Levezetés

A hasonló egyesületek azért alakultak, hogy térségenként összefogják, képezzék, közösségbe kovácsolják a falu- és tanyagondnokokat. Így a gyakran magányosan dolgozó, ezerféle feladatot ellátó szociális munkások sajátos közösséget alakítottak ki. Ezekre az érzelmes beszédekkel tarkított találkozásokra azért is szükség van, mert valahol muszáj kibeszélni a feszültségeket, amellyel a vidéki rászorulókkal való napi kapcsolattartás okoz.
– Valószínűleg az volna a jó, ha a tanyagondnokra nem is lenne szükség – így fogalmazott Fejér Andor, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlés elnöke. A csólyospálosi konferencia a szónokai – többek között Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Jávor Károly, a VÁTI kutatója, Csatári Bálint tanyakutató – ugyanis kivétel nélkül a vidék azon problémáira helyezték a hangsúlyt, melyeknek elviselhető szinten tartására a tanya- és falugondnok hivatott. A rossz utakra, a szociális bevándorlásra, az erősödő bűnözésre, illetve a klímaváltozás miatt bekövetkező talajvízszint-süllyedésre. A gondokat azután mindenki saját vérmérséklete szerint rendezte világlátássá. Így beszélt Kozma atya beteg, erkölcstelen világról, Jávor Károly a versenyképességről, mint vágóhíd-terápiáról, Csatári Bálint pedig ökoszociális piacgazdaságról.
A falu- és tanyagondnoki szolgálatok nehezen ugyan, de eddig megbirkóztak a kihívásokkal. A személyre szabott, sokoldalú ellátási lehetőséget kínáló vidéki szociális segítségnyújtás intézménye magyar mintára már Romániában és Szerbiában is megjelent.