aztán a szuvenírek: nemrég Nagykörűben jött velem szembe egy fiatalember Manchester United-emblémás trikóban... A Sir Matt Busby szobra melletti Megastore forgalma eltartaná a fél magyar élvonalt. És a nemrég érkezett "amerikai nagybácsi", az új tulajdonos a tengerentúlról... Innen már csak egyetlen kérdést nem vagyok képes megválaszolni: hogy verte meg ezt a csapatot a Zalaegerszeg?
Lecserélt ajtózár
David Beckham felkel reggel, álmosan nyújtózik egyet a teraszon, átinteget a szomszédba Tom Cruise-nak, megkeresi feleségét a hat szoba valamelyikében, a könnyű kis reggeli után pedig negyedóráig tépelődik, hogy ma a Ferrarit, a Maseratit, a Lamborghinit vagy csak az egyik Jaguart használja, aztán elindul a csodálatos Beverly Hills-i utcákon munkahelyére, a Los Angeles Galaxy csapatához. Ha éppen semmi zűr nem jön közbe, akkor este elmondhatja magáról: jó napja volt, megint keresett 26 millió forintnyi dollárt. Merthogy a drága David naponta mintegy 140 ezer dollárt tehet zsebre, ami éves szinten körülbelül 52 millió dollárt jelent - mivel öt esztendőre szerződött, nem nehéz kiszámolni, hogy 250 millió lesz az illetménye.
Persze tudjuk, Beckham külön kategória. Hiába jobb futballista például Ronaldinho, az angol marketingértéke sokkal nagyobb. Szegény Roni így évi 30 millió dolláros fizetésével rettentően lemaradt Beckhamhez képest, ráadásul ő halmozottan hátrányos helyzetű, hiszen barcelonai villájában helyet kellet szorítania a tágabb családnak. Tizenöten élnek egy fedél alatt - bár senkinek sem kell attól tartani, hogy magánélete elvész, ugyanis mindenkinek jut külön szoba.
Magyar futballsztárok nincsenek, még ha néhányan annak is képzelik magukat, így teljesen természetes, hogy idehaza jóval kisebb luxussal kell beérni. A legjobban fizetett magyar játékos vélhetően Gera Zoltán (vélhetően, hiszen - a külfölddel ellentétben - itthon a bérek szupertitkosak), aki az angol West Bromwich Albionban havi szinten mintegy hét-nyolc millió forintot kap, és ehhez jön még személyes szponzora, az egyik üdítőcég által juttatott pénz. A második kategóriát Király Gábor és Dárdai Pál jelenti, akik már évtizede a csúcson vannak, a német első vagy az angol második osztályban. A külföldre pályázó fiatalok, Dzsudzsák Balázs, Hrepka Ádám vagy Németh Krisztián határozott fellépéssel kialkudhat havi kétmilliós fizetést, de ez a csúcs.
A magyar bajnokságban sokáig Illés Béla volt a csúcstartó, nem véletlen, hogy sosem akart az MTK-ból külföldre menni, itthon is megkapta azt a pénzt, amit egy izraeli vagy török csapatnál megkeresett volna. Manapság picit már visszaestek a fizetések: egy középkategóriás játékos havi 500-600 ezer forintot futballozhat össze, míg a 21-22 éves fiatalok jó esetben kapnak 150-200 ezret. A legrosszabbul persze az idekerülő afrikai légiósok járnak: néhány éve Kispesten volt szokásban, hogy még az albérletet sem fizették ki utánuk - volt nagy meglepetés, amikor az egyik edzés után lecserélt ajtózárral és az ablakból vigyorgó házinénivel találkoztak...
Mamutklubok milliárdjai
Valójában tíz mamutklub létezik a világban: tíz olyan csapat, amelyekért a szurkolók nyolcvan százaléka bolondul. Nos, aligha meglepő, de éppen ez a tíz együttes számít a legtehetősebbnek - a lapzártánk után BL-döntőt játszó Liverpool az elmúlt évben csak a tizedik helyen állt.
Ami viszont ennél sokkal furcsább: a listát az a Real Madrid vezeti 292 millió eurós 2005-2006-os bevétellel (ez több mint 70 milliárd forintnak felel meg), amelyről igen gyakran hallani, hogy komoly fizetési problémákkal küzd. Kétségtelen, a Real eladósodott, hiszen a Galaktikusoknak hívott együttes rengeteg sztárjának a fizetése hihetetlen magasságokba szökött, így a bevételi oldal nem nagyon tudja fedezni a kiadásokat.
Megjegyzendő, külföldön sem szokatlan egy csapat teljes eladósodása: az olasz Fiorentinát a negyedosztályba száműzték, a Napoli a pályán elért eredményei dacára nem juthatott vissza az élvonalba, az osztrák Tirol Innsbruckot és Admira Wackert felszámolták, és hasonlóan járt a belga Molenbeek is. Hogy nálunk sem ismeretlen a fizetésképtelenség, arra a legjobb példa a Szegedé, amelyet 2000-ben emiatt zártak ki a Profi Nemzeti Bajnokságnak csúfolt élvonalból (már nem volt pénz az utazásokra sem...), és eladta NB I-es jogát a Gázszer és a BKV Előre is.
Érdemes azonban átböngészni a második táblázatot is, amely azt mutatja meg, hogy a 2005-2006-os Bajnokok Ligája-szezonban melyik együttes mennyi pénzt futballozott össze. Mivel itt minden pontnak értéke van, nem meglepő, hogy a döntőben vesztes Arsenal megelőzi a győztes Barcelonát, hiszen a csoportmeccsek során jobban szerepelt. Az angol klub csupán az UEFA-tól kapott pénzből (semmiféle tv-, marketingjogdíj, jegybevétel nincs ebben benne) összegyűjtött csaknem 35 millió eurót, mintegy 8,5 milliárd forintot. Már pusztán a játék kedvéért érdemes összehasonlítani két számot.
Az egyik: az Arsenal nyolc hónapon át jól szerepelt a BL-ben, és afféle sikerdíjként 8,5 milliárd forintot kapott.
A másik: a magyar élvonal tizenhat csapata egy bajnoki évben tv-jogdíjakkal, reklámokkal, jegybevétellel, UEFA-pénzekkel, ajándéktárgy-eladással, játékosértékesítéssel, a sarki zöldségestől ingyen kapott banánnal együtt összesen mintegy 7 milliárdos bevételre tesz szert.
Tényleg csak a pénz?
Eljátszom néha a gondolattal, mi lenne, ha a kertemben kihúznék egy retket, és nyomában megállíthatatlanul ömlene az olaj? Gondolom, előbb-utóbb világverő focicsapatot alapítanék, hiszen ehhez is nem kellene más, mint pénz, pénz pénz... Játéktérnek megvenném Stadler Józsi stadionját Akasztón, kipofoztatnám, aztán már csak focistából kellene egy csapatra való. No meg persze edző, az is a legdrágábbik fajtából - ha lehet, legyen "sir" a neve előtt -, aztán ketten csak kiokoskodnánk, kik is a legjobbak ma a Földgolyón. Megcéloznánk a BL-t, az UEFA-Kupát, egyszóval mindent, aminek legalább aranyból van a füle. A nézők özönlenének persze, akár Magyarországról is, hiszen a sportban már réges-régen a globalizmus a divat: nagy bajban lenne például az, aki Mogyoródon, egy Forma-1-es futam során náció szerint próbálná szétválogatni a publikumot. Egyszóval csapatomban mind az öt kontinens képviseltetné magát, így még véletlenül sem tudnának összebeszélni az edző háta mögött a fiúk.
Néha mesélnék nekik arról, hogy volt idő, amikor a játék szeretetéért vagy a klub dicsőségéért küzdöttek a futballisták, bár ezt úgysem hinnék el. Megemlíteném Sándor Csikart, akit a szegedi Móravárosból Bukovi Marci bácsi egy öltöny ígéretével hívott fel az MTK-hoz, éppen hatvan éve. Csikar kitartott, de a ruhát máig nem kapta meg. Igaz, az MTK-nál a klubhűség nem volt rossz befektetés, a 75-szörös válogatott, akinek futballakadémia is viseli a nevét, kapott egy tartalmas, szép életet, nyugdíjas korára pedig olyan otthont, amilyet a futballnagyhatalmak biztosítanak klasszisaiknak. Vagy Buzánszki Jenőt hoznám fel példaként, aki semmi pénzért nem hagyta ott Dorogon, a bányánál az íróasztalát. Horváth Ferenc válogatott kapus volt a Szolnoki MÁV csapatában. Csábították a fővárosba hetente, ám a Szolnoki Járműjavító nyugdíjas állását nem cserélte fel semmire. Akkor, amikor még elég volt a lelkes nekibuzdulás, a klub iránti elkötelezettség, a hazaszeretet, volt futballunk. Most, hogy pénzre és csakis pénzre megy a játék - nem vagyunk sehol. Lehet, hogy az amatőrizmust nekünk találták ki? Ilyenkor visszanyomom azt a retket...
A 10 leggazdagabb klub bevételnövekedése
Klub 2001- 2005- %
2002 2006
1. Real Madrid (spanyol) 152 192 92,1
2. Barcelona (spanyol) 139 259 86,3
3. Juventus (olasz) 171 251 41,8
4. Manchester United (angol) 229 243 6,1
5. AC Milan (olasz) 159 239 50,3
6. Chelsea (olasz) 143 221 54,5
7. Internazionale (olasz) 124 207 66,9
8. Bayern München (német) 176 205 16,5
9. Arsenal (angol) 141 192 36,2
10. Liverpool (angol) 154 176 14,3
Az éves bevételek millió euróban értendők.
Forrás: Nemzeti Sport.
BL-bevételek 2005-2006
Klub Helyezés Sikerdíj
1. Arsenal (angol) döntő 34,7
2. Barcelona (spanyol) győztes 31,3
3. Olympique Lyon (francia) negyeddöntő 25,2
4. Chelsea (angol) nyolcaddöntő 24,7
5. AC Milan (olasz) elődöntő 20,4
6. Bayern München (német) nyolcaddöntő 19,9
7. Villarreal (spanyol) elődöntő 19,5
8. Juventus (olasz) negyeddöntő 18,8
9. Liverpool (angol) nyolcaddöntő 17,7
10. Lille (francia) csoportkör 16,0
Az UEFA-tól kapott sikerdíjak millió euróban értendők.
Forrás: Nemzeti Sport.
