Óvó remény

Ha bajban vagyok, az a mondás jut eszembe, történjék is bármi, éhen nem halhatok. Ugyanis ha egy országban éhen tudsz halni, akkor az már biztosan nem Európa. Magyarán Európa megóv, életben tart.

Hazai életCzifrik Balázs2009. 02. 26. csütörtök2009. 02. 26.
Óvó remény

Azt hiszem, ez a gondolat megdőlni látszik. Ugyan itt nálunk, a Kárpát-medence aljában egyelőre éhen nem hal senki, de áldozattá minden különösebb ok nélkül bárki válhat és válik.
Az elmúlt időszak brutális eseményei rákényszerítenek, hogy átformáljuk a társadalmi normákról kialakított gondolkodásunkat. Ugyanis a tapasztalat nem áll párhuzamban az elképzeléseinkkel. Azt gondoltuk eddig, hogy az utcán nem szúrnak szíven? De igen, szíven szúrnak. Azt gondoltuk, hogy az emberre nem gyújtják rá a házát? De igen, rágyújtják. Azt gondoltuk, hogy nem lőnek agyon menekülve az égő házból? De igen, agyonlőnek.
Most akkor mit tegyek? Kívánjam azt, hogy a tatárszentgyörgyi tragédia áldozatai olyan alvilági bűnbanda tagjai legyenek, akikkel így számolnak le? Kívánjam azt, hogy a tapasztalatomat írja fölül az elképzelésem?
Egyelőre mindez hiába. Jelenleg ez és ilyen az országunk, ez a mi Európánk. Baka István, korán elhunyt, kortárs költő sora jut az eszembe: „Óv e táj, de nem ment meg magától.”

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek