Igényes kőkorszak

A zempléni hegyek között üveghutaként indult 230 éves gyár 1831-től kezdett a kaolin, a kvarc és a földpát keverékéből kőedényeket gyártani, mikor az üveghuta már versenyképtelen volt a gyári üvegiparral szemben. A második világháborút követő államosítása után pedig porcelánt. Igaz, szigetelőkkel kezdték, de 1955-től már beindult a finomporcelán edények, díszművek, figurák készítése.
A nevezetes Szász-korszakot 1981–1984 között élte meg a gyár, az Amerikából hazatelepült, akkor még világhírű Szász Endre festőművész álmaihoz 180 millióért a régi mellé egy új üzemet is építettek, mely ontotta a jellegzetes Szász-motívumos termékeket. Ám az ismert porcelán Szász-hegedű muzsikája idővel elnémult, a beruházás kudarcba fulladt.
A rendszerváltás időszaka egybeesett az európai porcelángyárak hanyatlásával. A míves kézi festésű munkákat kiszorították a piacról az olcsó távol-keleti dömpingáruk, a „titkos” technológiákat felváltották a tömegtermelésre állított nagy teljesítményű öntőgépek, gyorségető kemencék, s a kínálati piac túltengése miatt az európai porcelánmanufaktúrák sorra csődbe mentek. Ennek szele megingatta a honi gyárakat is, kivált a hollóházit. Bár talpon maradt, a dicső múltban ezernél is több szakembert foglalkoztató cégnél ma 210 ember dolgozik.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. többségi tulajdonában lévő hollóházi gyár a világválság miatt Pálfi József vezérigazgató szerint ismét váltásra kényszerül. Jövőjük a múltjuk lesz, mert idén februártól bérmunkában újra (egyébként igen tetszetős) kőedényeket gyártanak az osztrák Gmunder cég megrendelésére.
A gyártási és dekorálási technológiát két hónap alatt „kitanulta” a hollóházi stáb, beindult a sorozatgyártás, s ebben az évben mintegy 100 millió forint értékben készülnek a porcelánnál jóval olcsóbb termékek. Ezek májustól nálunk is kaphatók majd a bevásárlóközpontokban.
A váltás kényszerét a vezérigazgató számokkal érzékeltette: 2006-ban még közel egymilliárd forint volt a gyár belföldi értékesítése, most készülő tavalyi mérlegük azonban minden igyekezetük ellenére várhatóan veszteséges lesz.
Idén már híres porcelángyárak, az angol Wedgewood és a német Rosenthal is fizetésképtelenné váltak, Hollóháza viszont talpon akar maradni.  Inkább bevállalja a „kőkorszaki” bérmunkát, ám a hagyományos porcelánok gyártásával sem hagy fel.