Bányaumbulda a sztrádánál

A törvényes (és rendkívül bürokratikus) úton járókat észrevétlenül előzik meg a gátlástalanul nyomuló ügyeskedők, akiknek a vesztegetésre fordított milliók ellenére is busásan megéri.
Nagy János és felesége az 1990-es évek közepén települt vissza Magyarországra Belgiumból, ahol jól menő üzleti vállalkozásuk volt.
– Nem szerettük volna, ha urnában hoznak bennünket, ezért jöttünk a férjemmel haza. Gyermekeink, unokáink Belgiumban élnek. Úgy gondoltuk, hogy megtakarított pénzünket itthon földingatlanba fektetjük, meg is vásároltunk Zala megyében egy 79 hektáros szántóból 61 hektárnyi területet. A fennmaradó 18 hektáron tucatnyi részarány-tulajdonos osztozik – kezdi a történetet a hetvenéves Nagy Jánosné.
Az asszony tagadóan rázza a fejét, amikor azt kérdezem tőle, azért vettek-e lakóhelyüktől meglehetősen távol, a Z. községhez tartozó Csalános-dülőben földet, mert feltételezték, hogy az épülő autópálya nyomvonalába fog esni. A személyesen felkeresett, illetve telefonon megkérdezett földtulajdonosok közül néhányan elismerték, hogy azért vásároltak itt ingatlant, mert azt remélték, az állam majd jó pénzért kisajátítja tőlük a földet.
– Jó tíz éve köztudott volt, hogy valahol a dűlő mellett jelölik majd ki a nyomvonalat, de az végül is tőlünk vagy 300 méterre halad el. Viszont kiderült, hogy a szántó alatti homokra szükségük van az útépítőknek. Azóta cégek és magánszemélyek is bányát akartak itt nyitni. Több tulajdonos is eladta földjét – magyarázta a földtulajdonosok egyike.
Nagy Jánosék eszméltek először, és kutatást végeztettek saját költségükön, még 2001-ben.
– A sikeres fúrásról a bányakapitányságtól, ahova benyújtottuk bányanyitási kérelmünket, értesült egy Zala megyei kft. és egy magánszemély, nevezzük Kocsis Tibornak (Nagy Jánosné a bosszújuktól tartva kérte, valódi nevükön ne említsük őket), akik azonnal rásprinteltek a dologra. 2006 januárjáig nem történt semmi, Kocsisnak, illetve a kft.-nek tulajdonrészük sem volt. Akkor ért bennünket a hír, hogy Kocsis Tibor célkitermelési engedélyt, majd pedig szeptemberben a kft. bányanyitási jogot kapott. Anélkül, hogy ők a bányakutatást elvégezték volna a strómanokkal megvásároltatott, összesen alig egyhektáros területen. Akkor határoztam el, hogy ezt a szélhámosságot nyilvánosságra hozom, amikor megüzenték, hajlandóak lemondani a jogosítványaikról a javunkra. Ezért Kocsis Tibor 40, míg a kft. 50 millió forintot kér tőlünk – állítja Nagyné.
Az idős asszony szerint az egyik alföldi kisvárosba való Kocsis hasonló módszerrel szerzett több helyen, az épülő autópályák mentén célkitermelési engedélyeket. Nem érti, miért jobb az államnak, ha elesik az adótól – a célkitermelés ugyanis adómentes – ahelyett, hogy a törvényes bányanyitást szorgalmazná.
Nagy Jánosné az állam részéről a legnagyobb felelőtlenségnek azt tartja, hogy a tulajdonszerzés óta eltelt hét év alatt sem történt meg a földek kimérése. Már csak azért is, mert ha a részarány-tulajdon szerint mindenki tudja, melyik az ő földje, akkor nem lett volna mód arra, hogy egyesek keresztbe tegyenek nekik.