Császár

A csarnok melletti zöldségesek Császárnak hívták, mert az ő standja volt a legmenőbb, szép árujáért még az egyre gyérülő piacon is sorba álltak a vevők. Kofatársai befele nyelték a mérget, kifele hízelegtek neki: Te aztán tudod szédíteni a nőket!
Józsi az elmúlt tizenöt évben ezért keményen megdolgozott. A robusztus, jóképű, kreol bőrű férfi éjjel kettőkor, amikor családja és a város még aludt, hideg csap alá dugta a fejét, és indult a pesti Bosnyákra friss áruért, s reggel hétkor már összefont karral, kevély tekintettel feszített a standján. Zord teleken is nyitott dzsekiben, kigombolt ingben árult, hogy bozontos, szőrös mellkasán mindenki lássa a vastag aranyláncot. Ujjain vastag pecsétgyűrűkkel rakta zacskóba a poros krumplit, mert Józsi szerint az arany egyfajta üzenet volt arról, hogy a csillogó szerencse nem magától jön, de aki harcol érte, mindent megvehet magának.
Állítólag így „vette” meg annak idején a feleségét is. Egy hamvas bőrű, kék szemű, szőke, nagy mellű lányt, aki két gyereket szült neki, mert ő egy fiút és lányt akart. Ildikó, akit férje a szülés után nem engedett dolgozni, csak ritkán tűnt fel a piacon. Drága ruhái, gyönyörű ékszerei ellenére feltűnően szerény, csendes asszony volt. Sok szava nem is lehetett egy olyan házasságban, amibe – ezt a férje sokaknak hangoztatta – összesen egy fekete műbőr fotelt hozott „kódis” szüleitől, amit ő az első lomtalanításkor kidobott. Ildikó beleszokott a jólétbe, külföldi utakba és vendégfogadásokba. Férje otthon is szerette maga körül a nyüzsgést, bár legelőbb ő morzsolt el egy-egy ásítást a hajnali kelések miatt, de hát „az élet kemény játék”, szórta maga körül a lapos bölcsességeket, miként családjáért a pénzt, akiknek tán a csillagos eget is lehozta volna.
A Császár csak lassan kezdte érzékelni, miként az elefánt, ha érdes bőrébe méregdárda fúródik, hogy otthon nem stimmel valami. Szelíd neje késő este egyre gyakrabban mosott és vasalt, a hitvesi ágyban a csupa izom karok ölelése elől fáradtságra hivatkozva kitért. Aztán egy csütörtöki napon, pedig a péntek-szombat-vasárnap a leghúzósabb a piacon, közölte férjével, hogy beadta a válókeresetet. Józsi tátott szájjal hallgatta a rövid és halk monológot: beleszeretett egy magas, vékony, okos és pénztelen egyetemi tanárba. „Az ilyen nyiszledék senki neked a Férfi?! Tőlem diploma nélkül is mindent megkaptál, mi a frászt akarsz még?!” Józsi üvöltött, őrjöngött, a felesége hallgatott és eltökélt volt. Válás után a gyerekek miatt a nőé lett a pazarul felszerelt lakás, Józsi pedig első felindulásában az anyjához költözött, mert biztos volt benne, hogy a felesége meggondolja magát.
Nem így történt, s a férfi még hónapok múlva sem hitte, értette és fogadta el, hogy nincs már családja, akikért érdemes gürcölni, hajnalban kelni, ládákat cipelni, egész nap talpon lenni. Anyja, aki még nála is keményebb kofa volt valamikor – fia szerint egy „nagypofájú, parancsoló hárpia” –, esténként a képébe vágta: „Rendes férfit nem hagy ott az asszonya, punktum!” Józsi egy hónap után albérletbe menekült tőle, ahol keményen inni kezdett. A domború mellkasú, aranyláncos Császár kevély tekintete a piacon réveteggé, pirospozsgás arca mosolytalanná és fakóvá lett, lötyögött rajta a ruha. Gyűrűs keze remegve turkált a zöldségek között, a kofák összesúgtak a háta mögött, vevői pedig, noha áruja továbbra is szép volt, lassacskán elpártoltak tőle. Mivel éjszakákig ivott, majd az ágyon ruhástól fekve a plafont bámulva kereste a választ a miértre, egyre nehezebb volt a hajnali kelés. S eljött nap, amikor maradt az ágyban. Másnap, harmadnap is csak italért mozdult ki a lakásból, meg ennivalóért, ami aztán ott büdösödött az asztalon, hozzá se nyúlt.  Egy csípős tavaszi délelőttön, amikor már pezsegni szokott a piac, látták utoljára az utcán. Ócska ballonkabátban éppen egy bolt melletti patikába surrant be, mint aki tilosban jár.
A rendőrök szerint ez a ballonkabát volt az ágyon akkor is, amikor a lépcsőházban terjengő szag miatt telefonáló szomszédok közreműködésével feltörték a lakást. Az ágy mellett üres üvegek és gyógyszeres fiolák, a kabát alatt pedig egy test hevert, azé az emberé, aki egy éve még Császárként árult a piacon.