Üzleti titkok a gumigyár körül

Rácalmáson Nyuli Emőke már éppen bezárni készült a pizzériáját, amikor megjelentek a faluban a koreaiak. A korábban libakeltetőként üzemeltetett kastélyban alakította ki a Hankook egyik cége az idelátogató vezetők szállásait. A gyönyörű kastélyszállóban ottjártunkkor is csak két szoba állt üresen. Az agilis vendéglátós asszony hamar alkalmazkodott, beszerezte a szükséges alapanyagokat, kitanulta a távol-keleti konyhát, és most sushit meg wasabit kínál a koreaiaknak. Szigorúan csak Rácalmáson, mivel az üzemi étkezdét a Hankook nem pályáztatta meg, inkább egy multicégre bízta.
A Hankook Tire hazai beruházása kapcsán egy alapvető, de nehezen megválaszolható kérdés foglalkoztat mindenkit: megéri-e a magyar államnak, hogy tíz év leforgása alatt különféle jogcímeken körülbelül huszonötmilliárd forintot juttasson a koreai cégnek, amely cserébe ezerötszáz embert foglalkoztat és százharmincmilliárd forintos gyárat húz fel Dunaújváros mellett, Rácalmás közigazgatási területén. Erre a jelen pillanatban azért sem lehetnek pontos válaszok, mert a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a Hankookkal kötött szerződést üzleti titokként kezeli. Ami tehát újságírói eszközökkel - ha csak felületesen is - érinthető, az az, hogy kik dolgoznak a Hankook gyárában, milyen körülmények között, milyen bérezés mellett? Miképpen befolyásolja a gyár a közvetlen környezetét? A környékbeli vállalkozások részesülhetnek-e a haszonból, azaz van-e lehetőség beszállításra? A titokzatoskodás miatt felröppent hírek egy része hangulatkeltésnek bizonyult, másokat azonban a környékbeliek, illetve a gyár dolgozói igazoltak.

- Jót vagy rosszat akar írni a Hankookról? - biccent ironikusan Kálmán András, Dunaújváros polgármestere. - Gerjesztjük a multiellenes hangulatot, egészen addig, amíg tényleg itt nem hagynak minket, akkor majd lehet támogatni a kis- és középvállalkozásokat. Ám a magyar kis- és középvállalkozások nem állítanak elő terméket önállóan: vagy szolgáltatást nyújtanak, vagy beszállítanak a multiknak.
A polgármester szavai szerint a Hankook története a Dunaferr magánosításával kezdődött. Ekkor ígérte meg a Medgyessy-kormány, hogy Dunaújváros lehetőséget kap egy másik - lehetőség szerint autóipari - nagyvállalatnak a térségbe csábítására. Ehhez lesz infrastruktúra-fejlesztés - valóban el is készült az M6-os autópálya, illetve a dunaújvárosi híd -, a város pedig alakítson ki ipari parkot. Az érkező autóipari konszernek elégedettek is lettek volna a helyszínnel, ámde előbb-utóbb rákérdeztek, hogy milyen állami támogatást kapnának a beruházáshoz? A válasz az volt, hogy semmilyet. Mire a cégek továbbálltak Szlovákiába, illetve Lengyelországba. Hasonlóképpen tett a Hankook is, ám ez a cég valamilyen okból meggondolta magát, és ezúttal a Kóka János vezette Gazdasági Minisztériummal meg tudott egyezni.
Egyetlen dologban számolták el magukat a befektetők: munkaerőkérdésben. Kálmán András szerint a középvezetői szintekre még ötszörös túljelentkezés volt (ide felsőfokú diplomával műszaki végzettségű, fiatal munkavállalókat vártak). A baj ott kezdődött, hogy a munka legnagyobb részét végző operátorok posztjára is kemény feltételeket szabott a cég: legfeljebb négy-öt év munkatapasztalat, érettségi, szakirányú végzettség. Ezekre a betanított munkási állásokra sem nőt, sem harminc évnél idősebbeket nem vettek fel. Így viszont gondot okozott a sorok feltöltése.
- Mondták a koreaiak, hogy nekik furcsa a magyar mentalitás, mármint hogy a dolgozó a munkaidő vége felé már csak az óráját nézi, és amikor a mutató a tizenketteshez ér, mindent elhajítva rohan kifelé, mint a szélvész. Ezért ragaszkodtak hozzá, hogy lehetőleg olyan pályakezdőkkel dolgozhassanak, akiket ők taníthatnak be a saját szájuk íze szerint.
A munkaerő-toborzást fejvadász cégekre bízták, amelyek folyamatosan távolodtak Dunaújvárostól, és végül a jelentős munkanélküliséggel küzdő Dél-Alföldön, Szegeden, a Viharsarokban, illetve Észak-Magyarországon, Miskolcon találták meg a számításukat. A gyárban jelenleg százharminc koreai dolgozik, akik közül a vállalati kommunikáció szerint a negyven főre rúgó felső vezetés marad itt hosszú távon, a többiek a betanítás végeztével hazautaznak. A riport készítésekor tizenhat szlovák és nyolc román állampolgárságú munkás dolgozott a Hankook gyárában a Közép-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ adatai szerint, vagyis a magyar állam pénzén valószínűsíthetően magyar állampolgárok jutnak fizetéshez. Más kérdés, hogy mennyihez.

- Az a tény, hogy nincs elég jelentkező, több okra vezethető vissza - magyarázza Székely Tamás, a Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének alelnöke. - Egyrészt a Hankook magasra tette a mércét a munkaerő minőségét tekintve, másrészt a beígért összeg már nem olyan vonzó. (Nagyjából bruttó 120 ezer forint alapbér az átlag, ehhez jönnek a később kifejtendő juttatások, illetve műszakpótlékok - ehhez képest a Dunaferrnél 200 000 forint az átlagbér.) Ennek ellenére felesleges a hangulatkeltés, a cég állami támogatást kap majd a felnőttképzésre, amire előbb-utóbb rá is kényszerül. Valótlannak tartom azt a híresztelést, hogy itt nagy számban külföldiek dolgoznának. Ami viszont gond: a beígért juttatásokhoz a dolgozók nem jutnak hozzá. Nehézkes a lakhatási támogatás lehívása, gondok vannak a tanulmányi szerződésekkel, illetve a munkaszerződésekkel. A cég nem támogatja, inkább akadályozza a szakszervezet létrejöttét.
- Nem beszélhetnék magával a szakszervezettel vagy esetleg valakivel, aki a Hankooknál dolgozik?
- Csak rajtunk keresztül, ugyanis az ő munkaszerződésükben vannak nyilatkozatot tiltó fordulatok, másrészt tartunk attól, hogy rajtuk csattanna az ostor. Ugyanakkor lehetségesnek tartom, hogy a koreai vezetés még nem is tud arról, hogy itt szakszervezet van alakulóban. Ezzel együtt az állami támogatás lehívásához rendezett munkaügyi kapcsolatokra, azaz a szakszervezet hozzájárulására van szükség: ha a vitás kérdésekben nem sikerül megegyezni, akár ezzel az eszközzel is élhetünk.

Idézek néhány személyes véleményt, amelyet elektronikus levélben kaptam Hankook-dolgozóktól. Nagy vívmány, hogy a huszonegyedik században egy titkos szakszervezeten keresztül kell üzleti titoknak számító - közpénzből támogatott - bérrendszerekről érdeklődni, de hát ez van...
- A bértárgyaláson a cég képviselője különféle támogatási rendszereket ígért, mint például albérleti, lakásvásárlási támogatást, nagyon jó béren kívüli juttatási, azaz cafeteria-rendszert. Ezzel indokolta, hogy alacsonyabbak a fizetések. Mindamellett biztosított bennünket arról, hogy mire visszajövünk Koreából, a támogatási rendszer kialakul és működni fog, azzal együtt pedig versenyképes lesz a fizetésünk. Tényleg nagyon jó lenne, de ebből sajnos még semmit nem látunk, csak a határidők odázódását - írja egy középvezető.
Ami további feszültséget okoz, az mind a messziről érkező munkavállalók ellátásával kapcsolatos: az utazástámogatási rendszer, az elszállásolás, az étkeztetés. Gondot okoz ezeken kívül a koreai mentalitás. Erről így vall egy levélíró.
- A koreai és magyar munkastílus nagyon sokban különbözik. A koreaiak élete a cég, jóformán minden szabad percüket bent töltik, és ezt tőlünk is elvárják. A baj csak az, hogy nem mindig effektív munkával telik az idő. Nagyon sokat kell várni egy-egy "szakemberre", merthogy a megfelelő személy nélkül még egy csavarhúzót sem lehet arrébb tenni. Ez persze érthető, hiszen, ha bármi probléma lépne fel, ő tudja gyorsan megoldani. Szeretnénk mindent elvégezni munkaidőn belül, már amennyire ez egy folyamatos üzemű gyár esetén lehetséges.
Mivel a Hankook hivatalosan letiltotta dolgozóit a nyilatkozattételről, bevettem magam a Dunaferr Hotelba, ahol a cég dolgozói egy részét elszállásolja, nem valami jó körülmények között. Végül, újságíró mivoltomat eltitkolva, sikerült is szóba elegyednem - ellenőrzésképpen - egy huszonéves fiatalemberrel, aki alapvetően kedvezően nyilatkozott a koreai munkastílusról, mondván, "ők legalább komolyan veszik magukat". Az általa elmondottak megerősítették a munkabér, illetve a juttatások körüli hercehurcát, de cáfolták, hogy az érettségi kötelező lett volna a felvételhez: szerinte már pusztán a műszaki érdeklődést is méltányolja a vállalat.

Mind a polgármester, mind a szakszervezeti vezető óvott attól, hogy egyszerűsítve szemléljem azt a kérdést, hogy mennyi pénzt kap a Hankook és ezért hány embert alkalmaz. A beruházás gazdaságélénkítő hatása nyilvánvaló és kiterjedt: a munkavállaló nem kerül tovább pénzébe az államnak, ehelyett személyi jövedelemadót fizet; a gyár megrendeléseket hoz a környékbeli cégeknek; a gyárat takarítani és őrizni, az üzemi konyhát működtetni kell; a cégnek munkaruhát lehet eladni; be lehet neki szállítani ezt-azt. Ehhez képest maga a dunaújvárosi polgármester jegyzi meg, hogy a gumikeverékhez az adalékanyag előállítását a Hankook nem bízhatja másra, csakis saját, jól ismert partnereire, és e célból tizennégy - húsz-ötven főt alkalmazó - koreai tulajdonú kisüzem fog nyílni a városban. Nyuli Emőke az üzemi konyha működtetésében lett volna érdekelt, de a lehetőséget - információink szerint is - a PQS Plural nemzetközi szolgáltató cég kapta. Budapesti céget bíztak meg viszont a vagyonvédelmi feladatok ellátásával, a Testőr Kft. alkalmazottai kifogástalan udvariassággal próbálták fotósunkat elhajtani a Hankook kerítésétől. Információink szerint a munkaruha-beszerzés felettébb alacsony árait sem magyar beszállítók tudták teljesíteni. Ami jelen pillanatban biztosan hazai vállalkozásoknak hoz üzletet, az a dolgozók elszállásolása, szállítása, illetve - rossznyelvek szerint - a prostitúció. A Dunaferr hoteljében kétszer kért meg arra a recepciós hölgy, hogy ha a szobámban vendéget fogadok éjszakára, neki is töltsünk ki bejelentőlapot.

Ujvári Sándor felvételei