Macskajáték

Anyák napjára egy porcelánmacskát kaptam a lányomtól, amiről csak később vettük észre, hogy nyílás van az oldalán. Sose volt perselyem. Most lett, úgy örültem neki, mint egy gyerek! Csak ötvenforintosokat dobtam bele.
Nyögvenyelősen indult gyűjtögetésem aztán úgy beindult, hogy már papír kétszázasokat is váltottam, hogy aznap több érmét dobjak a macskába, ami év végére olyan dög nehéz lett, mint egy herélt kandúr. Mikor az utolsó ötvenest begyömöszöltem a nyíláson, a súlyos porcelánt diadalittasan meglengettem a lányom orra előtt. Íme meggazdagodásunk záloga! Naná, hogy kíváncsi volt, mennyi pénz gyűlt össze, és mi ez a sejtelmes mosoly az arcomon. Amikor lefeszegettük a ragasztást, a kupacokba rakott érmék pontosan hatezer forintot tettek ki. Kerek szám, üvöltöttem boldogan, ez szerencsét jelent! Kaparós sorsjegyet veszünk belőle ott, ahol egy férfi állítólag ezzel tízmilliót nyert!
A lottózóban a hölgy arca összerándult, mikor a nejlonzacskóból eléje borítottuk a tömérdek fémpénzt. Percekig számolgatta, miközben mögöttünk ingerült sor kígyózott. Majd elénk harmonikázott egy irdatlan hosszú szelvénysort, plusz két horoszkópos sorsjegyet (én Vízöntő vagyok, a lányom Nyilas) is, mi pedig olyan bőszen kapartunk, hogy porzott az üvegasztal, melynek egyik sarkán a vesztes, másikon a nyerő kupacok gyűltek. Első körben 4650 forintot kaszáltunk a 6 ezerért.
– Akkor most menjünk – nézett rám a lányom.
– Dehogy megyünk! Ebből is sorsjegy lesz! - vágtam rá.
És kapartunk tovább szorgalmasan, már a lábunknál is morzsák szálldostak, és mindenki minket bámult. A második körben 1800 forint volt a „nyereségünk”, a harmadik körre potom 750 forint maradt. Bár a hölgy csóválta a fejét, ezért is kaparóst kértem, s miután az összes nyeretlen szelvény a szemetesbe szállt, úgy álltam fel az asztal mellől, mint ama nemesember, aki egykoron elkártyázta az egész birtokát.
– Anya! Mi volt ez? Te eddig csak lottóztál, azon se nyertél soha – kérdezte a lányom. – Ugye nem töröd össze azt a szegény macskát!
– Kaparj, kurta… – dünnyögtem filozofikusan –, de sose bízz a szerencsében. A macskának különben visszaragasztottam az alját. Most százasokat gyűjtök benne.