Elmegyünk a víz után

Az összejövetelt önkormányzati testületi ülés előzte meg, ahol az ügyben érintettek egyeztettek, azonban szempontjaik és álláspontjaik alig közeledtek egymáshoz. Ezért a kunbaracsiak törvénymódosítást kezdeményeznek, szükség esetén pedig az Alkotmánybírósághoz fordulnak, illetve egyéb vitás kérdésekben bíróságra mennek. A tiltakozó fórum résztvevői ezzel egyetértettek. Az órákon át tartó hozzászólások lényege minden esetben az volt, hogy az elsivatagosodó homokhátsági földek tulajdonosai nem tartják „életszerűnek” a csatornahasználatért beszedett díjat, inkább nekik kellene kapniuk kártérítést a vízhiány miatt.

Többen éles kritikával illették a dunavecsei székhelyű társulás tevékenységét, kizsákmányolásnak tartják, hogy olyan területekről is várnak hozzájárulást, ahol a csatornákat már régen benőtték a fák. Akkor tartanák jogosnak a díjfizetést, ha valódi szolgáltatás történne, vagyis lenne víz a kanálisokban. Egy gazda felháborodott azon, hogy az összes családtagjának kiküldték a csekket, holott nem is földtulajdonosok, tőle pedig már milliókat követel a társulás. Ha nem lesz víz a Homokhátságon – hiszen már az ivóvíz is fogy –, előbb-utóbb elköltöznek onnan az emberek. „Elmegyünk a víz után” – mondta egy hozzászóló.

A kunbaracsi fórumon jelen volt a területileg illetékes Duna menti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulás ügyvezető igazgatója is, aki igyekezett higgadtan válaszolni a felvetésekre. Csak azt tudta ismételni: minden kérdésben a küldöttgyűlés dönt, ha rendkívüli ülést hívnak össze, ott akár az érdekeltségi hozzájárulás arányos csökkentéséről is dönthetnek. A térség országgyűlési képviselője az eddigi tartozások eltörlését szorgalmazta, illetve jelezte, hogy módosító indítványt nyújt be a törvénnyel kapcsolatban.