Menekültek barikádok között
A debreceni önkormányzat szabadulna a városban 13 éve működő, menekülteket befogadó állomástól. A városvezetés a közelmúltban tartott közgyűlésén úgy döntött: kéri az illetékes minisztertől a menekülttábor kitelepítését a cívisvárosból.
Kép: D:US 030112 Kiskunhalas, 2003. január 12. Szombaton a délutáni órákban a tompai határőrizeti kirendeltség illetékeségi területén 18 határsértőt vettek őrizetbe a járőrök. A határsértők két csoportban érkeztek és együttmüködést tanusítottak elfogásukkor. A menekültek közül 9 fő Afganisztánból, 7 Irakból és 2 fő Iránból érkezett. Kihalgatásuk folyamán elmondták, hogy a háborús fenyegetetség a kényszersorozás és a rossz életkörülmények miatt hagyták el otthonukat. Embercsempészek 2500 dollárért két hét alatt juttaták őket Isztambultól a magyar határig, ahol utjukra engedték őket.
Nemrég verekedés tört ki az afgán és a grúz lakók között a debreceni befogadó állomáson. Előbb éjjel egykor kellett kivonulniuk a rendőröknek – tudtuk meg Juhászné Kiss Katalin rendőr századostól –, majd késő délután ismét. A viszálykodás után a grúzok elbarikádozták magukat egy szobában, az afgánok rájuk törték az ajtót, majd egymásnak estek a felindult férfiak. Tízen megsérültek, volt, aki életveszélyesen. A rendőrség csoportos garázdaság miatt indított eljárást a külföldiek ellen. Ezzel azonban nem ért véget az össznépi „cirkusz”, mivel miután a kihallgatott öt grúz gyanúsított délután visszament a táborba, tovább folytatódott a bunyó. Az első verekedés afgán résztvevői, megbosszulva társaik sérülését, a visszatérő grúzokat vascsövekkel, botokkal verték el. A rendőrségi vizsgálat még tart.
A debreceni közgyűlés tagjai úgy döntöttek március második felében, hogy kezdeményezik a menekülteket befogadó állomás kitelepítését. Az erről szóló határozatot a közgyűlés elküldte a menekültkérdést felügyelő Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumba, Draskovics Tibor miniszterhez. A képviselők nem hallgatták el, hogy a közelmúlt brutális összecsapása mellett fontos szempont, hogy a tábor környékén élők esténként nem szívesen közlekednek az utcán, félnek a menekültektől. Sőt, a belvárosból a Sámsoni úti tábor irányába tartó buszokra várakozó emberek is tartanak a buszmegállóban várakozó, olykor duhajkodó vagy épp kéregető menekültektől. Az iskolába járó gyerekeik pedig több esetben keveredtek verekedésbe magyar társaikkal.
Persze ellenpélda is van bőven, mivel nem minden menekült jelent egyet a durvasággal, a lopással, a járókelők molesztálásával. Kósa Lajos polgármester elmondta: annak hátterében, hogy a város most kéri a befogadóállomás kitelepítését, főként az új menekültügyi törvény áll. E szerint a három magyarországi – békéscsabai, bicskei, debreceni – tábornak januártól más a feladata, mint volt korábban. A cívisvárosba kerülnek azok, akik már kérelmezték a menekült státust, de még nem kapták meg. Korábban minden táborban vegyesen voltak kérelmezők és már elismert menekültek is. Kósa azt is sérelmezi, hogy nem értesítették őket az új szabályozásról. A döntést magyarázva kifejtette: a menekülttábor szakmai feladatkörének megváltoztatásával, az ellátottak várható létszámnövekedésével és az ezekből adódó nagyobb közbiztonsági kockázattal is számolni kell a debrecenieknek a jövőben. Szóvá tette azt is: a menekülttábor létesítésekor a város közbiztonságának védelmében kilátásba helyezett és beígért védelmi intézkedések nem valósultak meg, és elmaradt a tervezett rendészeti képzőintézmény létrehozása is.
Hét civil szervezet máris tiltakozását fejezte ki a debreceni közgyűlés döntése ellen, amit közleményben fogalmaztak meg. Ebben egyebek mellett az áll: a hazájukból üldöztetés miatt menekülő, védelemért folyamadó emberek befogadásra várnak. A civil szervezetek képviselői Kósa Lajos állításával ellentétben jelentették ki: a mintegy 300 debreceni menekült nem jelent veszélyt a társadalomra. Szerintük egy demokratikus országban a menekültek támogatása és befogadása erkölcsi és jogi kérdés. Az ENSZ pedig meglepetten áll a város döntése előtt. Megértik, hogy adódnak problémák, de a nemzetközi szervezet szerint azokat közösen meg kell oldani.
