Köddé vált juhok

Már tavaly is előfordult hasonló eset a faluban, csak akkor nem birkák, hanem hízott disznók tünedeztek el. Sokáig nem értette senki se a trükköt, mígnem aztán lebukott egy nyíregyházi és nagycserkeszi tagokból álló banda. Éjjel lopóztak fel a kert felől az ólakig, ahol elektromos sokkolóval megbénították, s még ott az ólban le is szúrták a hízókat. Aztán lehúzták őket a kert végében elrejtett autójukig – és tűnés.
Igen ám, de akkor egy család legfeljebb két disznót vesztett el, most viszont mind a hatvanegy juh egy gazdáé, Béres Györgyé. Illetve csak volt az övé. A szomszédaszszony figyelmeztette őket a minap, hogy valami idegeneket látott ólálkodni a legelőjükön. Hárman voltak, a juhok környékén őgyelegtek. Tán még most is ott vannak. De mikor Béres Györgyné felkapaszkodott a kis dombra épített házuk erkélyére, ahonnan belátni az egész legelőt, már csak egy idegent látott. De az is átlépte a villanypásztort, s eltűnt.
Béresék azonban gyanút fogtak, és mikor hazaballagtak a birkák, megszámlálták őket. De már a számlálás előtt látták, hogy baj van. Azért még ők is megdöbbentek, mikor kiderült, hogy nem tíz-húsz, hanem hatvanegy hibádzik. Hatvanegy darab – az egy kis vagyon. Ha csupán harmincezer forintjával számoljuk darabját, akkor is majdnem kétmillió! Hogy aztán ki vagy kik vitték el őket, nem tudni. Valószínűleg apránként, s még az is lehet, hogy pont azok a dombról látott idegenek.
Biztosítás persze nincs, mert ki bírja azt megfizetni. Egyébként is, ki gondol arra, hogy hatvan birkáját lopják el az embernek, közvetlenül a falu alól. Mert tulajdonképpen a faluban van ez a tanya. Igaz, az utolsó telek az utcában, és a legközelebbi szomszéd is vagy száz méterre, de hát nem a világ vége ez, ahol szabadon garázdálkodhat mindenféle rabló.
A tősgyökeres nyíregyházi, korábban jól menő karosszéria-műhelyt irányító vállalkozó a rendszerváltás idején telepedett le Napkoron, ahol birkázni kezdett. Megvett a falu legszélén egy nagy telket, mellette egy tízhektáros legelőt, aztán házat meg aklokat épített, közben járta Romániát meg Ukrajnát. Ott bárányokat meg felnőtt juhokat vett, kicsit felhizlalta őket, s jöhettek az olasz kamionok. Az üzlet egészen jól ment, pár éve azonban kezdett megfordulni a szél: évről évre csökkent a juhágazatban elérhető nyereség. Ráadásul a két szomszédos országban is mind kevesebb lett a birka. Ukrajnában a határhoz közel már nem is nagyon látni juhnyájat, Romániában pedig az uniós csatlakozás után húzták le a rolót. Ott is belépett a kvótarendszer, korlátok közé szorult a román birkaexport is, szívesebben adták az ottani pakulárok líráért, mint forintért a jószágaikat. Ezért is váltott át a különleges, de meglehetősen drága francia birkákra Béres György. Jól tejelnek, a sajtjuk kitűnő – de nem igazán ment jól az üzlet. A korábbi tejfelvásárló széttárta a karját, hogy sajnálja, de neki nem éri meg naponta száz liter tejért Napkorra menni. Nem is ment, és a juhsajtra se volt vevő. Szerencsére a kisbárányoknak akadt gazdájuk, továbbtenyésztésre vitték őket. 
– Hát…, most már nem viszik – ül csüggedten a cserépkályhájuk előtt Béres György. – És én se tudom, mihez fogok kezdeni. Mert maradni maradt még ugyan néhány, csak az a baj, a kedvemet is ellopták a tolvajok.
A rendőrök vigasztalják: annyira különlegesek ezek a juhok, hogy előbb-utóbb úgyis feltűnnek valahol valakinek. De ő attól tart, már rég Romániában vagy Szlovákiában vannak. A határon minden gond nélkül át lehet hajtani őket, utána pedig bottal üthetik a nyomukat.
Ezért hát, ha valaki francia tejelő lakont lát, fogjon gyanút. Mert lehet, hogy Napkorról lopták.