Európa a drága áramot nyögi

Nagyjából ismerjük a hazai helyzetet, bár hónapról hónapra okoz némi meglepetést a hivatalos statisztikai jelentés: egyrészt nem vártuk, hogy ilyen tartós lesz az inflációt igencsak negatívan befolyásoló élelmiszerár-emelkedés, másrészt nem hittük, hogy ennyire stagnál a honi gazdaság, harmadrészt nem értjük és senki nem számított rá, hogy az olaj ára ilyen szintre kúszik fel. Mindegyik tényező önmagában is jócskán megkeserítené az életünket, de így együtt…
Talán emiatt is lehetnek sokan, akik legyintenek: mit sírnak a nyugatiak, mi az az áremelés az ő jövedelmükhöz képest! Ebben lehet igazság, de azért az Elbától nyugatra – sőt délre – is kapkodják a fejüket. Például az idei és a jövőre várható áramár-emelkedés miatt.
Az Európai Unióban ez év közepén szabadították fel az árampiacot a legtöbb országban. Azaz szabad a verseny, ami elméletileg az árak mérséklésével járhatott volna együtt. De nem: a kőolaj idei rekordszintű drágulása megdobta minden energiahordozó árát, magas lett az elektromos áram előállítási költsége is. A liberalizálást már júliusban végrehajtó Németországban a szolgáltatók egyharmada jelentett be emelést, esetenként akár 35 százalékost is. Az unió legnagyobb gazdaságában négy nagy cég határozza meg az árakat; a lakosság elméletileg ugyan szabadon válthatna szolgáltatót, de ennek igencsak bürokratikus menete sokakat eltántorít ettől.
Csehországban sem járnak jobban a fogyasztók, mint nálunk. Ott tízszázalékos drágulásra számítanak 2008-ban. Náluk két cég határozza meg az árakat. Nem jobb a helyzet Görögországban sem, ahol azonban az állam – szabad verseny ide, szabad verseny oda – keményen belenyúlt a még állami kézben lévő áramszolgáltató ügyeibe: a kormány népszerűségét őrizendő, 8 százalékosnál nagyobb emelésbe nem ment bele, holott indokolt lenne a 10-30 százalék körüli drágítás. Itthon a gázért januártól 5, az áramért 10 százalékkal kell majd többet fizetni az átlagos fogyasztónak. Az ipari üzemek ennél többször nagyobb áremelkedésre számíthatnak.
Hasonlóképp egész Európán átsöpör az élelmiszerek drágulása is. Ennek alapja a gabona árának világszintű ugrásszerű emelkedése. Ebből nálunk annyi érzékelhető, hogy borult minden korábbi prognózis, novemberre az infláció elérte a 7,1 százalékot. Leginkább a liszt, a tojás és az étolaj ára ugrott meg az egy évvel ezelőtti szinthez képest. Persze ezzel együtt drágult a kenyér és egyéb sütőipari termék, a tészták árához éppúgy hozzá kellett nyúlni, mint az éttermek, közétkeztetők által elkért árakhoz is. Drágább a takarmány is. Fel is kúszott 12-15 százalékot már minden baromfiféle ára éppúgy, mint a tojásé, de drágább a disznó is. Ha máshol nem, hát a hentesnél.
Hogy mi várható jövőre? Az elemzők az élelmiszerek terén semmi jót nem üzennek: vélhetően világszerte kitart még 2009-ig ez a mostani árszint. S nagyon úgy néz ki, hogy az energiahordozók piaca sem fog meglepetést okozni érezhető mértékű áreséssel. A Föld keleti fele, nevezetesen Kína és India fejlődése töretlen, iparuk és közlekedésük egyre bővül, ami nagy felvevője a kőolaj- és földgázkincsnek. Azaz a kereslet marad, így a kőolaj ára is nagyjából olyan lesz, mint az idén. És persze enni is legalább annyit fogunk e Földön, mint 2007-ben, ezért erős marad az élelmiszerek kereslete. Más kérdés, hogy egy kedvező időjárást követő bővebb termés már biztosan ármérsékléshez vezetne.