Jézuska-teszt

Mondjuk, miért hoz egy gyereknek cipőt meg zoknit, amikor olyas dolgokat az anyu és az apu is tud venni.
Sok minden megmagyarázhatatlan a Jézuska működésében, de amíg ő intézkedik, olyan egységes a világ, mint egy bontatlan csomag. Csak hát ki ne vágyna kibontogatni, s belülről megszemlézni ezt a küldeményt, megtudni azt, amit belül rejt, azt a titkot, ami persze innentől bárminek nevezhető lesz, csak titoknak nem. A bűnbeesés szenvedélye táltosodik meg a gyerekekben, mikor örökösen leskelődnek, s mindenféle jeleket olvasnak ki az anyu meg az apu decemberi dolgaiból.
Aha – mondogatják, s még rá is kérdeznek: Ugye nem te veszed, hozod stb., vagy a rámenősebbek ekként: Ugye te hozod? Anyu meg apu persze makacsul tagad – mesélik az iskolában, pedig én láttam, hogy abban meg ebben a szekrényben és ládában miket őriznek.
Nagy ravaszok ám – mondja a gyerekekben a bűnbeesés szenvedélye. S innentől mindent elkövetnek, hogy kiűzessenek az édenkertből, abból a kompakt világból, ahol egyértelműek a dolgok, ahol az ő helyük is, akár egy tintafolt a fehér ingen: pontosan ki van jelölve. Ezek a korszerű mosóporok, persze mást sem akarnak, mint a bizonyosságot eltüntetni, felélni a fogódzókat. A ruhának semmi baja nem lesz, de a folt úgy eltűnik, mintha sosem lett volna.
– Idén – mondja a kislány – senkinek nem mondom meg, hogy mit várok a Jézuskától. Senkinek – fűzte hozzá nyomatékkal.
– Mi okból, mi céllal? – kérdezte először az apa mohón, aztán az anya is megfejelte pár kérdéssel a kíváncsiságot.
– Mért akarjátok ti ezt olyan nagyon-nagyon tudni? Na miért, na miért? – vágott vissza a bűnbeesés útján járó kislány, és mereven a szülők arcába bámult.
– Csak – válaszolta az apa nemtörődöm egykedvűséggel, mintha azt jelezné ezzel, hogy erre különben nem is kíváncsiak, csak ha már felmerült, ugye beszélgetünk stb.
Nagy csend, mindkét fél a másiktól várta, hogy kibújtassa azt a bizonyos szeget a zsákból. Telt az idő, s az idő ebben a felállásban a szülőknek dolgozott. A kislány egyre nyugtalanabb lett, s megint elismételte, hogy idén senkinek nem, és felsorolta nyomatékkal név szerint, kinek nem.
– Ha nem, hát nem – mondták a szülők oda sem figyelve, s megint beállt az a kínos csend.
– Szóval – törte meg ismét a kislány –, szóval én majd így tesztelem a Jézuskát. Nem igaz? Végül is olvassa ki a fejemből. Nem igaz?
– De persze – helyeseltek a szülők, kissé bepánikolva a helyzettől.
– Ugye ez olyan tesztféle – folytatta a kislány. – Ha van, akkor azt hozza, amit, ha nincs, akkor meg...
– Mi van – vágott közbe az apa –, ha akkor is azt hozza, amit, szóval azt a bizonyosat, amit nem árulsz el?
– Hogyhogy? – kérdezett vissza kikerekedő szemekkel a kislány. – Hogy hogy azt?
– Hát véletlenül, csak úgy ráhibázik a nemjézuska, hogy neked pont az a dolog kell.
A kislány hallgatott, nem értette, hogy akkor végül is mi van, hinni fogja-e akkor is, hogy van, vagy valami más tesztet is be kéne építeni, ami kizárja, hogy a nemjézuska véletlenül Jézuskának mutatkozzon. Nem volt ötlete, csak a tettenérés jutott eszébe, de azt mégsem lehet – gondolta –, véletlenségből a Jézuskát nyakon csípni, hát azt aztán nagyon nem szabad.
– Meg hogy – folytatta az apa – megengedhetjük-e a Jézuskának, hogy esetleg hibázzon? Szóval, ha hibázik, és nem azt hozza, amit most titokban tartasz, akkor te biztosan azt hiszed, hogy nincsen is, közben meg van.
– Hogyhogy? Lehet olyan, hogy hibázik? – kérdezett vissza meghökkenve a kislány. 
– Emlékszel – mondja az apa –, múltkor kérted azt a gyümölcsös, nem tudom micsodát a boltból, amit, tudod, elfelejtettem, mire odaértem, és persze valamit csak úgy hoztam helyette, hogy mégis legyen.
– Nem értem, most ez hogy jön ide – kérdezte a kislány mérgesen.
– Hát hogy attól még én maradtam az apád utána is, hogy elfelejtettem. Szóval, ez előfordulhat akár a Jézuskával is. Tudod, mennyi dolga van, úgy általában, s ebből csak egy a karácsony.
A kislány hihetetlen erővel fogott a gondolkodásba, hogy mi van akkor, ha ő végül is jogtalanul nem hiszi el, hogy a Jézuska hozza. Mennyire átvágja akkor önmagát, és persze mekkora sértés ez a Jézuskára nézve, meg különben is, hőkölt meg immár a bűnbeesés útján, kell az nekem, hogy ne ő hozza?
– Végül is – mondta kicsit megrettenve a korábbi elképzeléseitől, a Jézuska-teszt gondolatától –, végül is idén még megmondhatom, mit is szeretnék a Jézuskától.

Háy János