Fapadosba szól a beutaló

Beléptető kapu, táskamotozás és biztonsági őrök hada fogadta az egri megyeházára igyekvőket. A sípokat mégis sikerült becsempészni, így a jó néhány órás vitát gyakorta a tiltakozók zaja, sőt dulakodása nyomta el. A „meccs” tétje az volt, ki működtetheti a következő húsz évben a megye kórházát. A Heves megyei önkormányzat ugyanis úgy látta, nem képes lábon tartani a félmilliárd forintos hiányt felhalmozott intézményt, ezért új gazdát keres. Két pályázó jelentkezett e feladatra, a Hospinvest – mely korábban a hatvani, a parádfürdői és a gyöngyösi kórházat is megszerezte –, valamint a Debreceni Egyetem. Ajánlatot tett Eger városa is, mely 25 települést állított maga mellé, hogy továbbra is önkormányzati kezekben tartsa a Markhot Ferenc Kórházat.
„Ha a Hospinvest nyer, a dolgozók tiltakozásul nem veszik fel a munkát. Ez nem sztrájk lesz, hanem polgári engedetlenség. Kilencszáztizenhat aláírást gyűjtöttünk össze, s ez kifejezi, hogy az orvosok és ápolók ragaszkodnak a közalkalmazotti viszonyukhoz” – így summázta a helyzetet még a kapuban az egyik szakszervezeti vezető, dr. Pócs Alfréd ortopéd sebész. Az érdekképviseletek szerint a magáncég győzelme Eger elestét jelenti. S ha oda a végvár, szabaddá válik az út az egészségügy gátlástalan privatizációja felé.
Odabenn viszont Sós Tamás, a megyei közgyűlés elnöke azt bizonygatta: a magántőke bevonása az egyetlen esély, hogy a kórház megőrizze súlyponti szerepét, színvonalasabbá váljon a gyógyítás, és kerüljön pénz a korszerűsítésre is. Épp ez utóbbi miatt döntöttek a pályázat elbírálói a Hospinvest mellett, a cég ugyanis hatmilliárd forintos fejlesztést ígért Egerben, míg a Debreceni Egyetem viszont csak ennek felét, ráadásul ők karcsúsítással is számoltak. A Hospinvest orvosi karának feje, dr. Tóth János az ülésen is szavát adta arra, hogy nem bocsátanak el senkit, s két évig garantálják a közalkalmazotti munkaviszony előnyeit. Mivel láncba fűzik a kórházaikat, megoszthatják a feladatokat, így ésszerűbben, olcsóbban gyógyíthatnak.
„Hazudnak!” – visszhangzott erre a kórus a közönség soraiból. A bizalmatlanságot arra alapozták, hogy a gyöngyösi kórház átvételekor a dolgozók egyharmadától – köztük 35 orvostól – vált meg ugyanez a részvénytársaság. Az sem nyugtatta meg a hallgatóságot, hogy a Hospinvest a kiskunhalasi kórház működtetését hozta fel referenciaként, miközben a hírek szerint az ottani önkormányzat épp azt fontolgatja, hogy felbontja velük a szerződést.
„Nem egyéb ez, mint pilótajáték” – summázta a Hospinvest tevékenységét Herman István, a közgyűlés egyik alelnöke. Szerinte valójában szó sincs magántőke bevonásáról – a „kifektető befektető” hitelekből vállalkozik a fejlesztésekre, s mindehhez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozása jelent fedezetet. Félő, hogy a Hevesben monopolhelyzetbe kerülő cég a legutóbb megszerzett kórháza nyereségéből fedezi a többi veszteségét.
A vitában több szó esett a politikáról, mint az egészségügyről. Az ellenérvek nem hatották meg a kormánypárti többségű megyei közgyűlés tagjait. Elutasították a jobboldali vezetésű Eger ajánlatát, mely szerint átvették volna az ezerháromszáz embert foglalkoztató intézményt. Habis László, a megyeszékhely polgármestere emlékeztetett rá, hogy az egriek egykor téglajegyekből építették az ispotályt, s a megye csupán 2002 óta gazdája a gyógyintézetnek. A városvezetés attól tart, azzal, hogy egy cég lett az összes hevesi kórház gazdája, a helybeliek jegyet váltottak a fapados egészségügyi ellátásra.
Miután a megye képviselői a Hospinvestnek szavaztak bizalmat, elszabadultak az indulatok. Az ellenlábasok petíciót nyújtottak át a megyegyűlés fejének, miközben egy helybeli színész az ülésteremben szabadon engedett egy ijedt kismalacot. Ezzel állítólag azt kívánta kifejezni: jókora disznóság történt…