Kell-e nekünk kisiskola?

Somoskőújfalun ismét gyerekzsivajtól hangos az iskola. Háromévnyi csend után népesedtek be a tantermek, miután a korábban Salgótarjánhoz tartozó településnek sikerült kivívnia önállóságát. A falulakók nem tudtak belenyugodni abba, hogy a város „elszippantsa” tőlük egyik legfontosabb intézményüket. Egyre többet hallunk ehhez hasonló helyi kezdeményezésekről és győzelmekről, nem véletlen tehát, hogy az aprófalvak oktatási helyzete folyamatosan napirenden van. Különféle szerveződések is léteznek: például az Élőlánc a kisiskolákért elnevezésű mozgalom a kistelepülési iskolák fennmaradási esélyeinek javítása érdekében jött létre. Nemrég maratoni stafétafutáson gyűjtöttek adományokat.
A mozgalom élére Lezsák Sándor, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselője, az Országgyűlés alelnöke állt, aki „elfogult” a témával kapcsolatban, miután ő maga is tanított tanyai iskolában. A magyar oktatásügy helyzetét zaklatottnak tartja, jól láthatóan nem csak kistelepüléseken vannak gondok.
– A probléma gyökere a drámai népességfogyásban és a nevelés hatékonyságában rejlik – mondja Lezsák Sándor. – Ha megoldásokat keresünk, akkor elsőként az oktatási törvényben előírt kötelező tanulói létszám alsó határát kellene felére csökkenteni a jelenlegi tizenötről. Fontos figyelembe venni a települések sajátosságait is, nem lehet fűnyíróelvet alkalmazni. Egy település népességmegtartó képessége akkor lesz egészséges, ha a képességmegtartó népessége növekszik.
Jelenleg mintegy ezerötszáz település vagy településrész van veszélyben, melynek következtében nemcsak iskoláját vesztheti el, hanem további léte is kockán forog. A családokban nő a bizonytalanság, ha helyben megszűnik az oktatás, előbb-utóbb városra kényszerülnek költözni. Lezsák Sándor szerint kormányzati programra volna szükség, mindenekelőtt pedig az oktatási törvény felülvizsgálatára. Segíthet a szakma tartós és biztonságos összefogása is, ami mögé oda kell állítani a politikát. A most hozott döntéseknek tizenöt-húsz év múlva lesznek hatásai, s ezek hatékonyságát nagyban növelheti, ha a jövőképet településekre lebontva határozzuk meg.
Ha átutazunk egy falu főutcáján, az iskola épületét sok helyen igen megviselt állapotban találjuk, miközben a bankok valóságos erődítményekkel hívják fel magukra a figyelmet. Persze nem minden a külső, amint azt Csatári Bálint településkutató is tapasztalta a skandináv országokban. Távol a városoktól, világvégi farmok ölelésében járt egy olyan iskolában, amely kívül igen megviselt állapotban mutatkozott, belül viszont a legmodernebb felszereléssel volt ellátva.
– Szakmailag nincs végiggondolva a kisiskolák helyzete, ebben a vonatkozásban nincsenek valódi értékmérők – jelenti ki Csatári Bálint, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének igazgatója. – Aki a kisiskolák fennmaradásáért küzd, annak sok szempontot figyelembe kell vennie a települések szerkezetétől az anyagi kondíciókon át a gettósodásig. Úgy indulnak el jelentős átszervezések, hogy annak térbeli-települési lehetőségeit senki nem tekinti át kellő alapossággal. Magyarországon nem készültek olyan elemző vizsgálatok, melyek a fejkvótán kívüli megoldásokra irányítanák a figyelmet.
A településkutató hangsúlyozza a kistérségek erősödő szerepét, vagyis nem feltétlenül a minisztériumokban kell eldőlnie a törvényi alapokon működő, önkormányzati viszonylatban egyensúlyozó iskolák sorsának. Bizonyos alapfokú intézmények ellátását eleve állami feladatnak kellene tekintetni. Érdemes lenne azt is szem előtt tartani, hogy egy szűk létszámú oktatási intézményt képes-e fenntartani egy helyi közösség, és adott esetben áldozatot hozni a megmaradásáért. Csatári Bálint nem siratna el minden megszűnő kisiskolát, viszont azt fontosnak tartja, hogy valamennyi intézkedés a gyerekek érdekében történjen. Az esélyteremtés jegyében elengedhetetlen például az iskolabuszok működtetése.
Tatai-Tóth András országgyűlési képviselő, az MSZP oktatási munkacsoportjának vezetője több ellenzéki politikustársával egyetértően a meglévő oktatási törvény felülvizsgálatát és a témát átfogó kormányprogram elindítását sürgeti.
– A kisiskolák léte elsősorban finanszírozási kérdés – vélekedik Tatai-Tóth András. – Képviselőként azt szorgalmazom, hogy a központi költségvetésből az önkormányzatok forrásain belül több jusson az oktatásügyre. Már az is nagy segítség lenne, ha az arányok változnának. Jelenleg az iskolák működtetéséhez szükséges összeg kétharmadát az állam, egyharmadát pedig a fenntartó önkormányzatok adják. Sok egyéb mellett ezt is felül kellene vizsgálni. Nem tartom kizártnak, hogy a problémák egy része a közoktatás részleges visszaállamosításával megoldódhatna.
A politikus korábbi javaslatára teljes körűvé vált az alapkészségek, az írás, a számolás, a szövegértés mérése negyedik, hatodik, nyolcadik és tizedik osztályban. Ennek alapján levonhatók következtetések arra vonatkozóan is, hogyan teljesítik az alapkövetelményeket az iskolák, és milyen az oktatás eredményessége egyes intézményekben – ez pedig akár a létüket is meghatározhatja.
Nemcsak szakmai fórumokon zajlik tehát párbeszéd, hanem politikai hadszíntéren is. Tatai-Tóth András szerint az ellenzék is nyitott az oktatásügy finanszírozási kérdéseinek áttekintésére – a rendszerváltás óta eltelt tizennyolc év után ez nem is halogatható tovább.