Köpött a mobiltelefon

Hoppá Egyesület, Együtt a Harmadik Évezredért Alapítvány – kettő azok közül a civil szervezetek közül, amelyek 1-3 milliós támogatásokat kaptak különböző minisztériumok, jellemzően a Szociális és Munkaügyi, illetve a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium, illetve a Nemzeti Civil Alap pályázatain. A vád szerint ezek a szervezetek csak papíron léteztek, és az általuk szervezett programok sem valósultak meg. A bizonyítékok nagy részét valótlan tartalmú, hibás számlák, valószerűtlen, a gazdasági racionalitásnak meg nem felelő működési beszámolók, meg nem tartott kuratóriumi ülésekről szóló jegyzőkönyvek adják. A vádlottak azzal foglalatoskodtak, hogy ezeket a fiktív szervezeteket létrehozták, ellátták a fenntartással kapcsolatos bürokratikus tevékenységet – beszámolók, adóbevallások elkészítése, könyvelés –, a nevükben pályázatokat nyújtottak be. A pályázatokon nyert öszszegeket gyakran magánszemélyek számlájára utalták. A hatvanmilliós kár jelentős részét, körülbelül ötvenmillió forintot Zuschlag János visszafizette.
Nagyon valószínűnek tűnik, hogy megáll majd az a vád, hogy Zuschlagék fiktív szervezeteket hoztak létre és számlákat hamisítottak, de például az egész tevékenység szisztematikus voltát, hogy ezt rendszeres, jövedelemszerző tevékenységként űzték, azt egyelőre utólag visszavont vallomásokból, illetve Zuschlag személyi titkárától, Lados Istvántól tudjuk – ám ezt erősítik a vádlottak lehallgatott telefonbeszélgetései is. Az is kérdéses, hogy azok esetében, akik pénzt osztó kuratóriumokban ültek – például Prácser László a Nemzeti Civil Alapnál –, mennyiben lehet bizonyítani, hogy úgy ítéltek meg a Zuschlag-féle szervezeteknek támogatást, hogy tudták, azok nem végeznek valós tevékenységet.
Nagy kérdés az is, hogy sikerül-e bizonyítani az alá-fölé rendeltséget és a munkamegosztást, ugyanis a bűnszervezetben való elkövetésnek ez a feltétele.
Az eddigi tárgyalások során Lados István, Zuschlag János személyi titkára tett részletes, feltáró jellegű vallomást. Nemcsak a civil szervezetekről beszélt, hanem arról, hogy Zuschlag tevékenységéről kik tudtak, menynyiben fogadták ezt el vagy hunytak fölötte szemet, és az eljárás kezdete óta milyen erők mozdultak meg azért, hogy legalábbis minimalizálják a Zuschlagot és az MSZP-t ért károkat. Arató László államtitkárról azt mondta, hogy tudott a Zuschlaggal közös szobájukban működtetett számlagyárról. Aratót a negyedrendű vádlott Őri András is említette később visszavont, nyomozati szakban tett vallomásában. A fiatalember, aki az Együtt a Harmadik Évezredért Alapítvány kuratóriumi elnöke, de a szocialista frakciónak dolgozott a Parlamentben, korábban azt mondta, hogy Újhelyi István és Arató László képviselőktől is kérdezte, nem lesz-e abból baj, hogy Zuschlag utasítására az alapítvány számlájáról saját magánbankszámlájára utal pénzt rendszeresen, mire a válasz az volt, hogy nyugodjon meg, ezek a szervezetek Zuschlag érdekkörébe tartoznak. Arató cáfolta Lados állításait, azt mondta, hogy az ügyben megteszi a szükséges lépéseket.
Hírbe keveredett a volt Bács-Kiskun megyei rendőrkapitány, Király Ferenc, akiről Lados azt állította, Zuschlag jó kapcsolatot ápolt vele, ezért nem vezettek kezdetben a rendőrség vizsgálatai sehova. Lados vallomásából olyan, a nyomozással kapcsolatos adatok is kiderültek, amelyeket ő Zuschlagtól tudott meg akkor, amikor Erdélyben bujkált, és amelyek elvileg titkosak voltak, sőt sem Lados, sem Zuschlag nem ismerhetné most sem – például, hogy egy adott pillanatban az ügyészség tévesen kit gyanúsított bizonyos okiratok hamisításával.
Az eddigi tárgyalásokon lejátszott lehallgatási anyagok arra utalnak, hogy a harmadrendű vádlott Katus Ferenc Zuschlagnak alárendelt szerepben intézkedett az egyesületek és alapítványok ügyeiben, valamint azt a feltételezést is megerősítette, hogy a pénzt kampánycélokra is fordították. A lehallgatások anyagai, Lados vallomása, illetve néhány vádlott korábbi, utóbb visszavont vallomása valószerű képet mutat arról, nagyjából mi történhetett. A Zuschlag-ügy fő kérdése azonban nem az, hogy néhány millió forint hogyan tűnt el, hanem hogy ez a gyakorlat mennyiben volt ismert és elfogadott a szocialista párt berkeiben.