Párkereső iskolák

A jakabszállási Általános Művelődési Központ idén huszonöt éves: ezt meg is ünnepelték múlt hét szombaton. Több szülinap nem lesz. Vagy betársul szépen az iskola tagintézményként valahová, vagy pedig körülbelül tizenötmillió forinttal kevesebb normatív támogatást kap, amit az önkormányzat nem tudna már finanszírozni.
A költségvetési törvényben oly módon szabályozta a Parlament az egy gyermekre jutó normatívát, hogy az eddig 200 ezer forint körüli alapösszeget egy számmal kell megszorozni. Ennek értéke három fő tényezőtől függ: a tanulócsoportok átlaglétszámától meg a tanárok és a diákok óraszámától. Minél nagyobb létszámú csoportokban oktat az iskola, annál több normatívát kap egy gyerekre. Ez persze egyszerűsítés, mert a képlet például a tanuló kora és más szempontok alapján is változhat - más átlaglétszámot határoz meg a törvény egy harmadikos osztálynak, mint egy hatodikosnak. Az így keletkezett szorzó valahol fél és egy között lesz, ezzel kell megszorozni az alapnormatívát ahhoz, hogy megkapjuk, mennyi pénz jut egy gyerekre a következő tanévben.
Ezzel a megkurtított költségvetéssel persze nem lehetne működni, ezért van kiegészítő normatíva is. Ha az iskola oktatási célú társulást hoz létre, vagyis összebútoroz egy vagy több másik iskolával, akkor gyermekenként plusztámogatást kap: ez nagyságrendileg negyvenezer forint körül van. Ha beszáll a kistérség által szervezett oktatási társulásba, gyermekenként már nyolcvanezer forint plusz fejpénz üti a markát - vagyis nem neki, hanem a tagintézményekből álló kistérségi iskolának.
Ezzel egy időben a pedagógusok kötelező óraszámát huszonkét óráról huszonnégyre emelték, ami könnyen kiszámolhatóan egyenlő egy körülbelül tízszázalékos leépítéssel. Igaz, a Parlament azt tervezi, hogy ezen finomít: a tanárok túlóra után csak úgy kapnának pénzt, ha a heti kötelező 20 óra mellett két órát ingyen tanítanának, s csak az ezek fölötti túlórát fizetnék számukra. Vagyis a kétórányi túlóra nem lesz kötelező számukra.
Mindeme változások indoka, hogy a magyar oktatás túlságosan nagy különbségekkel működik: a közelmúltban elkezdett kompetenciamérések arra figyelmeztetnek, hogy óriási a tudásbeli szakadék aszerint, hogy egy gyerek milyen családi háttérrel indult és milyen méretű iskolába jár. A legfőbb ellenérv az önálló, vidéki kis iskolák ellen az, hogy az itt tanulók nyelvtudása rossz, gyakran nincsen meg a felszereltség az informatika oktatásához, sőt a szakos ellátottság sem mindenhol megfelelő.
A jelenlegi stratégia lényege, hogy a kis iskolákból nagyot csináljanak oly módon, hogy helyileg a faluban maradhasson az iskola, de önállóságát veszítse el, csatlakozzon másokhoz. Ezzel javulna a szakos ellátottság és a hatékonyság. Jó esetben nem a gyerekeket kellene másik faluba vinni, csak néhány tanár ingázna az iskolák között. Ha mégis néhány évfolyam diákjainak más település iskolájába kellene átjárnia, akkor külön rendelkezés és a hozzá kapcsolódó normatíva gondoskodik arról, hogy az utazás - akár iskolabuszos, akár a Volánnal vagy a MÁV-val kötött szolgáltatási szerződés szabályozza - ne kerüljön a szülőnek pénzbe. E társulásokat igyekeznek most létrehozni szerte az országban.
Az önkormányzatok féltik a beleszólási jogukat az iskola dolgaiba, másrészt nem bíznak abban, hogy ez a megoldás végleges lenne. A kormányzat az alapfokú oktatás szakmai alapú átalakításáról beszél, miközben a megtakarítási szándék csak a vaknak nem világos. Összeállításunkban arra teszünk kísérletet, hogy e kavarodás szereplőinek szempontjait megvilágítsuk.

Központi teszt
Kompetenciafelméréseket már 2001 óta végeznek Magyarországon, különböző osztályokban. Ez egy központilag összeállított teszt, mely nem elsősorban az elsajátított tananyagra, hanem az alapvető képességek mérésére  helyezi a hangsúlyt. Azt vizsgálják, hogy mennyire tudnak a diákok írni, olvasni, szöveget értelmezni, milyen matematikai eszközöknek vannak a birtokában és azokat hogyan tudják az életben alkalmazni. Ennek az országos tesztnek részben az a célja, hogy az iskola képet kapjon diákjainak teljesítményéről, és ezzel saját munkájának eredményességéről. A dolgozatokból a kormányzat is mintát kap, amelyet az oktatási stratégia kialakításában hasznosít. A kompetenciafelméréseken - számtalan hátrányuk következményeként - a kistelepülési iskolák gyakran rosszul szerepelnek. Ők ezt a mérési rendszert azért sérelmezik, mert nem veszi figyelembe a gyerekek családi-kulturális hátterét, ezért szerintük az eredmény nem az iskola teljesítményétől függ.

Tartós megoldás
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára, Arató Gergely válaszolt a közoktatás átalakításával kapcsolatos kérdéseinkre.
- Szakmai vagy gazdasági szempontok indokolják elsősorban az alapfokú oktatás átalakítását?
- Megváltoztak az oktatást körülvevő társadalmi-gazdasági körülmények: az alapképességek tanítása vált fontosabbá, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyermek a további oktatási folyamatban sikeresen vegyen részt. A tanulók eltérő háttérrel, tanulási motivációval érkeznek, ami meghatározza, menynyire lesznek sikeresek az iskolában: az ebből adódó különbségek nőnek. Mindehhez adódott egy széttagolt intézményrendszer, amely nem tudott a problémákkal megbirkózni. Szerintem ezek szakmai érvek.
- Az oktatási társulásokat bátorító jogszabályok egyszerre érkeztek a pedagógusok kötelező óraszámának emelésével, ez így együtt leépítéseket vetít előre. Miért nem hagytak időt ezek között a lépések között?
- Azt szerettük volna, ha az intézményfenntartók az összes körülmény ismeretében hozzák meg a döntéseiket arról, milyen formában kívánják tovább működtetni az iskolát. Az önkormányzatokra eddig jelentős terhet rakott az oktatási intézmények fenntartása: mi kerestük azt a megoldást, amely a színvonal fenntartása mellett, illetve emelésével lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok terhei csökkenjenek.
- Mit gondolnának Önök ideális intézményi méretnek? Tízezres mamutiskolákról, illetve egy-két kistelepülési iskola társulásáról egyaránt hallani.
- Ezt a helyi viszonyok alapján a térségben, illetve a kistérségben kell eldönteni. Nem tudunk és nem is szeretnénk ideális méretet meghatározni.
- Mennyire szánják ezeket az önkéntes alapon létrehozott társulásokat véglegesnek? Sok helyen attól tartanak, hogy ez köztes megoldás a valódi összevonások előtt.
- Az új szabályok tartós megoldást kínálnak: ennek az a feltétele, hogy a kistérségekben, az önkormányzatoknál megalapozott döntések szülessenek, és valóban figyelembe vegyék a hosszú távú fenntarthatóságot.

Elbocsátás nélkül
Pedagógusok leépítésétől tartanak sok helyen. Okkal, hiszen az óraszámok növelése ebbe az irányba mutat.
Jakabszálláson Dolog Ernő nem is titkolja, hogy lesz leépítés, csakhogy erre ők helyben felkészültek: egyszerűen bent tartották a nyugdíjas pedagógusokat, nem vettek fel fiatalokat. Ez azt jelenti, hogy legalább aktív korúakat nem kell majd elbocsátani.
Méntelek Kecskeméthez tartozó, ezerlelkes falu: iskolája családias hangulatú, gyönyörű hely. Kelemen György iskolaigazgató szerint a mostani változásokat megúszhatják elbocsátás nélkül, ha okosan működnek együtt másik három intézménnyel. Az iskolabokorban két nagy iskola van meg két kicsi. Ménteleken nincs szakos kémiatanár, a másik kis helyen, Kadafán nincsen rajztanár. Ha Méntelek valamelyik nagyobb iskolából kér kémiatanárt, akkor oda nem küldhet viszont rajztanárt, ezáltal az óraszáma csökken, előbb-utóbb el kell bocsátania valakit: ha leépít, kénytelen szakos tanárt elküldeni, ezzel a szakos ellátottsága ismét romlik, megint segítséget kell kérnie, megint csökken az óraszáma, és így tovább a végtelenségig. A megoldás: ha a tagintézmények közül a kicsik egymással működnek együtt szorosabban, és ehhez a nagyok is megértően viszonyulnak.

Ingyen telek
Egyes településeken mindent megtesznek az iskola önállóságának megtartásáért: a Csongrád megyei Mártélyon például ingyen telkeket osztott az önkormányzat, csak jöjjenek a faluba kisgyerekes családok. Az akció olyan sikert aratott, hogy a Hódmezővásárhely melletti község már újabb építési telkeket igyekszik kialakítani.
Olyan, kevésbé korrekt megoldásokról is hallani, hogy egyes településeken az önkormányzat dolgozóinak elbocsátás terhe mellett - nem hivatalosan - megtiltották, hogy másik iskolába vigyék gyerekeiket.

Minden madár társat választ
A Bács-Kiskun megyei Jakabszállás a szomszédos Fülöpjakabbal kíván társulni.
- Egymásra vagyunk kényszerülve, próbáljuk ezt a dolgot mosolyogva elintézni - magyarázza a jakabszállási ÁMK igazgatója, Dolog Ernő.
Az alapvető indok az, hogy Fülöpjakabtól nem kell félteni az iskola bevételeit, hiszen kisebb, mint Jakabszállás. Ugyanis a társulások alapvetően úgy működnek majd, hogy lesz egy igazgatótanács, abban ülnek a tagintézmények igazgatói, és ezek szavaznak arról, mi történjen az iskolákban. Ha Jakabszállás magánál jóval nagyobbhoz, esetleg a kistérségi mamutintézményhez csatlakozik, a pénzügyek ellenőrzésében nem lesz lényegi szava, hiszen a tízezer fősre tervezett gigaiskolában elvész a pár száz jakabszállási gyerek.  Fülöpjakab ezerlelkes, ha valahová nem csatlakozik, kénytelen bezárni iskoláját. Magánál kisebbet nehezen találna, ezért olyat keres, amely nem sokkal nagyobb. Miért? Jakabszállásnak szüksége van a társulásra kapható plusz normatívára, de ezt Fülöpjakab nélkül nem kaphatja meg, következésképpen kénytelen kielégíteni annak kívánságait: vagyis a már társult iskolák ügyein mindkét fél ugyanolyan kontrollt gyakorol. A kistérségi iskolához társulva a gazdasági ügyek intézése, illetve az épületek használati joga is elkerülne Jakabszállásról, gyakorlatilag semmi további beleszólása nem lenne az intézményt illető stratégiai-gazdasági kérdésekbe. A már több helyen - Kecskemét, Szeged, Orosháza, a sor végtelen - szerveződő kistérségi oktatási társulások ugyan azzal érvelnek, hogy a belépés nem végleges, bármelyik év végén ki lehet ugrani - csakhogy akkorra már minden madár társat választ, ebben a rendszerben egyedül maradni pedig öngyilkosság.

Mellébeszéd
Senki nem arról beszél, amire gondol. A kormányzat szerint a közoktatásban nagyok az egyenlőtlenségek, rosszak a felmérések eredményei, ezen szeretne segíteni. Majd a költségvetési törvényben (!) elindít valamit, ami kizárólag nagyobb intézményi méretek elérésére, nagyobb csoportlétszámok kialakítására buzdít.
Senki nem tagadja, hogy a magyar közoktatásban kevés gyerek jut egy pedagógusra. Ha az oktatási tárca azt mondja, hogy kevés a "fóka", nem kell ennyi "eszkimó", azt értenénk. Ehelyett kiadták az ukázt, hogy mindenki társuljon össze valakivel önkéntesen, mentül nagyobbal, annál jobb.
A társulások gazdáiként kijelölt kistérségek központjában városok ülnek. Azt mondják: Gyertek csak, falusi iskolák, velünk társulni! Kaptok egy rakás plusz normatívát, és ha mégsem tetszik a közösködés, jövőre ki lehet szállni.
Lehet, persze, gondolják a kistelepülések. Pont, mint a repülőgépből. Saját felelősségre.
A falusi iskola is szakmázik: érvel nyugodt környezetével, felzárkóztató programjaival, szakos képesítés nélkül is jó eredményeket elérő tanáraival, meg azzal, hogy a jó képességű gyereket abban a pillanatban elviszik tőlük a szülők, amint ez a képesség kiderül róla: ennyit a kompetenciafelmérésről. De nem ez a lényeg. Mögöttük az önkormányzat áll, akinek a szeme előtt egy másik tény lebeg: hogy gazdagabb országokban sincs annyi önkormányzat, mint nálunk. Mivel itt senki nem azt mondja, amit gondol, nem hiszik el a kormánynak, hogy előbb-utóbb egy sereg hivatalban nem kell lehúzni a rolót - mondjuk tíz év múlva.
Akkor ott lesz csak önkormányzat, ahol még maradt valami: mondjuk egy iskola. Most mindenki kétségbeesve kotorászik a sötétben, egy barátságos, apró kéz után kutatva, amelynek gazdájával társulni lehet - és az általános mellébeszélésben csak olyanban bíznak, akit sakkban tudnak tartani. Kicsi a kicsivel, nagy a naggyal. Képzelhetjük, ebből mekkora oktatási esélyegyenlőség fog kijönni.