Erő(mű) ne legyen veled!

Mindeközben a borvidéki vészjelzéseket az építkezés gesztorai túlzottnak tartják. Mert vegyük például az aranyosi vízerőművet. Szakemberek szerint az országnak szüksége van rá, hiszen a paksi atomerőmű termelte villamosenergia-mennyiség felét állítaná elő, ráadásul a korábbi tervekkel szemben nem a „világörökség magterületén”, csak annak közelében működne. Az abaújaranyosi faluszépítők és a Tokaji Történelmi Borvidék Világörökségi Egyesülete mégis zsigerből ellenzi, nem hatja meg őket, hogy állítólag hasonlóak üzemelnek Európa és Ázsia nemzeti parkjaiban is. A szerencsi bioerőmű felépítése mellett szóló észérvek se győztek meg senkit Szerencs határán túl.

Vízi és szalmaerőmű után pedig mi következhet még, mint egy barnaszén elégetésével villamos energiát előállító harmadik erőmű! Sátoraljaújhelytől légvonalban húsz kilométerre, a borvidék közvetlen szomszédságában, Tőketerebesen. Ami a legkorszerűbbnek, leginkább környezetbarát energiaátalakításnak aligha nevezhető, legyen bármilyen hatástanulmány birtokában a becslések szerint évi 4 millió tonna káros anyagot kibocsátó üzem cseh beruházó vállalkozója. Előző lapszámunkban csak jeleztük, most leírjuk; ezzel Tokaj-Hegyalján végleg betelt a pohár, a 22 ezer lakosú szlovák városban pedig most kezd túlcsordulni. A Greenpeace szlovák aktivistái már csaknem kilencezer aláírást gyűjtöttek az építkezés ellen. A városháza előtt, ahol a hét második felében születik testületi döntés, folyamatosan tiltakoznak az emberek. Mert egy dolog, hogy szakértők szerint a városközponttól alig egy kilométerre tervezett hőerőmű szennyezése megfelel az uniós normáknak, lesz több száz állás, a városnak fizetett iparűzési adó. De milyen áron? A szennyezés ugyanis füstpernyeként nemcsak a levegőbe kerül és lebeg Magyarország felé, hanem a talajba szivárgó kénes vegyületek veszélyeztetnék a terebesiek egészségét. Márpedig munkahely adódhat másképpen, de megromlott egészséget bajosan fog bárki is visszaállítani.