Nevetni kötelező

– Szerzőként indultál és nem előadóként. Hogyan kerültél mégis a színpadra?
– Abban egészen biztos voltam, hogy sohasem leszek színpadon. Ezzel a kinézettel, ezzel a hanggal, ami nekem van, úgy gondoltam, nem lehet színpadra állni. A közönség azt hiheti, hogy eleve valakit parodizálok, aztán majd rágódhatnak, hogy ki a túró lehetek. A Dumaszínházban valahogy mégis úgy gondoltam, hogy egy félórát mégiscsak kiállok, és rájöttem, sokkal jobb elmondani a gondolataimat, a saját hangomon, a saját fizimiskámmal.
– Te hogyan készülsz a fellépéseidre?
– Alapvetően arra törekszem, a poénom a saját humorérzékemből szülessen. Az a jó, ha olyan dolgokra világítok rá, ami mindenkinek a fejében megvan, de sohasem gondolt rá, hogy úristen, ez valóban így megy. Azt viszont tudom, hogy mit nem szeretek: viccelődni a hajléktalanokkal, az öregekkel, a cigányokkal, akikből kiszolgáltatottságuk okán a legkönnyebben lehet gúnyt űzni.
– Egyébként a politikai viccekkel hogy állsz?
– Van egy-két előadó, aki nagyon ügyesen csinálja, de a többség belebukik. Ha az ember viccel az egyik politikai oldallal, a közönség érintett része végig sem várja a poént, már megsértődik, és úgy is marad az egész előadás alatt.
– Hofiéknak akkor könnyebb dolga volt?
– Annyiban mindenképpen, hogy nem változtak olyan gyorsan a dolgok, a KISZ-titkár az KISZ-titkár maradt, mindenki ismerte ezt a karaktert, és lehetett egy évig csiszolni a poént. Ma ez már nem így van. A legfőbb különbség azért mégiscsak az, hogy akkor, ha valaki ki mert és ki tudott valamit mondani, az már jó humornak számított. Ez persze Hofira nem vonatkozik, mert az ő kvalitása megkérdőjelezhetetlen. Ma azonban nem elég az a színpadon, hogy azt mondom, a miniszterelnök elmebeteg, mert ezt bárki mondhatja, és mondja is. Mindennek szellemesnek kell lennie, egyedinek.
– A szilveszteri rádiókabarék felvételekor hogyan érzed magad?
– A szilveszter a humorista legszürkébb munkanapja. Az egyik számot a másik után készíti. És azért is szürke, ha egy kulisszatitkot elárulhatok, mert a legszomorúbb közönség a szilveszteri. Annál fájdalmasabb életsors nincsen, mint azé, aki szilveszterkor ilyen rendezvényre megy. Semmilyen buliba nem hívták meg, nem jó az asszonnyal sem, ráadásul még nevetni is kötelező, így hát eljön hozzánk.