Arccal a vidék felé

– Mennyire érezték meg a vidék bankjai, a takarékszövetkezetek a pénzügyi válságot?
– Sajátos helyzetben vannak pénzintézeteink. A magyar és a külföldi általános tendenciákhoz képest sokkal stabilabban állnak. Ma az 1600 fiókkal rendelkező 130 hazai takarékszövetkezetnek öszszességében kétszer nagyobb a betétállománya, mint az összes hitelkihelyezése. Nem alakult ki nálunk olyan probléma, mint máshol. Nem kell más bankhoz fordulni, hogy a pénzintézeteink kihelyezhető forráshoz juthassanak.
– De akarnak-e egyáltalán hitelezni?
– Nézze, mi döntő részben a vidéki ügyfelekből és ügyfeleknek élünk. Az ő betétjeiket gyűjtjük. Ha nem lennénk megértőek és rugalmasak, elveszthetnénk ottani pozícióinkat. Amelyek ma igen erősek: a hazai települések többségében egyetlen pénzintézetként a helyi takarékszövetkezet működik. Összesen 712 önkormányzat számláit kezeljük, sokuknak hitelezünk is. Szerves részei vagyunk a vidéki gazdaság működtetésének: kidolgoztunk több, kimondottan a mezőgazdaság és a régiók fejlődését szolgáló konstrukciót. Szövetkezeteink részesei az uniós finanszírozásnak is, például elsőként alakítottunk ki termékeket a LEADER akciócsoportok számára. De említhetném a tavaly bevezetett Gazda kártyát is. Ennek segítségével csak ebben az évben 6-7 milliárd forint hitelhez juthattak a gazdálkodók. A Széchenyi kártya sikertörténet: az elmúlt három év alatt 70 milliárd forintos forgalmat bonyolítottunk le.
– És mi a helyzet az ingatlanhitelezéssel? Eddig szövetkezeteik inkább a szigorú, nem túl olcsó hitelezésről voltak ismertek.
– Látja, így változik a világ! Most éppen ez az előnyünk, és nemcsak nekünk, hanem az egész magyar bankszektornak. Itt hiába pörgött fel az ingatlanhitelezés, szigorúak voltak a szabályok. Emiatt vélhetően nem is nagyon bukhatnak bele társaink, és mi sem. Míg Amerikában akár 100-120 százaléknyi hitelt is kaptak ingatlanuk fedezetével a kölcsönök felvevői, itthon 60-70 százalék volt a maximum. Ez azt jelenti, hogy ha a legrosszabb helyzet állna fenn, a bank akkor is pénzénél maradna egy esetleges árverezés után. De inkább az adós érdekeit nézzük: számos megoldás van, például a futamidő hosszabbítása.
– S mi van a devizahitelekkel?
– Nálunk alig 10 százaléknyi az arány, más hazai bankoknál ez eléri, sőt meghaladja az 50 százalékot is. A szövetkezetek később szálltak be ebbe a piacba, ami most előnyt jelent számukra. Egyébként a hazai költségvetés érdekét is szolgálja, hogy a szövetkezeti rendszerünk kétszer akkora betétállománnyal rendelkezik, mint kihelyezett hitellel. Ezért a költségvetés számolhat azzal, hogy a takarékok folyamatos vásárlói a magyar államkötvényeknek. Ez betéteseink biztonságát is jelenti egyben.
– Nem nehéz 130 szövetkezet érdekeit öszszehangolni?
– Sokszor teher is. Bankunk a Magyar Nemzeti Bank mellett egyedüliként foglalkozik más pénzintézetek számláinak vezetésével. Nálunk demokrácia van, a takarékszövetkezeteinkkel kapcsolatos döntéseket így hozzuk. Egyre nagyobb a szerepe az összehangolt tevékenységeknek. Az már természetes, hogy tagjainknak tanácsokat adunk, elemezzük a kockázatokat, biztosítjuk a készpénzellátást, rajtunk keresztül végzik a kártyakibocsátásokat, a devizaszámla vezetését. Idén a kapcsolatot tovább erősítettük: 15 szövetkezet 150 fiókkal megalakította a Takarékpont hálózatot. E társaságok egységes kínálatot nyújtanak a hitelek, betétek és más szolgáltatások terén. A központosított számítástechnikai háttérrendszer segítségével pedig fiókjaink hamarosan ugyanúgy képesek lesznek együttműködni, mint más, azonos tulajdonban lévő bankfiókok.