Hulladékmaffia a Hajdúságban

A nyolc éve húzódó ügy azért váltott ki közfelháborodást Hajdúböszörményben, mert titokban több tonna vegyvédelmi ruhát és felszerelést égettek el Hajdúböszörmény és Hajdúhadház környékén. Így rákkeltő anyagok kerültek több kilométeres körzetben mindenhová. A vaskos bírósági dokumentumok lapozgatása közben elevenítjük fel a 7-8 évvel ezelőtti, krimibe illő történetet.
A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) 763 tonna, a szovjet hadsereg kivonulása után hazánkban maradt katonai vegyvédelmi felszerelést és ruházatot tárolt raktárában. A már akkor hasznavehetetlen, alumíniumtartalmú hulladékot a VPOP egymillió forintért eladta egy fémfeldolgozásra szakosodott egyszemélyes cégnek. A VPOP ugyan ellenőrizte a cégbíróságon a vállalkozó adatait, de annak senki nem nézett utána (!), hogy tárolási és telepengedéllyel rendelkezik-e a férfi. A szerződés csak arra jogosította fel a vállalkozót, hogy a hulladék szétválogatását és az alumínium újrahasznosítását, értékesítését elvégezze. Utóbbi értéke 14 millió forint volt. A leírtakat azonban nem tartotta be. Egy olcsóbb megoldást választott, sokak szerint a hatóság tudtával, amely szemet hunyt az ügy felett. Az egykori hajdúböszörményi téesz almatárolója és présháza közelében a vállalkozó megközelítőleg 500 tonnányit tudott válogatás nélkül elégetni a vegyvédelmi holmikból. Ekkor a lakosok felfigyeltek a bűzre, a bűntényre, s jelentették a hatóságnak. Ennek hatására elkerülhetetlen volt az egyébként illegális égetés körülményeinek kivizsgálása.
Molnár József méhész panaszos keresetét a VPOP, a Hajdúböszörményi Polgármesteri Hivatal, valamint a hulladékot felvásárló cég és annak vezetője ellen indította. Kártérítési igénye jogosságát tavaly megítélte a Debreceni Ítélőtábla a katonai hulladékot megvásárló cég kárára. Így ennek ötmillió-négyszázezer forintot kellett volna fizetnie, de mivel a cég jogutód nélkül megszűnt, a gazda vélhetően soha nem látja a neki megítélt összeget. A bíróság azonban a rendelkezésére álló dokumentumok alapján nem tudta megállapítani a VPOP és a polgármesteri hivatal közvetlen felelősségét a károk előidézésében. Így történhetett meg, hogy Molnár Józsefnek kellene megfizetnie a két alperes perköltségét, 2,25 millió forintot. Erre azonban a gazda nem hajlandó. Molnár Józsefet az dühíti a legjobban, hogy igaza keresése során, miközben emberek százait veszélyezteti a rákkeltő égéstermék Hajdúböszörményben, több hivatal is éveken át úgy tett, mintha semmiről nem tudna. Ráadásul, ha a VPOP a Dorogi Hulladékégetőt választja nyolc évvel ezelőtt a veszélyes hulladék megsemmisítésére, akkor nincs szennyezés, nincsenek halottak, betegek, és nincs rettegés. Csakhogy ezért tetemes összeget kellett volna fizetni.
Molnár József telke az égetés helyszínének közvetlen szomszédságában van, így nem csoda, ha elsőként ő észlelte a pusztítást. A levegőbe került rákkeltő idegméreg kipusztította az összes méhcsaládját, a gyümölcsöse, földje értéktelenné vált. Legalább 25 millió forintos kár érte. Ötvenesztendős beszélgetőtársamat az igazságos bírósági ítélet tehát csöppet sem húzta ki a slamasztikából, mivel addigi életműve veszett oda.
– Egyetlen fillér perköltséget nem fizettem senkinek – szögezi le Molnár. – Nemcsak azért, mert mindenünk odaveszett, hanem mert nem én vagyok a bűnös. Azok, akik mások egészségét és életét veszélyeztették, ma is vígan járnak-kelnek, nekem meg a szegénység mellett még a fenyegetésekből is kijutott. A vámőrség egyik korábbi vezetője cinikusan azt mondta: „Molnár úr, nem olyan sok az árvaellátás! Nem lenne jobb, ha csendben maradna?” De az is előfordult, hogy balesetet színlelve össze akartak préselni a családommal a telep környékén a kocsinkban, hogy örökre elhallgattassanak bennünket. A fenyegető leveleket, telefonokat nem is említem – sorolja a jelenleg munkanélküli gazda, aki pár hónapja Hajdúböszörményből elköltözött a családjával a Nyírség másik felébe. (A település nevét kérésére nem írjuk le.) Most ott próbálnak szerencsét, bár, ahogy mondja, üres zsebbel nagyon nehéz talpra állni.
– Mi lett a telkével? – tudakolom.
– Azon a telken, aminek a szomszédságában a népirtásra emlékeztető környezetszennyezés történt, életveszélyes volt még csak tartózkodni is. Otthagytam. Nem is adtam el. Dehogy akarom, hogy valaki megvegye, és meghaljon a még ma is ott lévő rákkeltő égésterméktől, ami a talajba is beszivárgott – válaszolja.
Molnár József legalább 15 olyan szomorú esetet említ, amelyben azóta rákos betegségben hunytak el telekszomszédjai meg a környéken élők, illetve azok a hajdúböszörményiek, akik az elégetett anyag maradékából bármit is elvittek. Így azt a középkorú férfit is a csontrák vitte el, aki a titkos égetés során, jó szándékkal, bizonyítékképpen videofelvételt készített az égetésről. (Ez a kazetta ma is megvan.)
A megmaradt 180 tonna hulladékot végül az illetékesek átszállították a hajdúhadházi Fényes-telekre, ahol nemcsak elégették a felszereléseket, de előtte biztosítást is kötöttek rá hamis papírokkal, melyben használható munkaruhaként tüntették fel a kacatokat. A megmaradt katonai ruházat legalább hét cég „kezén” ment át pecsétes papírok segítségével, hasznos ruházatként elkönyvelve. Sőt az országhatáron kívülre is eljutott – szintén csak papíron –, külföldi utas áfacsalás formájában. Mindez egy debreceni bróker, bizonyos P. L. ötlete volt. Az álruházatot 300 millió forintra és 3 évre biztosította be P. L. magánszemélyként a Generalinál, csakhogy a havidíjat négy hónapig sem fizette. Időközben jó nevű debreceni ügyvédek megvették a biztosítási jogot 5,2 millió forintért, mivel nyilvánvaló volt számukra, hogy pert nyernek azzal, ha a megmaradt 180 tonna hulladék elégetését balesetként tüntetik fel. Az utóbbi műveletre sor is került Hajdúhadházon, de pénzhez nem jutottak a számító emberek. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság tavaly decemberben első fokon, nem jogerősen, bűnösnek találta a brókert, és több mint ötmillió forint perköltség megfizetésére kötelezte az állam javára. Az áfa- és biztosítási csalások sorozatának leleplezése egyébként az APEH Országos Igazgatóságának az érdeme.
Molnár József elszánt, becsületes ember. Sokan állnak mellette. Azt mondja: addig nem adja fel a küzdelmet, amíg nem győz az igazság. Ha itthon nem veszik komolyan a hatóságok az ügyet, és nem tesznek azért, hogy végre eltakarítsák az állam szennyét, egészségük érdekében nemzetközi szervezethez fordulnak a hivatalos dokumentumokkal és bizonyítékokkal.