Ahány falu, annyi válasz

A magyar falvak 1945 után olykor alig követhető alkalmazkodási kényszerek sorát élték meg. A nagy átrendeződéssel járó változások napjainkban ismét felgyorsultak. Az útkeresést segíti a falumegújítási díj, amelyről Ónodi Gábor építészmérnökkel, a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) Falutagozatának elnökével beszélgettünk.

Hazai életT. Dögei Imre2007. 10. 26. péntek2007. 10. 26.
Ahány falu, annyi válasz

– Kapcsolódik-e ez a falumegújítás az uniós vidékfejlesztési programokhoz?
– Áttételesen. A kétévente meghirdetett pályázat civil kezdeményezésre született, a sikeres falvak példáit szeretné ismertté tenni. Szervezője a bécsi székhelyű Európai Falumegújítási és Vidékfejlesztési Munkaközösség, amihez a rendszerváltást követően néhány korábbi szocialista ország, így hazánk is csatlakozott. Az európai versengéshez kapcsolódóan nálunk ez év őszén másodszor tették közzé a Magyarországi Falumegújítási Díj pályázatot. Benyújtási határideje november 16. Az itthon legjobbnak talált egy vagy két település vehet részt a bécsi, európai szintű megméretésen. Ennek mottója: társadalmi innovációk a jövőért.
– Nem lehet sok azonosság egy osztrák és egy magyar, netán egy bajor meg egy lengyel falu között.
– Ez igaz, ám éppen a falusi települések sokféleségét bemutató, sajátos helyi válaszokra vagyunk kíváncsiak, hiszen, kis túlzással: ahány falu, annyi válasz. E tarka sokszínűséget egyrészt azoknak lenne fontos látniuk, akik kevés helyismeret és csak nagyon sematikus képek birtokában alkotnak véleményt falvainkról, másrészt pedig azoknak, akik nem tudják elképzelni, hogy egy-egy erős és határozott személyiség vagy helyi közösség faluformáló ereje milyen nagy lehet. Úgy gondoljuk, a vidéki létforma egyáltalán nem a múlté, falun is lehet teljes életet élni.
– Könnyű ezt mondani, ám annál nehezebb megvalósítani!
– Munkahelyem a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete. A hallgatókkal rendszeresen járunk terepgyakorlatokra, legutóbb a Tolna megyei Nagyszékelyen voltunk. Tanulságos sorra venni, mi történt az utóbbi hat évtizedben az ottaniakkal. A második világháború előtt a falu háromezer, nagyobb részben németajkú lakosa megélt a település háromezer hektáros határából. Négyszáz rendezett portát, 750 borospincét, 250 hektár szőlőt vettek akkor számba. A háború után jött a földosztás, aztán a jómódú,  Kassel környéki ősök leszármazottjait kitelepítették. Az ötvenes években téeszeket szerveztek – sokkolva a földhöz jutott parasztokat –, majd azokat egyesítették. A hatvanas évek végétől itt is beindulhatott a háztájizás. A rendszerváltás együtt járt a földprivatizációval. Három éve pedig az Európai Unióhoz való csatlakozás hozott ismét új szabályokat.
– Mit hoztak a nagy átrendeződéssel járó társadalmi változások?
– Korábban évszázadok alatt sem történt ennyi, a családok helyzetét alapvetően átrendező sorsforduló. Mindezek meg a sajátos földprivatizáció miatt jelenleg Nagyszékelyen négyszáz ember él, négyszáz hektár, zömében belterületi földet művelve. A többi terület a Gyulaji Állami Erdőgazdaság, a Dalmandi Mezőgazdasági Rt. és néhány, környékbeli nagygazda tulajdonában vagy használatában van. A kör bezárult, a falu életét ismét új alapokon kell szervezni. A közeli Kisszékellyel együtt nyolc éve önálló vadásztársaságot hoztak létre. A falubeli vendégház és a vadászok ellátása új jövedelemszerzési lehetőségeket nyitott néhány falubeli számára.
– Rendszeresen dolgoznak Németország Brandenburg tartományában is. Az egykori NDK területén milyen a falvak helyzete?
– Noha egészen mások a hagyományok, mint nálunk, de abban közös a sorsunk, hogy szocializmus volt ott is. A kistelepülésekkel foglalkozó építészek, tájépítészek nemrég 12 pontos kiáltványban hozták nyilvánosságra a vidéki sokféleség és a táj gazdagságának megőrzéséről, a falusi településekről vallott nézeteiket. A globalizáció világában fontosnak tartják a gazdasági folyamatok nyilvánosságát: tudhassák a helyben élők, rajtuk kívül kik a földek tulajdonosai, használói, mit akarnak a földjeikkel. A földek és a falvak sorsa elválaszthatatlan.
– Mi lehet egy ilyen civil falumegújítási mozgalom hozadéka?
– Főként az, hogy a nyilvánosságban több szó essék a kistelepülésekről, a falusi élet formálóiról. Így tűnhetnek el az elkedvetlenítő nézetek, de az árvalányhajas, romantikus illúziók is. A saját sorsukat alakítani képes falvak példái mozgósíthatnak más településeket is. A MUT Falutagozata is ilyen céllal tart fórum jellegű konferenciát minden évben – idén november 29–30-án a Zala megyei Csesztregen.

Ezek is érdekelhetnek