Záhonyi kesergő

Most tulajdonképpen örülni kéne. A minap befejeződött a záhonyi határállomáson az átkelést biztosító Tisza-híd közlekedési részének felújítása, a teljes pályán megindulhatott a közúti forgalom. A keleti országrész lakói azonban már nemigen tudnak örülni semmiféle, a magyar–ukrán határról jövő hírnek, mert tudják, itt minden viszonylagos. Mint valami dél-amerikai, szürreális elemekkel megtűzdelt filmben, bármikor a lehető legváratlanabb pillanatokat képes produkálni az élet. Itt semmi sem végleges, nincs egy fix pont. Itt az egyik pillanatban még gördülékenyen halad az utas áteresztése, a másik pillanatban meg lefagy az egész rendszer, akár egy ócska számítógépen.

Hazai életBalogh Géza2009. 07. 31. péntek2009. 07. 31.
Záhonyi kesergő

A magyar–ukrán határt évente átlagosan nyolcmillió ember lépi át, ennek közel harmada Záhonynál. Majdnem hárommillió ember és több százezer gépkocsi meg – miután errefelé csupán Záhonynál engedélyezett a teherforgalom – kamion. De nem ez a baj, hiszen van azért hazánkban a záhonyinál forgalmasabb határállomás is. Igen ám, de ott tíz-tizenöt sáv áll rendelkezésre, nem pedig egy kétszer kétsávos, bár inkább csak kétszer egysávos híd, amit ráadásul borzasztóan lestrapált a forgalom, és gyakorlatilag állandó felújítás alatt áll. Most is csupán a híd felső részét újították meg, a pillérekre már nem jutott pénz, azokat majd valamikor később erősítik meg. Ha valahonnan lecseppen néhány százmillió.

A szakemberek már régóta mondják, értelmetlen pénzkidobás ez a toldozás-foldozás. Új, a mostaninál sokkal nagyobb áteresztőképességű hídra volna szükség. Történnek is erőfeszítések. A mindenkori magyar és ukrán kormányban akad mindig pár jó szándékú, Don Quijote-i álmokat szövögető ember – nekik köszönhetően Magyarország és Ukrajna között érvényes megállapodás van ma is, miszerint a két ország összehangolja a Tisza térségének fejlesztési programját. A kormányközi egyeztetéseken rendszerint szóba kerül az M3-as autópálya, ami a tervek szerint valahol Beregszász táján találkozna az ukrán pályával, egyik ága pedig Záhonynak-Csapnak kanyarodna, ahol megépülne majd a kárpátaljai magyarság szempontjából létfontosságú új híd is a Tiszán.

Csak hát Záhony meg Csap nem nyugaton van, hanem keleten, amerre a végső döntés meghozói csak nagyon ritkán tévednek. Ha nem Ungvár, hanem Bécs alatt volnának, valahol Sopron vagy Hegyeshalom tájékán, már rég nem volna záhonyi ügy. Így azonban évtizedek óta marad a félnapos várakozás, a szitok, a vita, a megaláztatások sora.

És marad a vámosok rutinszerű, évről évre, hónapról hónapra ismétlődő közleménye: „Tájékoztatjuk tisztelt ügyfeleinket, hogy az ukrán határszakaszon működő Záhony-Csap átkelőnél ekkor és ekkor a reggeli óráktól a Tisza-híd felújítása miatt a ki- és belépő teher- és személyforgalomban egyaránt fennakadásra és várakozásra kell számítani.”

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek