Nincs már mókus fenn a fán

Csúnya történet ez, és még nincs vége. A száznyolcvan hektáros védett tölgy- és kőrisfaállomány az elmúlt tíz évben fokozatosan vált füstté, korommá. Kivágták, eladták, felfűtötték a biciklis fatolvajok, a „megélhetési bűnözők”, akiket ha tetten értek, hat éve még a helyi jegyzők pénzbüntetéssel sújthattak, bár ennek behajtása szinte reménytelen volt. A helyzet azzal sem változott, hogy a falopás bírósági hatáskörbe került, hiszen segélyből, járadékból szabálysértési bírságot levonni nem lehet. A helyiek szerint nem csak szegénységi akciókról volt szó; az utóbbi két évben már teherautókkal is vittek innen rakományokat szervezett üzérek. S amikor már szinte semmi nem maradt, élve a magyar erdőtörvény adta lehetőséggel, a maradékot az állami tulajdonú erdő kezelője, az Északerdő Zrt. „kitermelte”, mielőtt biciklin eltolták volna azt is. Tény, hogy a lopási dömping beindulásakor évente milliókat költöttek védelemre, kutyás őrök jöttek-mentek, de hogy nem eleget, és minden fa mellé képtelenség őrt állítani, azt a mostani kép igazolja.
Három évvel ezelőtt Pinkóczi József rendőr alezredest a fővárosból Ózdra helyezték kapitányságvezetőnek, aki a megyei bíróság büntetőkollégiumának elnökével egyeztetve elérte, hogy a falopás eszközei elkobozhatók legyenek. Ekkortól a megye rendőrei helyszíni tettenérés alkalmával sorra lefoglalták az átalakított személy- és kisteherautókat, valamint a motoros fűrészgépeket. Ennek az intézkedésnek csak halvány visszatartó ereje volt, mivel a pár tízezer forintot érő járgánnyal elvégzett néhány fuvar már fedezi a befektetést. Egy Domaházán élő, falopásra berendezkedett férfi is ezt gondolhatta, mert tőle már három autót foglaltak le.
Cserép János, a 107 ezer hektáron gazdálkodó Északerdő Zrt. vezérigazgatója kérdésünkre elmondta: 2007-ben 25 millió forintnyi, lopásból származó kár érte őket. Volt olyan eset, amikor 15-20 fős csapat érkezett a ládi erdőbe fejszékkel és fűrészgépekkel felszerelve, az oda beosztott őr pedig megkérdezte, mitévő legyen. Ő a dolgozó érdekében azt javasolta, hogy távozzon a területről, és értesítse a rendőrséget.
Szabó József, a megyei bíróság kommunikációs vezetője közölte: a megyében a múlt év decemberéig 20 gépjármű elkobzását rendelték el a bíróságok, és 18 ilyen ügy van még folyamatban. Ami azt jelenti, hogy a rendőri erőfeszítések jelentős része elhal a bíróságokon, mert a tolvajok visszakapják a lefoglalt járműveket, amelyekkel újabb bűncselekményeket követhetnek el. Rendőrségi forrásból tudjuk: a legújabb trükk szerint legalább két személy megy fát lopni két járművel, és egymás gépkocsiját vezetik, mintha azt kölcsön adták volna a másiknak. Ebben az esetben ugyanis törvényeink szerint nem lehet lefoglalni az elkövetés eszközeként az autót, mivel az nem az elkövető tulajdonát képezi. Erre mondják: ügyes…
A feljelentgetések nyomán korábban indultak rendőrségi nyomozások, s noha a tettesek helyileg ismert figurák voltak, az „eseti falopások” ügyei rendre befulladtak.  Nemrég viszont a Tiszántúli Természetvédők Társulata tett feljelentést „védett terület természetkárosítása” miatt az ügyészségnél. A beindult nyomozást most azzal az indokkal, hogy nem történt bűncselekmény, le is zárták. A társaság ezt nem fogadja el. Panasszal élnek a határozat ellen, mert szerintük a maradék fakivágásba nem vonták be az illetékes természetvédelmi felügyelőséget, így véglegessé vált a természetkárosítás cselekménye. A sajóládi erdő kiirtásával a környék visszafordíthatatlanul károsodott; védett növény- és állatfajok tűntek el. A természetvédők emiatt készek az Európai Unióhoz is fordulni jogorvoslatért! De a kör bezárult. S ami a legszomorúbb, nem maradt a közepén semmi. Ennyit az úttörőemlékekről. Mókus már nincs a fán, merthogy fa sincs. És akkor még nem szóltunk Ónodról, Körömről, Girincsről, ahol ugyanez történik most is, elvégre kemény telünk van…