Zálogházak aranykora

A Bizományi Áruházak nyíregyházi zálogháza előtt jól öltözött, középkorú asszony toporog. Idegesen cigarettázik. Két szippantás között homlokát a kirakat üvegéhez szorítja, a benti arany nyakláncokat mustrálja. Van egészen vékony húszezerért, s van bikaláncnyi is, majdnem félmillióért. De ő nem venni akar, hanem eladni. Elég a cigaretta, a nő körbepillant, vesz egy nagy levegőt, aztán benyit.
Tíz perc se telik el, mikor már kint van újra az utcán. Majdhogynem szalad, látszik, szeretne minél hamarabb még a környékről is eltűnni.
– Nem mindenki egyforma – mondja Szabó Mozga Zsoltné, a zálogház vezetője. – A vásárlók persze magabiztosak. De aki először hoz be mondjuk egy gyűrűt vagy nyakláncot, az bizony majdnem mindig zavarban van. Röstelli, hogy idáig jutott. Pedig hát nem kell azt restelleni, pláne manapság, hogy pillanatnyi pénzzavarba került a család. Egyébként is, aki ide bejön, annak legalább még van mit pénzzé tennie.
Azt nem lehet pontosan tudni, hogy az országban hány zálogház, zálogfiók van, hiszen a számuk állandóan változik, de a hozzáértők szerint legalább félezer. Csak a nyírségi megyeszékhelyen húsznál többről tudnak, de az olyan kis városban is, mint mondjuk Mátészalka, öt működik. Rejtély, hogy egy tizenöt-húszezres településen miképp tud megélni ennyi – de megél.
– Akinek mondjuk öt-tízezer forintra van szüksége, nálunk talál a legkönnyebben segítséget – folytatja Szabóné, aki nemcsak vezeti a zálogházat, de szakképzett becsüs is. – Itt nem kell kezes, jövedelmi igazolás. Ide behoz, mondjuk egy aranygyűrűt, mi felértékeljük, s ha azt mondjuk, hogy tízezer forint, már kapja is annak a hetvenöt-kilencven százalékát. Tulajdonképpen az a hitel, ami után természetesen kezelési díjat s kamatot számolunk fel. Ez most évente 28 százalék, ezt bontjuk le napokra, gyakorlatilag megegyezik a banki kamatátlaggal.   
Általában egy–három hónapig őrzik a zálogban hagyott tárgyakat, s ha nem váltják ki őket, bizonyos rátartás után eladják. Az emberek azonban ragaszkodnak az értékeikhez. Általánoson elmondható, hogy a zálogban hagyott tárgyak kilencven-kilencvenöt százalékát kiváltják. De a fennmaradó öt-tíz százalék sem kevés, s azon belül is találkozni gyönyörű darabokkal.
Az ország zálogházaiban valamikor minden értékes holmit szívesen láttak, de most a legtöbb helyen csak ékszert, s általában csak aranyat fogadnak. Még nyolc-tíz éve is örömmel vették a bundát, a műtárgyat, az elektromos berendezéseket, de aztán rá kellett döbbenniük, hogy azok a határidők leteltével nem kellettek se a régi gazdának, se a vásárlónak. Ott maradt a nyakukon a tömérdek – mint később kiderült, hamísított – festmény, agyonstrapált tévé, rádió, videó. Néhány helyen ugyan műszaki cikket ma is bevesznek, de már sokkal szigorúbb feltételekkel.
A nyíregyházi zálogházba például nem is olyan régen még személy- s teherautót is bevettek. Egy velük szerződésben álló szervizben felértékelték a kocsikat, s a gazda megkapta a becsült érték felét. Legutóbb például egy nagy értékű Volvo s egy kamion járt így. Mindkettő gazdája ismert vállalkozó volt, de a körbetartozás miatt nem tudták kifizetni az alkalmazottaikat. A zálogház segített rajtuk.
Mára azonban ez a kapu is bezárult. Az arany a biztos.