Szomorú hír a szél iránya annak, aki tudja, hogy az osztrákok az itteni ipari parkba, lényegében a magyar határra, egy akkora szemétégetőt akarnak építeni, amely egy esztendőben egymilliárd köbméter füstöt fog okádni.
Kaparóznak is a szentgotthárdiak, mert könnyen lehet, hogy az égetőmű akkora átok lesz nekik, mint amekkora Trianon volt, amikor még a szomszédos Heiligenkreuzot is csak Rábakeresztúrnak hívták.
A környezetvédelemért felelős szentgotthárdi alpolgármester, Bugán József kereken kijelenti:
- Bármit mondanak az osztrákok a szemétégetőről, sajnos nem lehet megbízni bennük. Azt is hat éve ígérik, hogy megszüntetik a Rába szennyezését, de jelenleg is habzik a víz a beleengedett méreganyagtól. A Lapincs folyót, amely a városunkban torkollik a Rábába, már harmadik éve éri rendkívüli sóterhelés, Fürstenfelden ugyanis a termálvizes fűtési rendszer tökéletlen, ezért fűtési szezonban napi harminc-hetven tonna só kerül a La-pincsba. Nyugtatgató ígéretekből persze itt sincs hiány.
- Kik ígérgetnek?
- Burgenlandi tartományi vezetők, illetve az osztrák környezetvédelmi szervek illetékesei. Na persze a Rába szennyezésében bűnös bőrgyárak, illetve a fürstenfeldi "sózó üzem" tulajdonosai még csak nem is ígérgetnek. És akkor ráadásnak most idetelepítenék a nyakunkba a szemétégetőt, az ipari parkba, éppen az államhatárra. Ez a monstrum légvonalban ötszáz-hétszáz méterre büdösödne Szentgotthárd központjától. Amit ők velünk meg akarnak csinálni, az alighanem példátlan Európában.
- A beruházó, vagyis a burgenlandi gázszolgáltató cég, a BEGAS azzal érvel, hogy ilyen szemétégető Bécsben is van.
- Igen, de Bécsben a saját hulladékukat semmisítik meg, ide, a magyar határra azonban annyi szemetet szállítanának, amennyit egymillió osztrák termel. Heiligenkreuz körülbelül ezer lelket számlál, Szentgotthárdnak tízezer lakosa van.
- Miben bíznak?
- Először is ekkora merényletet talán mégsem lehet elkövetni a természet ellen, elvégre az égetőművet három nemzeti park kellős közepébe helyeznék, vagyis komolyan veszélyeztetnék az osztrák Raab Naturpark, a szlovén Goricko, illetve a magyar Fertő-Hanság és Őrségi Nemzeti Park páratlan szubalpin növényzetét és szigorúan védett állatvilágát. Másodszor: Vas, Zala és Győr-Sopron-Moson megye bejelentette, amennyiben mégis megvalósulna a beruházás, akkor megszakítanak minden kapcsolatot Burgenland tartománnyal, aminek következtében közös uniós tervek hiúsulhatnak meg, és ez érzékenyen érintheti az osztrák sógorokat is. Harmadszor: a magyar kormánynak végre állást kell foglalnia az ügyben, és ki kell állnia a magyar állampolgárok egészségének, valamint elfogadható életfeltételeinek védelmében. Negyedszer: az Európai Parlamentbe delegált képviselőink gyakoroljanak nyomást az európai intézményeken keresztül Ausztriára. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy semmiféle vétójogunk nincs.
Hogy mennyire nehéz a helyzet és hogy mennyire elutasító az osztrák fél, annak illusztrálására az alpolgármester elmeséli azt a történetet, amikor két magyar európai parlamenti képviselő át szeretett volna adni egy petíciót Hans Niesslnek, Burgenland tartományi főnökének a húsvét előtti nagyhéten, Kismartonban. A folyamodványban a néppárti frakció tizenhárom tagja azt kéri, hogy a majdani égetőművet ne a magyar határon építsék meg, hanem helyezzék át máshová, illetve gondoskodjanak az osztrák hatóságok a folyószennyezések azonnali leállításáról.
- Noha előre szóltak Brüsszelből, hogy a két magyar képviselő mikor érkezik, sem Hans Niesslt, sem a helyettesét nem találták a hivatalában, a portásnővel akarták átvetetni tőlük a petíciót - méltatlankodik az alpolgármester. Azt viszont biztató jelként említi, hogy Persányi Miklós volt környezetvédelmi miniszter felszólította az egyik bőrgyárat, jelesül a jennersdorfit, szüntesse meg a Rába szennyezését. Amennyiben erre nem hajlandó, Magyarország visszavonja a gyárnak adott vízjogi engedélyét, aminek következtében elvileg be kell zárni az üzemet. Végső esetben a magyar állam az Európai Bizottsághoz fordul panasszal.
Az új környezetvédelmi miniszter, Fodor Gábor beváltotta elődje ígéretét, megvonta a jennersdorfi gyár működéséhez szükséges jogi hozzájárulásunkat. Erre az illetékes osztrák minisztérium úgy reagált, hogy szerinte nem sértettek meg semmilyen jogot és környezetvédelmi előírást, ezért nem is fogja bezáratni a szóban forgó üzemet. Az persze különös fricska számunkra, hogy éppen a burgenlandi Jennersdorfban szennyezik legkevésbé a folyót, a fentebbi, stájerországi bőrgyárak sokkal nagyobb bűnt követnek el az élővilág ellen. Ám az Osztrák-Magyar Határvízi Bizottság jogi hatásköre csak Jennersdorfig terjed.
Érdekes ember lehet a burgenlandi tartományi főnök. Ezt már Woki Zoltánnal, a PRONAS környezetóvó civil szervezet vezetőjével állapítjuk meg, miután megmutat egy 2003-ban készült fényképet, amelyen Niessl úr többekkel együtt lelkes természetbarátként menetel egy hatalmas transzparens mellett, tiltakozásul a nardai, toronyi lignitbánya esetleges megnyitása ellen, hiszen ez a magyar beruházás túl közel esett volna az osztrák határhoz. Most azonban a heiligenkreuzi ipari parkban létesítendő szemétégető megépítésére a tartományi főnöknek kell engedélyt adnia. Woki úr felhívja a figyelmemet arra a furcsaságra, hogy Burgenland tartomány vezetője egyszersmind elnöke a Wibag cég felügyelő bizottságának, vagyis kötődik ahhoz a vállalkozáshoz, amely egyébként a heiligenkreuzi ipari park többségi tulajdonosa. Ezek után nem fogadnék arra, hogy Hans Niessl nem adja meg az engedélyt a szemétmegsemmisítő felépítésére.
- Az osztrákoknak ideális helyszín a magyar határ - közli a PRONAS vezetője. - Az uralkodó nyugati, északnyugati széljárás miatt a veszélyes gázok és más légszennyező anyagok döntő többsége magyar területen fejtené ki káros hatását. A beruházó BEGAS azzal próbálja megkedveltetni magát a heiligenkreuzi emberekkel, hogy száz új munkahelyet ígér. Csakhogy ezzel egy időben nálunk ötszáz állást sodor veszélybe az elmaradó idegenforgalmi fejlesztések miatt. Például hamarosan átadnak Szentgotthárdon egy mediterrán hangulatú termálfürdőt. Milyen sors vár majd az ott dolgozókra, ha 2010-ben vagy 2011-ben elkezdi ontani a füstöt a szemétégető kéménye pár száz méterre tőlük?
Kocsis Tamás fürdőigazgatót arról kérdezem, miért nincs szálloda az egyébként pazar létesítmény mellett.
- Azért, mert a szállodát építtető fővárosi vállalkozó a kedvezőtlen hírek hatására egyelőre kivár - sajnálkozik az igazgató.
Mellesleg közkeletű vélekedés a városban: az osztrák termálfürdők üzemeltetői azért szurkolnak, hogy mihamarabb elkészüljön a szemétégető, így gyorsan megszabadulnak majd a közeli olcsó és színvonalas magyar versenytárstól.
De térjünk csak vissza Heiligenkreuzba, a faluba, amelynek a legnagyobb jellegzetessége, hogy szélirányban áll a templomtorony keresztje. Nem jelenthetem, hogy különösebb izgalom vett erőt a helyieken azért, mert a BEGAS tájékoztatni akarja őket a Pummer étteremben arról, hogy szerencsésnek érezhetik magukat a szemétégető miatt. Az osztrák beruházó legnagyobb magyar civil ellenfele, a PRONAS mindenesetre képviselteti magát. Tagjai sámándobot és trombitát is hoztak magukkal, hogy fülsüketítő zajjal fogadhassák az utcán a BEGAS vezérkarát. Csakhogy a cég vezetői mindenkinél hamarabb érkeztek, így elkerülték a balhét.
Megszólítom az étterembe igyekvő Franz Mahr polgármestert, aki ideges pillantásokat vet a Szentgotthárdról átjött tüntetőkre. De akkor lesz csak igazán zabos, amikor megkérem Woki Zoltánt, hogy segítsen a tolmácsolásban, részint, mert ő ismeri mélységében az ügyeket, másfelől pedig olyan furcsa német tájszólásban beszél a polgármester, hogy azt sem mindig értem, amit egyébként biztosan tudok. Csakhogy a magyar környezetvédőt nem kedveli Franz Mahr, mert az előbbi folyton kínos kérdésekkel zaklatja, leveleket ír neki, amit, ugyebár, mindig meg kell válaszolnia az ügyintézési határidőn belül. Tény, hogy a polgármester nagy kedvvel támogatja a szemétégetőt. A magyarok azt mondják, annyi pénzt fog az osztrák falu kaszálni, hogy az óvodai vécékávák is aranyból lesznek.
Miközben elvileg miniinterjút készítek a község első emberével, Woki és Mahr összekap azon, hány ember egészségét fogja közvetlenül károsítani az égetőmű a magyar oldalon. A magyar tizenhétezret mond, az osztrák ezt vitatja, majd közli velem, ne üljek fel a környezetvédők hamis információinak.
Az étterem legnagyobb helyisége lassan megtelik, lehetünk vagy százhúszan. Befut több osztrák környezetbarát, sőt még egy szlovén is. Mind odaülnek a magyarokhoz.
A BEGAS helyieknek szóló tájékoztatója igazi, kifinomult népbutítás, amely nem nélkülözi a bulvársajtóból vett elemeket. Bemutatnak néhány grafikont, folyamatábrát, aztán előadják, hogy ennyi megawatt, annyi milligramm per köbméter. Persze mindenből csak egy csipetnyit adnak, éppen annyit, hogy a tudományos megalapozottság látszatát lehessen kelteni. Aztán meg kell teremteni valahogy az együvé tartozás érzését! Elvégre egyek vagyunk mi, BEGAS vezetők és ti, heiligenkreuziak, na, de itt akadékoskodnak ezek a magyarok, épp ők, akik még a hulladékot sem tudják kezelni. Most megjelenik a kivetítőn egy ijesztő fotó valamelyik magyarországi illegális szemétlerakóról. Bezzeg mi a BEGAS-nál olyannyira előkezeljük a szemetet, hogy még kislányok is játszhatnak vele. A kivetítőn derűs, paradicsomi képek, akárcsak a kiosztott tájékoztató füzeten. Üzletről, profitról, a szomszédok bajáról lényegében szó sem esik.
És már jöhetne is a függöny meg a tapsvihar, de az osztrák zöldek firtatni kezdik, hogy az évi 160 ezer tonna ausztriai szemetet és a negyvenezer tonna szennyvíziszapot hogyan fogják Heiligenkreuzba szállítani. Kiderül, hogy ennek hetven százalékát vasúton, túlnyomórészt Magyarországon keresztül vinnék az égetőbe. Igaz, első lépcsőben csak egy másfél kilométeres magyar szakaszt érintenének. Csakhogy a mi környezetvédőink szerint hoszszabb távon a valószínűsíthető útvonal: Sopron-Szombathely-Körmend-Szentgotthárd-Heiligenkreuz lenne, vagyis a nyugati régiónk felén áthaladnának a büdös fuvarok.
- Ha a szemétégető ügyét és a folyók szennyezését együtt szemléljük, akkor megkockáztathatjuk a kijelentést: bizonyos osztrák körök eljutottak a pofátlanság határáig - mondom indulattól áthatva Oldal Józsefnek, aki maga is igencsak felpörgött a hallottaktól.
- Itt többről van szó. Ez egy sajátos agresszió - válaszol -, de meg kell tudnunk védeni magunkat. Annak volna igazán hatása, ha öt-hat-ezren tiltakoznánk rendszeresen a határnál. Amennyiben nem tudjuk megszervezni magunkat, bizony megépítik az égetőt, de én akkor elköltözöm a három gyerekkel, pedig tősgyökeres szentgotthárdi vagyok. Mert, ha itt kojtol majd nekünk éjjel-nappal egy százméteres kémény, amelyiken egymillió ember szemetének füstje száll el, akkor tönkre fog menni minden, a tanyám, ahol lakom, az állataim, a kisvendéglőm, amiből élünk. Az egyik ismerősöm ingatlannal foglalkozik. Szerinte már most felére esett vissza a kereslet Szentgotthárdon és az Őrségben.
- Önök hogyan tudnak segíteni rajtunk? - kérdem a csinos, fiatal Christiane Brunnert, az osztrák Zöld Párt tagját, akit kihívtam az étterem nagy terméből, hogy szót válthassunk.
- Aláírásokat gyűjtünk a szemétégető ellen és benyújtjuk azokat az osztrák hatóságoknak. Ezenkívül tájékoztatjuk az embereket a valóságról, hogy ne csak az egyoldalú beállításokat ismerjék.
Amíg én Brunner kisasszonnyal az előtérben beszélgetek, a teremben történik valami emlékezetes. Egy magyar anya előrerohan az elnöki asztalhoz, előveszi a gyerekei fényképét, és németül azt kiáltja a BEGAS vezetőinek: "Nem fogjuk hagyni, hogy a gyerekeinket megbetegítsétek, értitek, nem fogjuk hagyni!"
Bohanek Miklós felvételei
