Etyekwood, a titokba zárt álomgyár

Hazai életBorzák Tibor2007. 05. 11. péntek2007. 05. 11.
Etyekwood, a titokba zárt álomgyár

Gyerünk az álomgyárba! Az etyeki faluszélen, a munkagépektől meggyötört úton lassítunk, innen már látszanak a gigantikus épületek. Hirtelen frissen aszfaltozott bekötőútra gördülünk, nemrég végezhették rajta az utolsó simításokat. Ott az információs tábla is, madártávlatból rajzolódik elénk az év végére elkészülő Korda Stúdió látványterve. Visszaveszünk a tempóból, de azért határozottan haladunk célunk felé. Egy kapun bejutunk, nem sokkal arrább azonban már integet a biztonsági őr.
- Hová mennek? - érdeklődik enyhe szigorral.
- Bemennénk szétnézni.
- Azt nem lehet.
- Még az etyekieknek sem?
- Azoknak sem.
- És az újságíróknak?
- Azoknak főleg nem.
Ezen persze nem lepődünk meg. Nem is fedjük fel kilétünket fotós kollégámmal, az viszont érdekel bennünket, vajon miért nemkívánatosak errefelé az újságírók. Meglepő a válasz: "Félünk tőlük." Aztán jön az indoklás is, melynek az a lényege, hogy a firkászok sok hülyeséget összezagyválnak.
Megfordulunk és távozunk.

Persze tudtuk mi jól, hogy engedélyek nélkül nem léphetünk be az etyeki filmgyárba, melyet dupla biztonsággal őriznek. Egyrészt mert gőzerővel zajlik az építkezés, még az hiányozna, hogy a bámészkodó vendég fejére essen egy tégla, másrészt pedig megkezdődtek a június közepén induló filmforgatás előkészületei, oda sem engednek be újságírót, csak akkor, ha majd ők akarják. Kitartóan próbáltunk belépőket szerezni - mivel riportunk mégiscsak a filmesek paradicsomáról szólna! -, de nem jártunk szerencsével.
A Korda Stúdió részéről senki nem óhajt nyilatkozni, még telefonon sem. Várjuk ki a későbbi sajtótájékoztatójukat. Nincs mit tennem, elfogadom a szigorú döntést. Kíváncsi vagyok azonban, milyen elutasítóak lesznek a sajtóval, ha itt forgatnak majd a világsztárok.
Ám az még odébb van, hogy Sharon Stone vagy George Clooney sétáljon velünk szemben az etyeki főutcán, esetleg Steven Spielbergtől karnyújtásnyira iddogáljunk valamelyik vendégfogadóban. Persze egyik sem kizárt. Egyelőre azonban be kell érnünk egy vadnyúllal: a poros dűlőúton riadt futásnak ered, amikor meglát bennünket. A lankás szőlőhegyről rálátni az épülő filmgyárra; ha beindul majd az élet, nemcsak nyuszi keveredhet erre, hanem akár maga Sharon Stone is, hogy az előbbi példánál maradjak.
- Nem a szőlőhegyen kell a sztárokat keresni! - ébreszt fel álmomból a sorok közt egy napszámos.
- Hanem hol?
- Hát a borospincék mélyén...

A Korda Stúdió két ok miatt települt a faluba. Ami szemmel látható: ide ért a budapesti agglomeráció széle. Budaörs, Törökbálint, Biatorbágy megtelt, ahogy haladunk kifelé a fővárosból, egyre sűrűbben követik egymást az ilyen-olyan cégek telephelyei. Az utóbbi évtizedben megnőtt a Budapestről kitelepülők száma is. S miért éppen Etyekre találtak rá a filmesek? A hírneves vállalkozó, a TriGánit elnöke, Demján Sándor miatt, aki szoros szálakkal kötődik a településhez. Családjával a Székelyföldről került Etyekre, ő maga itt nőtt fel, itt járt iskolába. Édesanyja a falu bábaasszonya volt.
Mindezeket Nádpor Ármin, a boráról híres falu polgármestere meséli. Azt is tőle tudom, hogy Demján Sándor birtokában mára jelentős területek vannak Etyeken. Megszerezte például az egykori légvédelmi rakétakilövő bázist, ahol most a filmgyár épül, a közelében szálláshelyek, ha igény lesz rá, sztárvillák létesülnek, a régi kőbánya pedig szabadtéri színpaddá változik. Övé a göböli halastó és szabadidőpark, ahol az etyekiek ingyen horgászhatnak. Demján fenyőerdők mellett szőlőbirtokokkal rendelkezik, s pincét is vett már.
- Már csak a templom nem az övé a faluban! - mondja egy asszony a vegyesbolt előtt.



Botorság lenne nem örülni a fejlesztéseknek, a fejlődésnek. Bár az elején ez egyáltalán nem így volt. Amikor 2004 májusában, nemzetközi sajtókonferencián Demján Sándor és üzlettársa, a Hollywoodban élő, magyar származású producer, Andy Vajna bejelentette, hogy az eddigi legjelentősebb hazai filmgyártó beruházást Etyeken képzelik el, sok helybeli kétkedve fogadta a hírt. Féltették a falu nyugalmát, egyesek attól tartottak, megjelenik a kábítószer, a prostitúció. Igazából akkor csillapodtak le a kedélyek, amikor 2006-ban elkezdődött az építkezés, annak láttán az etyekiek egyre biztosabbak lehettek abban, hogy az üzletemberek álma valóra válhat. Most meg már végképp nem kell aggódni Etyekwood miatt, hiszen az átadást év végére ígérik.
Demján és Vajna azonnal meglátta a lehetőséget a harmincnégy hektáros, kilencvenegymillió euróba kerülő monumentális álomgyár létesítésében. Mivel a magyar filmtörvény húszszázalékos adókedvezményt ad a külföldi forgatócsoportoknak, remény van rá, hogy a jövőben nemcsak a prágai filmes birodalmat, hanem az etyekit is látogatják, és évente legalább harmincmilliárd forintot hagynak itt. Hasonlóan bizakodó lehet a Rotschild család és Peter Munk magyar származású kanadai üzletember is, akik nemrég csatlakoztak a befektetőcsoporthoz.
- Nem azt várjuk, hogy Demján Sándor tartsa el a falut - szögezi le a polgármester. - A beruházások és az adóbevételek azonban mindenképp az etyekiek felemelkedését szolgálják. Már most tapasztalhatók változások: negyven-ötven százalékkal megugrott az ingatlanok ára, érezteti hatását a filmgyár megjelenése a munkaerőpiacon is, a turizmusban pedig további lehetőségek rejlenek.

Délben elcsendesül a falu, az átutazó kirándulók vendégfogadót keresnek maguknak, a borsos árakat jobbára csak a külföldiek tudják megfizetni. Mondja is egy asszony az utcán: ismert fővárosi színészek járnak az egyik helyre, nekik nem gond öt-hatezer forintot fizetni az ínyencségekért, ő viszont egész hónapban ennyi pénzből kénytelen kosztot varázsolni az asztalra, többre nem is futná a harmincnyolcezer forintos nyugdíjából. A filmstúdióra terelem a szót.
- Már csak nem képzeli, hogy az etyeki öregasszonyok Vajnának bolondoznak! - fakad ki az otthonkás néni.
- Az én unokám interneten jelentkezett statisztának - dicsekszik a nagymama, aki közben csatlakozott hozzánk.
Alakul a diskurzus:
- Jönnek ide majd világsztárok is... Tegnap láttam a tévében egy kalózfilmet, abban is volt egy csomó jó színész - így az egyik.
- A magyar színészek már nem is jók? - kérdez vissza a másik.
- Dehogynem. Csak nem őket fogják hívni. Nekik inkább Cicciolina kell, majd meglátod.
- Ő is magyar...
- Voltál már benn? - tudakolja az otthonkás.
- Voltam. Nem vett észre a biztonsági őr, csak később. Láttam egy hatalmas gödröt, mondta valaki, teleengedik vízzel. Ha előbb meglett volna, itt forgatják a Titanicot.
- Csinálnak azok számítógéppel olyan tengert, hogy csuda!

Az a bizonyos "gödör" hatezer négyzetméteres, huszonegy méter belmagasságú stúdió lesz, amelyben víz alatti felvételek is készülhetnek. Valóban alkalmas lenne a Titanic elsüllyesztéséhez, a történet azonban véget ért, a filmnek nem várható második része. Egyébként a tényleges forgatások hamarosan kezdődnek: a mexikói sztárrendező, Guillermo del Toro költözik Etyekre, hogy itt vegye fel a Hellboy 2. (Pokolfajzat) című filmjének jeleneteit. Hogy kik jönnek még, az egyelőre titok. Azt viszont senki nem hallgatja el, hogy a munkaerő-toborzás már beindult.
Papp Zoltán humánerőforrás-menedzser tartja a kapcsolatot a falu és a stúdió között, szerződésén nemrég száradt meg a tinta. Mindennél fontosabb szempont számára, hogy a helyi vállalkozók és a helyi lakosok jussanak elsőként munkához.
- Sikeresen zárult az első toborzás, még sorban is álltak az emberek - meséli a fiatalember. - Az érdeklődők mintegy ezer adatlapot töltöttek ki a helyszínen, több százat pedig magukkal vittek. Amíg az építkezés tart, addig szakipari munkaerőre lesz szükség, amikor pedig már üzemel a filmstúdió, akkor a speciális képzettségen lesz a hangsúly. Kőművestől a kertészen át a fodrászig sokféle mesterség szóba jöhet. Statisztának eddig négyszázötvenen jelentkeztek.
Elkészült az első adatbázis, kezelője folyamatosan frissíti. Természetesen a stúdió, a stáb "rendel", Papp Zoltánnak pedig tudnia kell teljesíteni a kívánságokat. Várhatóan állandó munkahelyeket is teremtenek majd, hiszen az épületek karbantartásához szükség lesz személyzetre.
- Számít a nyelvtudás? - kérdezem a menedzsertől.
- Ott igen, ahol nélkülözhetetlen a kommunikáció.
- Dollárban kapják a fizetést?
- Erre nem tudok válaszolni.

Azt gondoltam, a helyi vállalkozók mindegyike az első perctől kezdve örült Etyekwoodnak. Az Etyek vendégfogadó tulajdonosa, Rókusfalvy Pál azonban - akit régről a rádióból és a televízióból ismerhetünk - azzal kezdi beszélgetésünket, hogy kezdetben megijedt az álomgyár létesítésétől. A gigantikus méretek ugyanis könnyen elronthatják a falu meghittségét, a Budapest szőlőskertjének nevezett Etyeknek pedig olyan ékszerdoboznak kellene maradnia, mint amilyen most.
- Évek óta rendezünk fesztiválokat tavasszal és ősszel, az idén először nemzetközi borkonferenciát is tartunk - mondja Rókusfalvy ötéves fogadója napsütötte teraszán. - Sikerült hagyományt teremtenünk, kivívta az őt megillető rangját az Etyeki borvidék. Ezeket a filmgyár nem fogja megváltoztatni. Az viszont nem lenne szerencsés, ha valamiféle Disneyland alakulna itt ki, annál sokkal nagyobb jövőt látok a minőségi fehérborokat népszerűsítő borturizmusban.
Amíg a szőlősgazda luxusautójával kaptatunk hangulatos pincéje felé, sok mindenről beszélgetünk, például arról, hogy ma már nem tartja magát "gyüttment"-nek, noha kezdetben ferde szemmel néztek rá. A svábok lakta falu nem fogadja be egykönnyen az idegent. Azokból pedig bőven akad arrafelé, főképpen a szőlőhegyen. S aki színvonalas vendéglátásra rendezkedett be, arra is számíthat, hogy a filmes stábok gyakran meglátogatják majd ott-tartózkodásuk alatt. Eljöhet a pillanat, amikor Rókusfalvy fogadójában vacsorázik Sharon Stone. Már csak azért is drukkolok, hogy így legyen, mert a sokoldalú vállalkozó megígérte, azonnal telefonál, ha ott lesz nála a szőke díva.
Én meg majd rohanok Etyekre. Milyen jó, hogy közelebb van, mint Hollywood!