Nem magyar a szemét

A megélhetés reményében egy évvel ezelőtt érkezett Erdélyből ötfős családjával. Ha valaki kellő hely- és emberismerettel rendelkezik, akár havi 180 ezer forint keresete is lehet a szemétből. A településen működő három lomis közül ő nem a környéken, hanem szülőhazájában hasznosítja megszerzett áruit, míg a másik két „kolléga” helyben, illetve a bolhapiacon értékesíti portékáját.
Az ausztriai beszerző körút után – akár 650 kilométer is lehet –  kiválogatják a hasznos tárgyakat, és ami nem kell, a szeméttelepre viszik. Mindezt nyugtával is tudják igazolni.
Sajnos nem mindenki gondolkodik így, és ennek a helyi önkormányzat issza meg a levét. Évente ugyan háromszor lomtalanít az önkormányzat, mégis a település határán újra és újra kinőnek az illegális szemétkupacok. Ennek a többsége ráadásul nem is magyar szemét.
Az elmúlt másfél évben 28 illegális lerakást regisztráltak, ezekből 20 egyértelműen külföldről származik – mondta el lapunknak Tóth Gyula, a Hegyeshalmi Polgárőr Egyesület elnöke, hozzátéve, hogy ezeket az eseteket a legnehezebb bizonyítani. Az osztrák vendéglátós ugyanis azzal védekezik, hogy ő kirakja a zsákokat a hulladékgyűjtőbe, és fogalma sincs, mi lesz vele azután – magyarázza a helyzetet Gáli Péter, Hegyeshalom jegyzője.
Az osztrákok szemete ugyanis sokaknak megér annyit, hogy berakják az autójukba, a „felesleget” pedig elszórják az út szélén. Ez nem csak magyar probléma, mert a „szemétturisták” gyakran már az osztrák oldalon megszabadulnak a feleslegtől.
Az osztrák hivatal 200 euróval kezdődő büntetéssel sújtja a lomisokat – ha elkapja őket. Nálunk 30 000 forint a legkisebb büntetés, és a szemetelőnek kell gondoskodni a szemét eltüntetéséről is. Azonban volt olyan eset, hogy pontosan megmondták, ki szórta el a szemetét, csakhogy eljárás nem indulhatott, mert a tanú nem adta a nevét az ismerőse leleplezéséhez. A rajtakapott férfi – meséli a jegyző – azt mondta a tanúnak: „Miért kell neked erre járnod? Fordulj el, és nem láttál semmit.”