Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Különös meccset néztünk múlt héten Pétervásárán. Bár az egyik csapat több gólt lőtt, mint a másik, győztest mégsem hirdettek, a tét ugyanis a szlovák–magyar barátság volt.
Kép: szlovák magyar barátságos focimeccs ivád pétervására 2008 11 28 Fotó: Kállai Márton
Szlovák és magyar polgármesterek rúgták a bőrt kispályán, s a mérkőzés nyerteseinek a szervező Ivád község polgármestere azokat a szlovákiai és magyarországi, nem csak a határ mentén élő embereket tartotta, akik az ominózus dunaszerdahelyi botrány után is a két ország közötti megbékélésre vágynak. A Heves megyei község első embere, Ivády Gábor egy korábbi (lapunkban is megírt) akciójáról már elhíresült, mikor a Parlament előtt koldulással próbálta összegyűjteni az uniós pályázaton nyert kisbusz tízmilliós „előfinanszírozásához” szükséges pénzt, amit aztán kölcsönként meg is kapott a főváros XVI. kerületi önkormányzatától.
– Most többről van szó! – állítja a 35 éves férfi, miután Ivád polgármesteri hivatalára az uniós és a magyar zászló mellé kitűzték a szlovák nemzeti lobogót is, majd aláírtak egy testvérvárosi megállapodást Tornalja polgármesterével, Dubovsky Lászlóval. – Kezdeményezésünk a két nemzet közötti békés, jó viszonyt szolgálja, melyet szélsőséges elemek mindkét oldalon viszállyá próbálnak szítani. Azt szeretnénk, ha ez a meccs üzenet, követendő példa lenne a történelmi múltból fakadó gyűlölködést elutasító, józanul gondolkodók számára. Különösen most, hogy uniós tagországok lettünk, s közös pályázatokkal, összefogással többre vihetnénk. Mi itt, 30 kilométerre a határtól, miként az odaát élők is, semmit nem érzékelünk a két ország közti „válsághelyzetből”. Az ottani szlovákokkal ugyanolyan jó a kapcsolatunk, mint a magyarokkal. A kezdeményezésben sem vagyunk egyedül; nemrég egy győri reklámügynökségen mondták, ők például Pozsonnyal karácsonyfát cserélnek a szeretet és barátság jegyében. Fantasztikus ötlet! Mi is megtehetnénk a szlovákiai Feleddel, amelynek a polgármestere ugyanígy itt van, mint Budapest XVI. kerületi önkormányzatának alpolgármestere vagy a baranyai Drávapiski polgármestere és még számos kollégám.
Ami azt illeti, a szlovákiai Tornalja fiatal, magyar ajkú polgármestere, Dubovsky László se ismeretlen nálunk, mert annak idején a poénból felvett Dubcsek néven a Danubius és a Sláger rádió munkatársa volt évekig. Fergeteges humora, szókimondó beszólásai afféle népmesei hőssé tették határon innen és túl. A rádiózással aztán felhagyott, mikor polgármester lett. Három éve Besztercebánya megye külügyi bizottságának elnökeként Brüsszelbe is gyakran jár, s a magyar–szlovák együttműködés elkötelezett híve.
– A jó viszony ápolását most kistérségek, civil szervezetek is felvállalták, folytatása pedig szükségszerű! – mondja. – Gazdaságunk, a térségben betöltött szerepünk ugyanúgy összekapcsol minket, mint pólónk felirata: „A játék, a sport összeköt.” A balhékat az unió sem nézi jó szemmel, de ennél is fontosabb, hogy a közemberek békére, nyugalomra vágynak, ami a másik nemzet tisztelete nélkül nem megy. Miként oly sok házasság a határ mentén, a mi békemeccsünk is vegyes felállású volt. És szép volt, fiúk! Jöhet a szlovák sztrapacska és a magyar palócgulyás!
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu