Magyar Botticelli

Megalapozott tudományos feltevés, hogy immár nemcsak a vatikáni Sixtus-kápolna dicsekedhet az itáliai mester kezétől származó falfestménnyel, hanem Esztergom városa is.
Sandro Botticelli az 1460-as évek elején Esztergomban dolgozott Vitéz János érseknek, aki a reneszánsz kori Európa egyik legnagyobb szabású építkezésével emelte a Magyar Királyság, valamint a katolikus egyház fényét. A főpap nem adta alább, kizárólag a világszínvonal felelt meg neki, ezért a firenzei festőóriást, Filippo Lippit, illetve annak iskoláját bízta meg, hogy "kipingálják" érseki dolgozószobáját. Lippi tanítványa volt Botticelli, aki egy csodálatos - a mértékletességet, mint fő erényt jelképező - nőalak megfestésével örvendeztette meg Vitéz Jánost.
Mellesleg az érsek többszintes könyvtárat, csillagvizsgálót emeltetett. Ezen kívül "kerek tornyot építtetett vörös márványból, amit különböző termekkel, fent kilátó erkélyekkel ékesített. Szent Adalbert bazilikáját üvegmázas cserepekkel fedette be" - írja a szemtanú, az olasz Bonfini, Mátyás király történetírója. Ugyanakkor a Nyugatról rendszeresen érkező művész és tudós vendégek ámultak-bámultak a főpap pompázatos kertjén, továbbá lenyűgözte őket a lovagterem, amelynek falain magyar uralkodók képmásait láthatták, visszamenőleg Attila királyig és a "szkíta ősökig".
Mindezt tudva már nem is csodálkozunk, ha ebben a kulturális közegben feltűnik a manapság egyértelműen festőművész világsztárnak tekintett Botticelli. Mindazonáltal Esztergom tündöklése nem előzmények nélkül való. Az 1100-as években - útban a Szentföld felé - két német-római császár és egy francia király is vendégeskedik itt, akiknek történetírói elképednek azon, milyen gazdag és takaros a város. Ugyanebben az évszázadban megjelenik itt a fürdőkultúra, ami Nyugaton még a reneszánsz idején is ismeretlen volt. Az 1300-as évek végén Budai János kanonok kollégiumot alapít szegény sorsú diákoknak, és segíti őket, hogy kijuthassanak neves külföldi egyetemekre.
A török megszállás alatt aztán, az állandó harcok következtében minden, ami kézzel fogható, pusztulásnak indul. Ekkor temetődik be törmelékkel Vitéz János dolgozószobája, és évszázadokig nem látja senki Botticelli remekét. Ám Esztergom még a török időkben is sűrűsödési pontja az egyetemes kultúrának. Egy vitézi roham közben itt viszi el egy török ágyúgolyó a nagy költő, Balassi Bálint lábát, aminek következtében a poéta hősi halált hal. Rá egy évre, 1595-ben nemzetközi haderő segítségével ideiglenesen visszafoglaljuk a várat, aminek örömére Gonzaga mantovai herceg rögtön előadást szervez ott, a jelenlévő olasz zeneszerző, Monteverdi egyik művét adják elő. Gondoljuk el, még füstölögnek a romok, talán még a vért se mosták le a kövekről, amiken állnak, de már felcsendül a művészi muzsika. Amúgy 1621-ben a francia filozófus-matematikus Descartes is Esztergom környékén harcol velünk vállvetve a török ellen. 1856-ban, amikor felépül a jelenlegi bazilika, maga Liszt Ferenc vezényli az általa komponált Esztergomi misét.
Az esztergomi Botticelli-freskó újabb bizonyítéka ország és világ számára annak, hogy mekkora kultúra örökösei vagyunk mi!