Gépész kell a gombához

A magyar gombatermesztésnek szebb a múltja, mint a jelene – mondom Rácz Józsefnek. Az egyik legnagyobb hazai gombász cég, a Korona Termelő és Értékesítő Szövetkezet (TÉSZ) elnöke azonban élénken tiltakozik. Szerinte kiváló másfél évtized van a magyar gomba mögött, s a keresleti piacnak köszönhetően a jövője is biztos az ágazatnak.
A régebben Korona Gombaipari Egyesülés néven jegyzett vállalkozás vezetője adatokat sorol. Míg 1990-ben nyolcezer tonna volt Magyarország éves gombatermelése, addig a 2004. évi uniós csatlakozást megelőzően harmincezer tonnára ugrott a termelés. Jelenleg huszonötezer tonna körüli a hazai és a nemzetközi piacokon vevőre találó, zömében termesztett csiperkegomba.
Rácz József úgy véli: ez a számsor nem hanyatlást mutat, hanem csupán átmeneti megtorpanásról árulkodik. Noha a kilencvenes évek eleje óta készülhetett Magyarország az uniós csatlakozásra, hazánk mezőgazdasága – benne a gombatermesztés is – megrázkódtatásként élte meg a teljes jogú közösségi tagságot. A korábbi tagországokból érkező olcsóbb árukkal szemben nem érvényesült a magyar termékek védelme. Pedig a hazai gombának minőségben nincs vetélytársa a térségben.
Magyarország már a két világháború között gombanagyhatalomnak számított: 1938-ban például a világ harmadik legnagyobb gombatermesztői voltunk. Azóta azonban sok minden megváltozott. Rácz József nagyszüleinek annak idején száz kiló gombakomposztról még elegendő volt 6-8 kiló csiperkét leszedni a nyereséges termeléshez. A rendszerváltozás idején 12 kilónyi gomba kellett a jövedelmezőséghez. Napjainkban viszont száz kiló szaporítóanyagból 30-35 kiló étkezési vagy 40-45 kiló konzervipari csiperkét muszáj  „kihozni” a nyereséges gazdálkodáshoz.
Amikor az elmúlt évek piacvesztéséről faggatózom, a Korona vezetője egyértelműen a versenytársak – főként Lengyelország – sajátos viszonyait említi. A lengyel agrártermelők például nem ismerik a munkaügyi ellenőrzést. Sokat nyernek azon, hogy a mezőgazdasági szezonmunkák idején zavartalanul feketén foglalkoztatják a keletről jövő, ukrán vagy belorusz munkásokat.
A Korona TÉSZ 15 nagyobb vállalkozást fog össze, a felvásárolt gombát piackészen adják el a hazai és a külföldi vásárlóknak, áruházi láncoknak vagy a feldolgozóüzemeknek. Korszerű, automatizált gombatermesztő házak nélkül ma már nem lehet versenyben maradni. A gombaáraknál lendületesebben nőnek a költségek és az adóterhek. Nyáron a klimatizálás – hűtés – miatt növekszik az energiaigény, ezért a kilónként 350 forintos téli árhoz képest a jövőben száz forinttal drágábban adják a nyári gombát.
– Tegyük fel, hogy egy általános iskolát végzett gyerek vonzódik a gombatermesztéshez. Mit tanácsolna neki? – kérdezem a hazai gombatermesztés bő egyharmadát szervező cég első emberét.
– Talán furcsán hangzik, de azt javasolnám neki, hogy iratkozzék be valamelyik műszaki szakközépiskolába. Mert ma már minden a technikától függ. A hőmérséklet, a szellőztetés, a páratartalom és a légmozgás sebességének beállítása mind-mind elektronikai képzettséget kíván. A technológiát alapos műszaki ismeretek nélkül nem lehet betartani.
A gomba kézi szedése fürge kezű munkásokat kíván. Akad olyan dolgozó – példálózik Rácz –, aki naponta 800 kiló gombát tesz le az asztalra. Az átlag kétszáz kiló körüli, míg a napi 30-40 kilós teljesítményű nehézkes emberekkel nem tudnak mit kezdeni. A Korona is részt vesz az országos képzési jegyzék szerinti gombatermesztő-képzésben. S gyakorlatra a gépészeken kívül várják a mezőgazdasági középiskolásokat és a kertészeti egyetemistákat is.