Hétpróbás tarlófesztivál

Az első tarlófesztivál legfőbb látványosságának számító tarló hétpróba versenyen induló csapatok alkották a formákat. Kaptak négy hatalmas körbálát meg negyven szögletes kisbálát, a többit a képzelőerejükre bízták.
A hazai falunapok és fesztiválok sokasága augusztus második hétvégéjén újabbal gyarapodott. Úgy tervezik, ezentúl minden esztendőben sort kerítenek a Jászfényszarui Tarlófesztiválra. Hogy miért éppen a tarló lett a névadó, arról Rózsa László ötletgazdát faggatom.
– Régen sokan megéltek a földből, s megünnepelték a legnagyobb nyári munka, az aratás befejezését is – feleli a csendes, negyvenes évei derekán járó gazdálkodó. – A téeszben is rendszeresen tartottak aratóvacsorákat, amíg meg nem szűnt a közös. Mostanában mindenki rohan a saját dolga után. Azt veszem észre, hogy itt, Fényszarun is már csak sietősen intünk meg köszönünk egymásnak, elmaradtak a jóízű beszélgetések. Ez a program alkalom a találkozásra, az emberek összekovácsolására. No meg arra, hogy a szalmára és a tarlók sorsára is jusson egy kis figyelem.
A Hatvan és Szolnok közötti 32-es út mentén fekvő tarlón sorjázó szalmaépítményekhez közeledve lassítanak az autók. Utasaik csodálkoznak a forgatagon, némelyek megállnak, fényképeznek. Távolabb a színpad előtt szurkol a közönség. „Józsi, te leszel Toldi!” – zengi egy borízű hang, bizonyítván: megmaradt az emlékezetében Arany János műve. A nagy érdeklődés a hétpróba petrencerúdtartó versenyszámában indulóknak szól. A férfiak szétvetett lábbal, előbb mosolyogva, aztán az idő múltával igencsak szenvedő ábrázattal küzdenek a jókora husánggal. Aki tovább bírja, azé a győzelem, ő lesz a tarlófesztivál Toldi Miklósa.
Noha Jászfényszaru ipari jellegű, mintegy hatezer lakosú kisváros, múltja mégis a mezőgazdasághoz köti. Csaknem hétezer hektáros határának nagy részében gabona terem napjainkban is – sorolja Tóth Tibor, az esemény szervezője, hogy miért is nyúltak vissza a paraszti gyökerekhez. A főpróbának tekinthető első fesztiválon nyolc csapat indult, közöttük egy lengyel gárda is.
Az aratás ma már nem olyan nagy esemény, mint ötven vagy száz éve volt. Ezért sem árt, ha évente legalább egyszer kijönnek az emberek a határba, a gabona, a tarló és a szalma ünnepére. Némelyek bizonyára rácsodálkoztak, hogy a „gerelyvetők” nem a közismert sporteszköz, hanem az egykor szalmahúzásra szolgáló szerszám hajigálásában versengtek a hétpróbás tarlófesztiválon.