Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
A nő tanít, két órája van ma. A férfi gatyában ül a lakásban, várja, teljen az idő. Megszólal a telefon. Na, gondolja a férfi, most kibújik Adrien rejtett bikája. Fölveszi, közben az is megfordul a fejében, hátha a felesége akadt nyomára valamiképpen, most szondázza a telefonszámot. Fölveszi, nem beszélték meg, mi a teendő ilyenkor, az is lehet, esik be a változatok közé, hogy Adrien hív. Hallllló, mondja elváltoztatott hangon. Szünet. Mintha a hívó nem erre számítana. A férfi megrémül, annyira aligha képes elváltoztatni a hangját, hogy a felesége azonnal fel ne ismerje. Már majdnem lerakja, akkora a szünet, amikor egy ismeretlen női hang beleszól, Adrient keresem. Iskolában van, később jön. Maga kicsoda? Vendég vagyok. Milyen vendég? Adrien vendége. Jó. Akkor adja át Adriennek, hogy hívjon fel, ha megérkezik. Átadom, de kit hívjon fel? Az édesanyját. A férfi erre számít legkevésbé. Tájékozatlan családi dolgokban. Megállapodtak, hogy nincs családlátogatás, nem akar barátnőkkel, kolléganőkkel sem ismerkedni, a pedagógusszakma bármilyen nagy és szapora, mindenki ismer mindenkit, ha nem helyből, legalább ismer valakit, aki ismer olyan valakit a tantestületből, aki ismeri az asszonyt, tehát amenynyiben lehet, ne csináljunk bajt magunknak, éppen elegen vagyunk ketten. Bólintott, rendben. Ő is éppen így gondolja. A nő a szüleit szó szerint a következőképpen fogalmazta meg: Boldogan élnek, míg meg nem halnak. Unoka hiányzik nekik, de a húgom gondoskodott arról is. Nem telik el egy óra, jön: Hahó, hahó!, kopogtat a szobaajtón. Itt vagyok, nem szöktem meg, kiált ki a férfi. Nem is ajánlom!, néz be nevetve a nő.
Ételhordóban iskolai ebédet hoz. Tökfőzelék fasírttal, mondja, tudja, a férfi egyik kedvenc főzeléke. A konyhások csodálkoztak, miért két adagot kérek, teszi hozzá. Mit mondtál? Hogy nagyon éhes vagyok. Nevet. Együnk, amíg forró, vagy majd este? Inkább este, most reggeliztünk. Az íróasztalon szétszedve a konyhai rádió, elszakadva benne a sávtekerő huzal, a férfi azzal ügyeskedett telefon előtt és után, hogy pótolja valamivel. A spárga nem jó, összesodort hímzőfonál nem jó, semmi nem jó. A nő lerúgja a cipőt az ajtóban, odalép, kifordítja a székkel a férfit, fél fenékkel ölébe ül, átkarolja. Hajában a napsütés illata. A férfin boxeralsó, szürke alvóing még, nem készül sehová, nincs minek felöltözni, egyébként se tervezte, hogy felöltözik, minek.
Hiányoztam?, kérdezi a nő. Biztosan. De nem vettem észre, most mentél el.
Azt hiszem, mindenki látja rajtam, amikor itt vagy. Rám van írva. Úgy szólnak hozzám. Komolyan. A férfi eszébe jut: telefonált anyád. Az én anyám telefonált? Nappal? A te anyád tizenöt perce. Hihetetlen. Ha hihetetlen, ha nem, csörgött a telefon, felvettem, anyád volt, kéri, hogy hívd vissza. A nő azonnal nyomja a gombokat. Aztán újra. Ajaj. Nem veszi fel. Akkor már úton van, mondja. Jó volna, ha öltöznél. Mert? Mert fél órán belül itt lesz. Mert? Mert lehetetlen, hogy a nagylánya lakásában első ízben férfi veszi fel a telefont, és azt ne vizsgálja meg. Jaj. Két dolgot tehetünk. Felöltözöl, kisétálsz a vendéglőbe, iszol valamit, akkor villámlátogatás lesz, azt mondom neki, a rádiószerelő volt itt. Vagy maradsz, akkor hosszabb látogatásra számíthatunk, másfél óra, anyám leül, leültet, kikérdez. Te meg okosakat válaszolsz, mosolyogsz rá. Ha az első változatot választod, akkor számíthatunk meglepetésszerű látogatásra a későbbiekben. Ha a másodikat, akkor anyám megnyugszik. Ízlése szerint való vagy. Tudom. És tervezi majd az esküvőt.
A második változatot választják: marad. Essenek túl rajta, ha elkerülhetetlen. Rövidnadrág, farmering. A nő felköti a haját, sürög. Ágyaz, üríti a szemetest, mossa a gázt, készül anyja fogadására, tudja, anyja mit néz meg elsőként. Láthatóan örül, hogy a második verzió mellett maradtak. A férfi visszabújik a rádióba. Igyekszik nem gondolni az anyósra, de nem aggódik. Mit aggódjak, gondolja, anyósban jó vagyok.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu