Túlélők magban és zenében

– Erőszakos, kitartó, szókimondó ember hírében áll. Kitől, mitől vált ilyenné?
– Hajdúböszörményi parasztgyerek vagyok. A város határa hajdan kétféleképpen mérte az igazságot. A jó földek gazdagságot teremtek, ám a hortobágyi pusztába simuló gyengébb részeken küzdelmes volt az élet. Szüleim, nagyszüleim ilyen túlélésre tanító körülmények között éltek, magam is ott nevelkedtem.
– Kukoricafajtáikat szintén a túlélő jelzővel illetik. Mind a 2003-as, mind az idei gyilkos aszály idején zöldelltek, miközben létéért küzdött a természet. Van rá magyarázat?
– Hogyne! Egészen Pásztor Károly professzorig nyúlik vissza. Már nincs az élők sorában, de egykor régi erdélyi fajtákkal dolgozott. Nyugdíjasként mi foglalkoztattuk, így indult nálunk a nemesítés. Azóta korszerűbb vonalakkal dolgozunk, s Fótos János irányításával spártai szigorral választják ki az arra érdemes növényeket. Csak az a kukorica viheti tovább a génjeit, amelyik a legjobb, amelyik a leginkább alkalmazkodik a magyar viszonyokhoz. S mivel az utóbbi negyedszázadban az évek több mint fele száraz volt, ezért kézenfekvő az aszálytűrésre szelektált, öt államilag elismert és hat arra bejelentett debreceni hibrid helytállása.
– Vetőmagjukat bizonyára nem nehéz eladni.
– Téved. Már tíz éve jelen vagyunk a piacon, mégis csupán húsz-harmincezer hektárra való debreceni hibridet forgalmazunk évente. A több mint egymillió hektárnyi országos vetésterülethez viszonyítva ez alig mérhető. Akik még nem próbálták ki, azoknak fenntartásaik vannak. Némelyeknek azért, mert olcsóbb, mint a többi, így aztán rosszabbnak vélik. Másokat a nyugati versenytársak reklámözöne és egyéb szolgáltatásai befolyásolnak. Lassanként gyarapodó visszatérő vevőinknél már bizonyítottak hibridjeink.
– Tudtommal Európában elsőként magyar szakember nemesített hibrid kukoricát. Mi történt azóta?
– Évtizedekkel korábban a hazai szükségletet ötször-hatszor meghaladó hibrid vetőmagot termeltünk. Kis túlzással a fél világot elláttuk, mára viszont a hazai piacot is elvesztettük. Zömében amerikai hibridek tenyésznek kukoricaföldjeinken. Fájdalmas ez, s aki nem látja benne a groteszket, az klinikai eset. Félre ne értsen, saját véremet szidom.
– Nem ritka ez manapság.
– Értékrendemben a termelés, a gyarapítás áll az első helyen. Szememben nem az a derék magyar, aki sújtásos kabátban tetszeleg, hanem az, aki új értéket állít elő, legyen vályogvető cigány vagy bármilyen vállalkozás.
– Idefelé jövet láttam egy út menti óriásplakátot, egyebek mellett ezzel a felirattal: „100 zsák vetőmag = 1 munkahely”. Mi ezzel a célja?
– Szeretném, ha elgondolkodnának az emberek. Nem tudhatom, kiből milyen véleményeket váltott ki a szöveg, már ha beindult az agya egyáltalán. Két személyes visszajelzést kaptam csupán. Egyetemi oktató barátom jó ötletnek tartotta, míg a másik ember megkérdezte, hogy is van ez.
– Kamionjuk oldaláról meg így szól az üzenet: „Túlélők vetőmagban, zenében.” Utóbbi mire utal?
– Gimnazista koromtól zenélek, kezdetben nemcsak kedvtelésből, hiszen nagybátyám együttesével pénzt is kerestem a lakodalmas muzsikával. Amióta felnőtt fiam a szólógitárosunk, újra összejött a baráti csapat. Jogászunk találta ki a Túlélők nevet. Többségünk annyi mindent meg- és túlélt már e hazában, hogy az felér kukoricáink aszálypróbáival.
– Lábon kihordott szívinfarktusa és érműtéte figyelmeztette: vissza kellene kissé venni a tempóból.
– Jó a közérzetem, változatlanul nagy iramot diktálok magamnak. A legutóbbi országgyűlési választáson Debrecen polgármestere, a fideszes Kósa Lajos ellen indultam függetlenként. A legnagyobb dicséretet éppen ellenfelemtől kaptam, aki a voksolás mérlegét megvonva így fogalmazott: nemes küzdelemben nyertem a közismert agrárszakemberrel szemben.