Amerre az uniós pénzek járnak

Nem sok idő múlva a „kistérség” lesz az a varázsszó, mellyel elnyerhetők a vidék fejlesztését szolgáló európai uniós támogatások. Ehhez azonban szakértelem is szükségeltetik. A társuló települések pályázatainál diplomás fiatalok – jogászok, közgazdászok – segédkeznek. Új szakmákkal ismerkedünk – ilyen például a pályázatíró vagy a kistérségi tanügy-igazgatási szakértő. (Utóbbihoz az egri Eszterházy Főiskola is indít kurzust, s négy féléven át készíti fel a pedagógusokat arra, hogyan irányítsák a több település égisze alatt működő iskolákat. Az elöregedő falvakat ugyanis előbb-utóbb összetereli a szükség…)
A bélapátfalvaiak ugyan már városi embernek mondhatják magukat, mégis visszasírják a múltat. Még szép számmal élnek köztük olyanok, akik ott serénykedtek a cementgyár új részének építésénél, majd annak is tanúi lehettek, ahogy a nagy múltú cég a szó szoros értelmében összeomlott – a betonsilókat ugyanis felrobbantották. A Bélkő hegy aljába települt cementgyár idén lenne százéves, ám már 2001-ben bezárta kapuit. Megszűnt az egercsehi bánya is, mely ugyancsak a környékbeli falvakban élőknek jelentett kenyérkeresetet. A hajdan virágzó iparáról híres észak-hevesi vidék így megismerkedhetett a munkanélküliséggel és a hátrányos helyzetű térségek összes bajával. Bizonyára ez az oka, hogy e környéken igen hamar ráébredtek arra, milyen hasznot hozhat az önkormányzatok összefogása.
A bélapátfalvai többcélú kistérségi társulás 13 települést fog össze, s ezen belül úgynevezett mikrotérségek alakultak – ez utóbbi néhány település társulását jelenti, például az iskola fenntartására. Azok a falvak, ahol nincsen iskola – ilyen Mónosbél vagy épp Bükkszentmárton –, a közeli városba járatják diákjaikat. A nagyvisnyói felsősök Szilvásváradra ingáznak – a gyerekeket iskolabusz hozza-viszi. Bélapátfalván központi orvosi ügyeletet hoztak létre, és a szomszédos települések ugyancsak együtt oldották meg a hulladék elszállítását. Sikerrel pályázott a többcélú társulás a széles sávú internet-gerincvezeték kiépítésére.
Ahol hajdan a cementgyár magasodott, ott most ipari park működik, s ugyancsak ott találjuk a város polgármesteri hivatalát. A vidékfejlesztési iroda vezetője, Kiss-Lacza Linda bélapátfalvai származású, s miután Miskolcon megszerezte a közgazdászdiplomát, férjével itt telepedtek le. „Ez még csak bemelegítés” – mondja. Most egy tanulmányon dolgozik, mely külföldi befektetőknek próbál kedvet csinálni e térséghez. Az ipari parkban ugyan letelepült két tucat vállalkozó, ám ők jobbára a helybeliek közül kerültek ki.
Bélapátfalván épp a vidékfejlesztés alapprogramjaként emlegetett LEADER-akciócsoport szervezésén munkálkodnak a pétervásárai kistérséggel együtt, összesen 33 települést összefogva. Az akciócsoport osztja el majdan a támogatásokat, hozzájuk pályázhatnak például a helyi civil szervezetek. Az igazi közgazdászi feladat majd az lesz, bizakodik Kiss-Lacza Linda, ha az uniós pénz útját követheti nyomon. Csak amiatt aggódik a vidékfejlesztési iroda vezetője, sikerül-e felpezsdíteni a települések életét, hiszen lelkesedés és civil kurázsi nélkül nem születhetnek pénzt fialó pályázatok.