Szél hozott, a szél visz el?

A történet bonyolult, ezért egy-két alapvetést tennénk az elején. A különböző erőművek energiát termelnek. Idetartoznak a megújuló energiák, így a szélenergia is. Azonban a megtermelt energiát el is kell adni. Az állam, hogy legyen kinek eladni, létrehozott egy olyan mérlegkört, a kötelező átvétel alá eső energiák körét (röviden KÁT), amelybe meghatározott energiák tartoznak. A KÁT 30 százalékát a megújuló energiák (szél-, víz-, napenergia) teszik ki, 70 százalékát pedig az úgynevezett kapcsolt energiák, például a távfűtéshez szükséges hőt előállító erőművek energiája.

Az EU előírja Magyarország számára, hogy 2020-ig a végső energiafelhasználás (áram-, hő- és üzemanyag-felhasználás) 13 százalékát megújuló energiából kell előállítani. A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.-nek (MAVIR) egy kormányrendelet értelmében a KÁT energiát fogyasztástól függetlenül át kell vennie a termelőtől. Azonban ez azért nem olyan egyszerű, mert az áram ipari méretekben nem tárolható. – A termeléssel pillanatról pillanatra követni kell a fogyasztást, ami egy napon belül akár 60-70 százalékkal is változhat – mondta el lapunknak Kovács Krisztina, a MAVIR kommunikációs vezetője. Ezért a MAVIR-nak úgynevezett le- és felszabályozási tartalékokat kell lekötnie. Ez azt jelenti, hogy a termelőkkel kötött szerződések értelmében, a termelőknek bármikor készen kell állniuk arra, hogy utasításra fokozzák vagy csökkentsék, adott esetben pedig leállítsák a szélenergia termelését, ezt a készenlétet persze mi, fogyasztók fizetjük meg, durván 3 Ft/kWh többletköltséggel.

Egy szélerőmű indulásakor a befektetők bevétele biztos, a vállalkozás üzleti tervében elfogadott megtérülési időpontig. A befektetői és az állami érdekek a megújuló energiák esetében nem egyszer ütköznek. Ezt jól tükrözi, hogy a vállalkozók 2005 év végéig 1138,1 MW szélerő-teljesítményre adtak be engedélykérelmet a Magyar Energia Hivatalhoz (MEH). Ebből rendszerirányítási problémákra hivatkozva 2010-ig csupán 330 MW-ot engedélyeztek – magyarázza Tóth Péter, a Magyar Szélenergia Társaság elnöke.

Jogosan vetődik föl a kérdés, miért is van ez így? A rendszerirányítási probléma azt jelenti, hogy a nagy mennyiségű szélenergia átvétele számtalan bizonytalanságot szül. Hiszen igaz, hogy a szél gyakran fúj, de hogy mikor igen és mikor nem, az nem igazán tervezhető. Azaz, ha akkor nem fúj a szél, amikor szükség lenne az energiára, a pótlás csak drága tartalékok biztosításával kompenzálható, ráadásul ennek vannak műszaki korlátai is. Természetesen erre a helyzetre is létezik jó megoldás, de egyelőre még nem nálunk.

Az európai országok többségében működnek úgynevezett szivattyús-tározós erőművek, amelyek működési elve – tölt, raktároz, ürít – a vécétartályokéval egyezik meg. Bár Magyarországon már több terv is létezik ilyen szivattyús-tározós erőmű létrehozására, jelenleg inkább a paksi atomerőmű bővítéséről hallani. – A szakmai álláspont az, hogy szivattyús-tározós erőműre és a paksi atomerőmű bővítésére egyaránt szükség van – állítja a MAVIR képviselője. Tehát a környezettudatos szemlélet is zöld utat kaphat a jövőben. Végül már csak a szokásos két kérdés marad: mikor és mennyiből?