Engem utálj, de nagyon!

A problémával már volt szerencsém találkozni máshol, ahol a szomszédok sérelmezték a lovat, mondván, hogy egyrészt a ló be van tiltva, másrészt meg büdös. A szomszédok tyúkot tartottak, ami szintén tilos volt, de ők úgy gondolták, hogy a tyúk jó szagú, ezért maradhat. Ebből mi már akkor arra jutottunk, hogy az ember szaglása szelektív, és csak a neki nem szimpatikus emberektől származó bűzre reagál kényesen.

 

 De térjünk vissza Szarvasra. Az az önkormányzat, amelyik betilt dolgokat, eleve nem lehet szimpatikus, pláne, ha olyan értelmes és tiszta állatot tesz indexre, amilyen a ló is rendes körülmények között. A dolog érdekességét az adja, ha feltesszük magunknak a kérdést: kinek lesz ez rossz? A kérdés megválaszolása magyar viszonylatban arra is megadja a feleletet, hogy ki fog neki örülni. Tehát kik tartanak lovat? Igen, el tetszettek találni, az egyik markáns lótartó csoport a cigányság, akik a közkeletű vélekedés szerint a pacikkal kereskednek. És kik tartanak még lovat? Hát akik lovagolni szeretnek, őrzik a hagyományokat, ne adj isten a lovasakrobatikát, hátrafele nyilazást kultiválják, egyszóval mindazok, akiket a hagyományban való gyökerezésük örvén eufemisztikusan nemzeti érzelmű honfitársainkként szoktunk körülírni. Mivel magyar ember ló nélkül félkarú rabló, az intézkedés nyilván nekik is fáj, fájnia kell.

 

Innen nézve a szarvasi önkormányzat rendelete grandiózus terv része, amellyel a kibékíthetetlen ellenfélként megjelenő csoportokat önmaga ellen egyesíti. E terv sikerét, a szarvasi cigány és magyar lótartók összeborulását várjuk és reméljük.

Tanács Gábor