Idősebbek mulatsága

Milyen az igazi halászlé? Olyan, amilyet a bajai ember főz – hangzik a határozott felelet a halászléfőzés fővárosában, amiből feketén-fehéren kiderül: Bajára kell annak menni, aki igazi halászlét akar enni.

Hazai életValló László2009. 07. 16. csütörtök2009. 07. 16.
Idősebbek mulatsága

Úgy látszik, tudják ezt sokan, mert – óvatos becslések szerint is – mintegy százezren utaztak el az immár tizennegyedszer megtartott halászléfőző fesztiválra, és váltak részesévé egy igazi népünnepélynek. Kétezer tűzrakó hely várta a főzőmestereket, az alkalmi kuktákat és persze a vendégeiket a város főterén, a környező utcákon és a Petőfi-szigeten, akik a polgármester „tűzparancsára” szombat délután hat órakor gyújtották meg a farakásokat a kondérok alatt. Aki pedig nem a főtéren, az a családi házának kertjében vagy éppen a konyhában gyújtott a bogrács alá vendégei gyűrűjében, és aligha létezett olyan háztartás a negyvenezer fős városban, ahol ne halászlé rotyogott volna a bográcsban aznap délután. Komoly férfiemberek álltak mindenütt a főzőedények mellett (mert a bajai halászlé olyan komoly dolog, hogy asszonyra nem bízható), ügyelték a tüzet, kóstolták az ételt, hogy szó ne érhesse a ház elejét. S mi sem jellemzőbb a bajaiak nagyvonalúságára és magabiztosságára, mint hogy „hagyták élni” a konkurenciát is. A főtér egyik előkelő helyén ugyanis a nagy versenytársak, a szegediek állíthatták föl hatalmas kondérjukat, amiben kétezer adag tiszai halászlét főztek.

Hagyományőrzés és közösségteremtés – ez a legfőbb üzenete a halászléfőző fesztiválnak, amelyre nemcsak szerte az országból, hanem Horvátországból, Szerbiából, Erdélyből, Németországból, sőt még Franciaországból is érkeztek vendégek. Hogy az ünnepi terített asztalt körülülve ismeretségek, barátságok szövődjenek és erősödjenek emberek, családok között – a fölülmúlhatatlan bajai halászlé jegyében.