Veszélyek a neten

Az Internet Hotline-hoz 2011 óta csaknem 15 500 bejelentés érkezett, 2022-ben 2758 alkalommal fordultak a szolgálathoz. A korábbi évekhez hasonlóan az összes jelzés több mint felét gyermekpornográfia kategó­riában kapták. 

– A koronavírus-járvány idején megszaporodtak a kiskorúakkal kapcsolatos online visszaélések, azonban nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy csupán a bezártság miatt az interneten töltött több idő okozta a bejelentések kiugró arányát. A jelenség már a Covid-időszak előtt is terjedt. A pedofil oldalakon fellelhető tartalmak mintegy 16 százaléka a közösségi médiából származó kép, amit vagy a szülők, vagy maguk a fiatalok osztanak meg a világhálón. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a gyermekeinkről az internetre feltöltött fotókat alaposan meg kell válogatni, vagy egyáltalán nem is posztolni – hiszen számos veszély leselkedik rájuk. A magánélet védelme alapvető fontosságú a gyermekek cselekvőképessége, méltósága és biztonsága, valamint jogaik gyakorlása szempontjából az online térben is. Sértheti is a kiskorúak jogait, ha a beleegyezésük nélkül tesznek közzé róluk fotót, különösen, ha az kínos helyzetben, ne adj’ isten hiányos ruházatban ábrázolja őket. Ez felkeltheti az internetes bűnözők figyelmét – sorolja a lehetséges veszélyforrásokat Bereczki Enikő.

Vannak szülők, akik okosan meghúzzák a határt, és védik gyermekeik magánszféráját, míg mások napi szinten osztanak meg tartalmakat. A közzétett képeken gyakran nemcsak a gyerekek arca, hanem személyes környezetük is látható: a szobájuk, a ház, a kert, ahol élnek. A tanév végén sok büszke szülő tett ki fotót csemetéje remek bizonyítványáról, nem gondolva arra, hogy ezáltal olyan adatokat is elárulnak, amelyek megkönnyíthetik a ki­ber­bűnözők dolgát. Hiszen a dokumentumon szerepel a tanuló neve, az iskolája, ebből egykettőre ki lehet deríteni például az intézmény címét. 

– Sűrűn előfordul, hogy kiskamasz lányok osztanak meg magukról provokatív képeket a közösségi oldalakon, nem gondolva arra, hogy ezzel mekkora bajba keverhetik magukat. De miért is ne tennék, hiszen azt látják, hogy egyes közszereplők, celebek is így hívják fel magukra a figyelmet, így gyűjtik be a lájkokat. Ez a gyerekekben úgy csapódik le, hogy akkor nekik is produkálniuk kell valamit a közösségi médiában. A tévé és a közösségi média előretörésével elindult egy olyan trend, amely a külső megjelenést helyezi előtérbe a belső értékek megjelenítése helyett. Így a fiatalok sem feltétlenül a tanulmányi eredményeikre meg a sporttevékenységeikre fókuszálnak, hanem a külső megjelenésre. A bennünket körülvevő óriási médiazajban egy szolidabb megjelenéssel korántsem kapnak annyi lájkot, mint amikor bizonyos testi adottságaikra hívják fel a figyelmet. A tinédzserek azért is készítenek és tesznek fel magukról erotikus képeket a netre, mert szeretnének többnek, bevállalósabbnak látszani a társaik előtt. Úgy érzik, másként nem tudnak elismerést kivívni maguknak. A kortárs csoport nyomására is tehet így a fiatal, gondolván, hogy akkor fogadják be a „menők” csapatába, ha úgy viselkedik, ahogyan annak a hangadói azt elvárják – magyarázza a viselkedés hátterét a generációkutató.

A világháló ideális terep a pedofilok számára, akik a legváltozatosabb módszerekkel cserkészik be a gyerekeket. Előfordul, hogy álprofilok mögé rejtőzve úgy mutatkoznak meg, mintha az áldozatukkal egykorú srácok vagy vonzó fiatal lányok lennének. Nem térnek rá rögtön a lényegre, először a bizalmi viszony megalapozására törekszenek. Amikor az létrejött, fotókat próbálnak meg kicsalni, vagy felajánlják, hogy ők küldenek magukról intim képeket. Cserébe aztán elvárják a fiatalokról készült merész fotókat vagy videókat. Majd következik a zsarolás, hogy közszemlére teszik ezeket a tartalmakat, ha nem küld újabb képeket vagy nem fizet bizonyos összeget a kiskorú. 
– Tavaly történt egy emlékezetes eset: szégyenében öngyilkos lett egy 17 éves kaliforniai fiú, miután azzal zsarolta egy internetes csaló, hogy nyilvánosságra hozza a meztelen képeit – hozza fel a szomorú példát Bereczki Enikő.Azt is nagyon fontos elmondani, hogy sok esetben a diákok készítenek egymásról kínos fotókat, heccből. És, bizony, előfordult, hogy ezért maguk az áldozatok lettek megtorolva, a zsaroló iskolatársat pedig felmentették vagy enyhébb büntetést kapott. Akik pedig mindezt végignézték, velük senki nem foglalkozott, holott a csendes szemlélők is részesei a történetnek, ami az online bullying tipikus példája. Ilyen esetekben is a megelőzés a legfontosabb: hívjuk fel a gyerekek figyelmét arra, hogy ha egy osztálytársuk zsarolás áldozata lesz, akkor úgy tudnak segíteni neki, ha mellé állnak. Így hatástalaníthatják a zsarolást a közösség erejével. – Foglalkozásaimon megkérdezem a fiatalokat: ki csinált már hülyeséget az interneten? Amikor a bátrabbak jelentkeznek, én is felteszem a kezemet, mert azért, valljuk be, néha mi, felnőttek is meggondolatlanul viselkedünk az online térben. Hibázhatunk, hiszen emberek vagyunk, de az internet nem felejt. Technikákat is tanítok nekik, például a nagyitesztet. Ez azt jelenti, hogy amikor bizonytalan valaki, hogy feltöltsön-e egy fotót vagy videót a közösségi oldalára, gondolja át, mi történne, ha a nagymamájánál landolnának a képek – adja az ötletet Bereczki Enikő. Másrészt arról is érdemes beszélgetni a gyerekekkel, hogy ha hibát követnek el, azt helyre lehet hozni. Például, ha a zavaróan intimmé váló vagy zsaroló beszélgetésekről, chatfolyamokról elmentik a képernyőfotókat, azzal már feljelentést lehet tenni a rendőrségen vagy az Internet Hotline oldalon.

A tanárok számára is fontos lenne a folyamatos továbbképzés. Hiszen minden, ami a gyerekkel történik az iskolán kívül az online térben, az sokszor az intézmény életébe is begyűrűzik, és a pedagógusok többnyire nem tudnak ezzel mit kezdeni. Miként a szülők sem, mert gyakran fogalmuk sincs, mi történik a gyerekükkel az internet világában. – Sokan a legalapvetőbb szabályokat sem tartják be. A TikTokon például 13 év a korhatár, de már jóval előbb megengedik a gyereknek, hogy feljelentkezzen, mondván, hogy már mindenki megtette az osztályban – veti fel a problémát Bereczki Enikő, és hozzáteszi: – A rejtélyes Z generáció című könyvem írásakor 700 fiatallal készítettem felmérést, és rákérdeztem arra, hogy kaptak-e valami felkészítést, elbeszélgettek-e velük, mielőtt regisztráltak a közösségi oldalra. A gyerekek fele nemleges választ adott. Így nem is csoda, hogy történhetnek velük olyan dolgok, amik veszélybe sodorhatják őket. 
A kiskorúak védelmét azzal segíthetjük, ha médiatudatosságra neveljük őket, a könyvemben is sok tippet adtam ehhez. Ennek érdekében hozta létre az NMHH a Bűvösvölgy médiaértés-oktató központokat Budapesten, Deb­recenben és Sopronban, valamint a ­digi­pedia.hu internetes oldalt.

A Gyerekaneten.hu főként szülőknek, pedagógusoknak szól. Itt szakértői cikkeket, kvízeket, még szlengszótárt is lehet találni, de vannak nagyon hasznos videók is fontos témákban, például, hogy miért vonzóak az online kihívások, miként keverednek a gyerekek a rosszindulatú felnőttek hálójába, vagy ép­pen miért vagyunk erőszakosabbak a neten. 
A Kék Vonal Alapítvány oldalán chatben vagy telefonon, anonim módon lehet tájékozódni vagy segítséget kérni a fiatalokat érintő legfontosabb kérdésekben. Az UNICEF ingyenes kurzusokkal segíti a szülőket.

Rengeteg tehát a lehetőség a tájékozódásra, amit érdemes kihasználni, mert a szülői generáció jórészt az úgynevezett „digitális bevándorló” kategóriába tartozik, akik felnőttként ismerkedtek meg az internet világával. Nem mozognak olyan otthonosan az online térben, mint a gyermekeik, a „digitális bennszülöttek”, akik ugyan pillanatok alatt be tudnak állítani egy applikációt, vagy letöltenek bármit a netről, ám ez korántsem jelenti azt, hogy az érzelmi apparátusuk felkészült mindarra az információözönre, amellyel a világhálón találkoznak.