Politikusok ingyenjussa

Erkölcsi kérdésnek nevezte Seres Mária, a népszavazás kezdeményezője a képviselői költségtérítés ügyét. Nem az a baj, hogy mennyi jut a képviselőknek, hanem az, hogy nem látható át, mire költik a közpénzt, míg ugyanerre az állam az átlagpolgár esetében kifejezetten kíváncsi. A magyar országgyűlési képviselők havi alapilletménye jelenleg bruttó 231 900 forint. A képviselők többsége tagja vagy tisztségviselője valamilyen parlamenti bizottságnak: a sima tagság 162 330, a második tagság 57 975 forintot ér. A bizottsági elnök 278 280 forint tiszteletdíjat kap a többi illetménye mellé, helyettese 231 900 forinttal a zsebében lesheti a gázszámlát – hasonló összeget keres a frakcióvezető és a helyettese is.
A képviselők költségtérítése három részből áll össze. Az utazási költségből, amely a lakóhelynek az Országgyűléstől számított távolságán alapszik, közepes összege – a Parlamenttől ötven és száz kilométer közötti távolságban lakó honatya esetében – a képviselői alapilletmény összegével egyezik meg, de fölmehet egészen 371 040 forintig. Költségtérítést kaphatnak a képviselők azért, hogy lakást béreljenek Budapesten, ez 115 000 forint lehet, és létezik még alkalmazotti költségtérítés, ez 140 000 forintra rúg. Mindezt eddig bemondásra, adómentesen adta az állam, november óta azonban 15 százalékos átalányadót fizetnek utána a képviselők.
A probléma gyökere, hogy a honatyák nagy része a juttatást inkább jövedelemként kezeli, mint költségtérítésként: egyéb, önkormányzati tisztségeik után nekik járó szolgálati autóval közlekednek, így az utazási költségeiket egyszerre két helyen is állják. Az országgyűlési képviselők jövedelme csak a költségtérítést beszámítva éri el a régiós átlagot, ugyanakkor a közvéleményt joggal háborítja fel, hogy éppen a törvényhozók jövedelme nem átlátható. A novemberi döntés, mely szerint adózni fognak a költségtérítésből, arra szolgált, hogy csökkentse a felháborodást, de inkább olaj volt a tűzre: az elsődleges cél nem az volt, hogy a képviselők kevesebb pénzt kapjanak, hanem az, hogy úgy, mint mindenki, számoljanak el.
Időközben Seres Mária rekordmennyiségű aláírást gyűjtött össze egy népszavazási kezdeményezéshez, melynek lényege, hogy a képviselők csak számlával igazolt kiadásaik után legyenek költségtérítésre jogosultak. A parlament április 14-én döntött: tartsák meg a népszavazást. Mivel az eredmény borítékolható, viszont népszavazást az uniós választással egy időben, sőt az után negyven napig sem lehet tartani, a népszavazás cirka 4 milliárdos költséggel járna. A pártok ezért most azon gondolkoznak, hogy maguk hoznának törvényt, ezzel okafogyottá téve a népszavazást. Konkrét javaslata egyelőre a Magyar Demokrata Fórumnak van, szerintük a képviselők költségtérítésének a számlával fedett része lenne adómentes, az ezen felüli rész után viszont be kellene fizetniük a személyi jövedelemadót. Más megoldások is keringenek: a törvény meghozatalához egyszerű többség is elegendő.
Az is kérdéses, hogy okafogyottá tehető-e a népszavazás azzal, ha a parlament a feltehető eredménynek megfelelő törvényt hoz. Ebben a kérdésben valószínűleg az Alkotmánybíróságnak kellene döntenie.