Szlovák csúcsroham

A hidasnémeti vonalon Sátoraljaújhely, Sárospatak az irány. A cél pedig: húsok, ruhaneműk, cipők, táskák, műszaki cikkek. Ózdon már akad nem egy olyan üzlet, ahol szlovák nyelvű feliratok virítanak, de Miskolcon is ez a helyzet, sőt, pult alatt lapul a szótár, az eladók nyelvet tanulnak. Elvégre a forgalmon a bevétel, azon meg az állásuk múlik. Most mi lettünk a Kánaán, miként az átkosban a hiánycikkek okán nekünk Bécs volt, ahol a nyájas osztrák kereskedők magyar szóval terelgették boltjaikba a gyatra cipőikről közismert magyar turistákat.
Az elszaladt euró-forint árfolyam vonzza az eurózóna tagjait.  Szlovákiából jellemzően a középréteg érkezik bespájzolni, hűtőládát dugig rakni, plazmatévét venni. Egy-egy úttal a családok százezreket költenek, s persze euróból váltott forinttal fizetnek. Már az akciók se izgatják a szlovák vásárlókat, a vám pedig pláne nem, hiszen a határok eltörlésével kevés az esély, hogy kiszúrják a kereskedelmi tételeket.
Míg a közember szájíze kissé savanyú, a kereskedőké, vendéglátósoké, a pékségek, hentesüzletek vezetőié annál édesebb. Mert mindegy hogy ki, csak vegyen és egyen! Kár borongani, hogy anno ez fordított volt. Akkor mi jártunk síelni a Tátrába, ebédelgetni, sportcuccot venni, sörözgetni. Meg tankolni, autógumit cserélni, kocsit javíttatni, mivel a benzin és a munkaerő ott olcsóbb volt. Szlovákiában a bérek most sem eget verők, sőt, néhány határ menti üzembe ma is átjárnak dolgozni szlovák vendégmunkások, de forintban kapott fizetésüket bolondok lennének euróra váltva hazavinni. Helyben, nálunk költik el.